Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-265

376 Az országgyűlés képviselőházának 265, leteken a mezőgazdasági cselédek 'elhelyezésére szolgáló lakások nem felelnek meg a törvény, ,s az e tárgyú megyei szabályrendeletek e őírásainak, sőt legtöbbször a higiénia legelemibb követeiményert is nélkülözik egyébként is. % Hajlandók-e a miniszter urak minden anelléktekinteteknek a figyelmen kívül hagyásával haladéktalanul olyan intézkedéseiket tenni, hogy a jelentkező hiányok és törvényellenes mulasztások egy esztendőn belül mindenütt pótoltassanak^ Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Néméthy Vilmos: T. Képviselőház! Kakovszky Tibor barátom a pénzügyminiszter j úrhoz elmondott interpellációjában azt kérte, hogy az egyszoba-konyhás lakásoknak adómentessége terjesztessék ki és a beszéde folyamán arra hivatkozott, hogy a lakáskultúra emelése szempontjából is jó lenne, ha nemcsak egyszoba-konyhás lakásokban laknának a falusi kisemberek, hanem módjuk lenne kétszobás lakásokat is építeni. Interpellációmban ezzel ^kapcsolatban én viszont egy olyan körülményre kívánok rámutatni, ahol egyenes törvényi rendelkezés van arra nézve, hogy az illetőnek meg egyen az egyszoba-konyhás lakása. Ez a mezőgazdasági cselédek lakás-kérdése, ami ma sincs meg. Már 30 esztendeié vajúdik a mezőgazdasági cselédeik lakáskérdése és közegészségügyi érdekeik vedelnie, de még mindig megoldatlan. Hogy ezt a kérdést már 30 esztendővel ezelőtt tárgyalta ez a képviselőház és törvényes rendelkezéseket hozott, ez mutatja, hogy mekkora mulasztás terheli ezen a téren úgy a birtokososztályt, mint a hatóságokat, amelyek ezeket a törvényeket nem hajtották végié. (Mozgás a jobboldalon.) Hogy ezt a kérdést most hozom a Ház elé, éhhez az impulzust az a körülmény adta meg, hogy az idei esztendőben tudvalevően 3000 földmunkás volt kinn nyári mun'kán Németországban. Ezzel kapcsolatban a napisajtóban megindultak különféle találgatások és kezdetben azzal vádolták meg az egész akciót, hogy ez nem más, mint a nyilaspropaganda előkészítése Németország részéről. (Mo gás.) Később, a miniszterelnök úrnak és a földmívelésügyi államtitkár úrnak Németországban tett látogatása alkalmával kiderült, hogy igenis nagyon üdvös és hasznos voU ez a munka és a kintlévő munkásoknak is dicsérő szavait olvastuk kinti elhelyezésükről,^ ellátásukról, valamint kereseti lehetőségeikről. Ennek ellenére nyomdafestéket mert látni olyan nyilatkozat, hogy mindezek ellenére káros ez az akció, mert ott kint olyan igényekhez szoknak ezek a földmunkások, amelyeket mi itt bent kielégíteni nem^ tudunk. (Mozgás a középen.) En ezt az állítást visszautasítom (Köicsey István: Nagyon helyes D és meg vagyok győződve arról, hogy azok a földmunkások, a.üik ott kint voltak, akik ott kint dolgoztak, annak ellenére, hogy idehaza

i nem vár rájuk az az e^elyezés és az az el'átás, amelyben ott részük volt, mégis boldogan jötteik vissza hazájukba, (Rakovszky Tibor: Azt hitték, földet kapnak!) éppen úgy, mint abaiy az. ország belső részében szívesen megy vissza minden sommás munkás ősszel a maga otthonába, ahol pedig télen nem kapja meg azt az ellátást, amelyben a nagybirtokon re'SZGSÜlt* Ezt a néposztályt én történelmi néposzülése 1937 december 15-én, szerdán. tálynak merem nevezni, (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés jobbfelől és a középen.) mert hiszen ha történelmi néposztály a földbirtokososztály, akkor történelmi néposztály a földbirtokososztálynak egy, úgyszólván, kitenyésztett osztálya: a mezőgazdasági cselédség is, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) amelynek értékességét tényleg csak mi, gazdák tudjuk megbecsülni. Ha meg akarjuk nézni ezt a néposztályt az irodalom tükrében is, akkor nem-gazda képviselőtársaimnak ajánlom, hogy olvassák el Illyés Gyulának »A puszták népe« című könyvét, amelyben idealizált realizmussal nagyszerűen van leírva ennek a népnek az élete, (Takács Ferenc: Még nem kobozták el?) minden életkörülménye, lelkülete és gondolkozásvilága. Igaz, hogy szerte az országban mindenütt megtalálható a »eselédember«, ahogyan ők önmagukat kellő önérzettel nevezik, mert hisezn minden községben van olyan birtok, amely állandó alkalmazottra szoml, mégis ennek a cselédségnek valódi gyökere és hazája azon a nagy földterületen van, amely Fejér megyétől Veszprémen, Tolnán és Somogyországon keresztül vonul le végig a Dráváig. A hivatkozott író is ezen a részen mutatja be a puszták népét, ahogyan ő nevezte a mezőgazdasági cselédséget. Ez az a földterület, amelyen nagybirtok nagybirtok mellé sorakozik anélkül, hogy a sort falvak szakítanák meg és amely vidéken a kisgazda olyan ritka, vagy még ritkább, mint a túzokmadár, a nagybirtok madara. Itt él a cselédség nagy tömegben, ahol a népsűrűség a legkisebb. Hogy pedig hogyan él, erre vonatkozólag kívánok én a t. Ház előtt néhány szót szólni. A legrosszabbul kétségtelenül a nagybérleteken vannak elhelyezve ezek a cselédek, mert hiszen a nagybérlőknek nem érdekük, hogy befektetéseket csináljanak. Nekik csak az a feladatuk arra a megszabott tíz, vagy tizenkét esztendős bérleti időre, hogy a birtokból minél többet kivonjanak, (Rakovszky Tibor: A tulajdonos felelős elsősorban!) de semmi körülmények között befektetéseket nem csinálnak, szaporított cselédségüknek nem adnak helyet. (Gr. Festetics Domonkos: Kizsákmányolják a cselédet! — Gallasz Ágost Rudolf: A nagybirtokosok, úgy-e? — Gr. Festetics Domonkos: A nagybérlők. Az idegen fajúak!) Volt alkalmam a figyelmet már a múlt ciklusban ezen osztály felé terelni és Kállay volt földmívelésügyi miniszter úr az én figyelmeztetésemre két törvényben is rendezte ügyüket, amelyek közül az egyik a cselédek költözködési idejét egységessé tette április 1-ével (Gr. Festetics Domonkos: Helyes!) és megszüntette azt az anomáliát, hogy télvíz idején januárban kelljen hurcolkodniuk. A másik törvény pedig a béreikre vonatkozólag más követelésekkel szemben elsőbbséget biztosított. Az a törvény pedig, amelyről most szólani akarok, 30 esztendővel ezelőtt kelt, az 1907. évi XLV. t.-cikk, amelynek 29. §-a azt mondja (olvassa): »A gazda a cselédnek a közegészség követelményeinek megfelelő elhelyezéséről gondoskodni köteles. Ezen törvény életbelépte után a cselédlakásokat úgy kell építeni, hogy minden nős vagy családos gazdasági cselédnek külön szobája s külön kamarája legyen. A részletes szabályokat a törvényhatóságok szabályrendeletben állapítják meg. A cselédlakások építéséről vagy megfelelő átalakításáról — ha előbb nem teljesíti vagy