Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-265

Ak oiézáygyűlés képviselőházának '265. nálja fel a bizottságban helyet foglaló urak tapasztalatait, javaslatait. Ma már nemcsak a diplomások, hanem az érettségizettek elhelyezéséről is fokozottabb mértékben kell gondoskodni. A két alakulás között most meglevő harmónia még fokozottabb kiépítését szeretném a jövőre nézve. A magunk részéről megtettünk és megteszünk mindent addig, amíg az Ádob. fennáll Illés József elnöklete alatt, hogy javaslataink eljussanak a kultuszkormányhoz. Amint Várady igen t. barátom kifejtette, — s a miniszter úr kedvező választ adott erre — az Adob. ilyen irányú javaslattal fordult az igen t. kormányhoz. Mi természetesen azt a végleges megoldást, amelyet a miniszter úr az előbbi interpellációra volt szíves adni, köszönettel tudomásul vesszük, mert mi is azt kértük, hogy ezek az érdemes alkalmazottak, akik önálló pozíciót töltenek be, akik amint igen t. képviselőtársam mondotta, 'már közel vannak a 40 esztendőhöz, végleges álláshoz jussanak. Ehhez még csak azt teszem hozzá, hogy a helyes családvédelmi politika is azt követeli, hogy ezek az emberek végleges álláshoz juthassanak és családot alapíthassanak. Megjegyzem, itt csak azokról az urakról, azokról az alkalmazottakról beszélünk, akik becsületesen, tisztességesen végzik a maguk feladatát. Amint mondottam, a miniszter úrnak az előbbi interpellációra adott válaszát köszönettel tudomásul veszem pártom nevében is és kérem, a miniszter urat, méltóztassék nyilatkozni abban a tekintetben, vájjon tényleg olyan nagy-e azoknak a diplomásoknak és érettségizetteknek a száma, akik ma még kenyér nélkül vannak? Másik kérésem az, hogy a miniszteri biztosság hatáskörét méltóztassék kiterjeszteni és a minisztertanács hozzon olyan irányú rendelkezéseket, hogy ezeket a bizonyos statisztikai adatokat ne csak az egyes közszolgálati ágak, hanem a magánvállalatok is rendelkezésre bocsássák. Az Adob. és a miniszteri biztosság között fennálló harmóniára vonatkozólag pedig azt szeretném, ha az tovább is fennmaradna és ha lehetséges, az még tovább is kiépíttessék. (Helyeslés.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván az interpellációra válaszolni. Höman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Homonnay Tivadar igen t. képviselőtársam és barátom felszólalását köszönettel veszem, noha a mai napon erről a kérdésről már hallottunk egy interpellációt Várady képviselő úr részéről és arra számszerű adatokkal válaszoltam is. Köszönöm az ő felszólalását azért, mert abban egy elismerést látok a magam és a hatóságom alatt 'működő miniszteri biztosság működése iránt, amelynek vezetője Kultsár István miniszteri tanácsos igazán a legnagyobb lelkiismeretességgel és buzgalommal végzi nehéz munkakörét. (Ügy van! Ügy van!) Köszönöm továbbá a fölszólalást azért is, mert a képviselő úr egyik legjobb ismerője ennek a kérdésnek és

1 Illés József képviselőtársunkkal együtt az egyik vezetője az Állástalan Diplomások Országos Bizottságának, amely immár egy lustrum óta foglalkozik ennek a nehéz szociális kérdésnek komoly és szerves megoldásával s komoly munkásságukat nem hátráltatta az a sokszor feléjük szórt gúnyolódás és lekicsinylés sem, amely alkalmas lehetett volna arra, hogy őket ettől az önzetlen munkától visszatartsa. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. illése 1937 december 15-én, szerdán* 3$9 Egészen röviden kívánok az általa felvetett kérdésekre válaszolni. Az a körülmény, 'hogy az érettségizettek kérdésével korábban sem a bizottság, sem. a kormány ^ nem foglalkozott részletesen, — amint azt már költségvetési 'beszédemben kiemeltem — túlzott számok forgalomba jöveteiére vezetett. A képviselő úr a számok tekintetében kért tőlem . felvilágosítást. Erre vonatkozólag kijelenthetem azt, hogy a múlt év novemberében történt .összeíráskor 2H.0Q0 állásnélküli ós 'munkanélküli érettségizett volt nyilvántartva s ezekhez az átvizsgálás után utólag még hétezren csatlakoztak, úgyhogy 30.000 munkanélküli érettségizettről volt eredetileg szó. (Felkiáltások: Borzasztó!) Amikor azonban % évvel később kibocsátóttuk a jelentkezési íveket, ilyen jelentkezési ívet csak tizenegy ezren kértek, azonban adataikkal kitöltve már csak 5400-an nyújtották azt be. Ez azt mutatja, hogy ebben a 30.000-es számban olyanok is vannak, aikik magukat akkor valamilyen okból az országos összeírásnál munkanélkülieknek vallották, de azóta valami oldalról valaminő díjazásban, ellátásban, megélhetésben részesülnek. Azért volt szükséges ez a második jelentkezési akció, hogy ennek kapcsán a valódi szükségletről, a komoly és érdemes munkanélküli érettségizettek és diplomások számáról meggyőződjünk. A második kérdést illetően megállapítom, hogy ezeknek az érettségizett munkanélkülieknek a problémájával már eddig is igen alaposan foglalkoztunk és ebben az irányban bizonyos intézkedések történtek. Elsősorban ezt az elemet érinti a munkaviszonyok szabályozásáról szóló az a törvényjavaslat, amelyet az iparügyi miniszter úr nyújtott be s amely azóta törvényerőre emelkedett és. most várja végrehajtási utasítását, amely most fog kibocsátásra kerülni. Ebben a törvényben van megállapítva a magánalkalmazottak és magántisztviselők kategóriája számára a 44 órás munkahét, amely már önmagában sok vállalatnál egész sor fiatalember alkalmazására fog módot adni, természetesen nem olyan túlzott számban, ahogyan egy időben hirdették, amikor még ez a törvény nem volt meg. En néhányezerre becsülöm azoknak számát, akik ilyen módon elhelyezkedéshez juthatnak. Másik ilyen intézkedés volt a közszolgálati és közérdekeltségi szolgálatban újra alkalmazott és így kettős jövedelmet élvező nyugdíjasok 75%-ának elbocsátása, amely a miniszterelnök úr bejelentése szerint megtörtént és január 1-ével befejezéshez jut. Ez az intézkedés már eddig közel félezer alkalmazást tett lehetségessé és végeredményben körülbelül 100—1200 alkalmazásra fog lehetőséget nyújtani. Ezek között vannak olyan helyek, amelyek csak diplomásokkal tölthetők be, de vannak olyanok is. amelyeket érettségizettekkel is be lehet tölteni. Hasonlóképpen történtek az államháztartás és az autonómiák keretében az érettségizettek számára is új alkalmazások és ide kell soroznom azt a tanítói létszámtöbbletet is, akik szintén az érettségizettekkel egy kategóriában vannak ma nyilvántartva. Itt, mint méltóztatnak tudni, az 1500 új tanterem építésével legalább is 1000—1200 tanító alkalmazása válik lehetővé. (Éljenzés jobbfelől.) Ugyancsak ennek a rétegnek boldogulását is szolgálja í.zoknak az átképzőtanfolyamoknak rendezése, amelyeken ezeket a gimnáziumot, vagy más iskolatípust végzetteket ipari, kereskedelmi, gazdasági irányban kívánjuk átképezni. A harmadik kérdést illetően, a miniszteri 59