Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-265
Az országgyűlés képviselőházának 265. ülése 1937 december 15-én, szerdán. 371 az az eredménye, hogy az igen t. belügyminiszter úr módosítani fogja ezt a rendeletet. Szó van a 203.000/1926. és a 4961/1927. számú belügyminiszteri rendeletekről. A második, a 4961. számú belügyminiszteri rendelet az erkölcsi bizonyítványok kiállításáról szól és egyik fejezetében kimondja, hogy az erkölcsi bizonyítványt kérő személynek egész életére kell megállapítani erkölcsi magatartását. Ha felületesen nézzük ezt a rendelkezést, talán nem is látszik olyan tragikusnak, mint amilyen tragikus a való életben. Erre nézve legyen szabad egy-két esetet elmondanom. Az első eset, amelyet példa gyanánt felhozok itt, az elmúlt hetekben történt, amikor is egy öngyilkossági kísérletet elkövetett egyén családját kerestem fel. Érdekelt, hogy az illető miért akart megválni az élettől és miért akarta itíhagyni kis családját. Elmentem a lakására. Fűtetlen, szegényes^ szobában ott találtam kis gyermekével egy fiatal asszonyt, aki sírva fogadott. Amikor megkérdeztem, hogy miért akart a férj, az apa öngyilkos lenni, akkor a következő esetet mondotta el sírva az az aszszony. A férje hétesztendős volt a háború alatt, másodmagával és beteg anyjával élt odahaza nyomorban, szegénységben, mert az apa kint volt a harctéren. Ez 1915-ben történt. Tél volt, éhség és hideg gyötörte a családot, az anya beteg volt s a hétéves kisebbik gyermek azt mondotta az édesanyjának: Anyám, én elmegyek, keresek valami tüzelőanyagot. Egy szatyrot vett magához és a kis szatyorral elment ki a kültelkekre, a vasúti vágányok mellé. Szeneskocsik, teherkocsik állottak ott, a kis hétesztendős fiú felmászott az egyik vagonra, kis szatyrát telerakta szénnel és boldogan ment haza. Azaz. hogy csak ment volna, rn^rt alig ment egy kis távolságra, egy arra c ; rkáló rendőr elfogta és mint széntolvajt az őrszobára kísérte. Az őrszobáról, a rendőrségről a gyermekbíróság elé került ez a fiatal hatesztendős g-vermek. A gyermekbíróság dorgálásra ítélte és futni hagyta. Azóta sok esztendő múlt el, a hétesztendős fiúból felnőtt férfi lett, aki családot alapított és becsületesen töltötte idáig az életét. Egy alkalommal munkahelyén kérték tőle állampolgársága igazolását. Itt született Budapesten, felmegy tehát a belügyminisztériumba és állampolgársági bizonyítványt kér. Erkölcsi bizonyítványra van szüksége. Kellett neki az állampolgárság igazolása, mert — ez hozzátartozik az ügyhöz — az apja lengyel állampolgár volt; de nem zsidó, igen t. belügyminiszter úr, hanem keresztény ember. Mondom, erkölcsi bizonyítványt kértek tőle. Az erkölcsi bizonyítványt megkapta és az erkölcsi bizonyítványba beleírták, hogv a ayermekbíróság lopásért dorgálásra ítélte. Ennek következtében a magas belügyminisztérium egymásután két ízben elutasította magyar állampolgáráságának megállarjítását % Itt állt ez az ember a második elutasítás után, amely az erkölcsi bizonyítvány alapián történt, és egy kétségbeesett pillanatban elkövette az öngyilkossági kísérletet. Ez az egyik eset. A másik eset a következő. Egy fiatal gyerek a körúton val'ahol felemel egv villamosjegyet az egyik villamosmegállónál. Megfognák, megbüntetik ezt a kiskorú gyermeket csalás naiatt. de a büntetés végrehajtását felfüg; gesztik. Egy alkalommal razzia fogja el őt is, körülfogják, állampolgárságát nem tudja igazolni, nem állnak rendelkezésére az iratok. Kiutasítják az országból, annak ellenére, hogy már családja van. Az a dolog már régebben történt s most utasítják ki. Harmadik eset. Orgazdaság miatt elítéltek egy 16 éves fiút, tehát ismét egy gyermekről van szó. Helyesebben két árva gyerekről van szó ebben az esetben, mert a 16 éves kis árva fiúnak kis árva öccsét is kelíettt gondoznia. Alkalmi munkát ^keresett. Egy alkalommal az utcán megfogja őt egy ember, arra kéri, hogy egy csomagot vigyen el egy általa megjelölt üzletbe és ad neki 20 fillért. A fiú boldogan vállalja a csomag elvivósét abba az üzletbe. Valahogy az úton a rendőr megállítja, hogy mit visz a csomagban. Azt mondja: egy ember küldte ebbe és ebbe az üzletbe. Megállapították, hogy grammofonlemezek voltak a csomagban és a grammofonlemezek lopott jószágok voltak. A gyereket elítélték orgazdaságért, azonban mint az előbbi esetben, ebben az esetben sem hajtották végre a büntetést. Amikor azonban hosszú évek múlva, 15—20—25 esztendő múlva erkölcsi bizonyítványt kért, — hiszen már régen nem gondolt arra, hiszen egész életén keresztül ettől a szépséghibától, ettől a gyermekkori meggondolatlanságtól eltekintve, becsülettel töltötte az életét — legnagyobb megdöbbenésére ez benne volt az erkölcsi bizonyítványában. Tehát mind a három esetben feltüntették az erkölcsi bizonyítványban ezt a megszégyenítő bélyeget. S ezt a nemcsak megszégyenítő, hanem az illetők exisztenciáját tönkretevő és lehetetlenné tevő megbélyegzést az erkölcsi bi-; zonyítvány hozta. Ez a 4.961. számú rendelet hatása. De itt van a 203.000/1926. számú helügvminiszteri rendelet is. Ez a rendelet arról szól. hogy személyazonossági igazolványokat kinek és milyen formában állíthat ki a hatóság. Függetlenül attól az esettől, amelyet bátor leszek elmondani, aktuális ez a kérdés most. amikor a fővárosban divattá vált a razziák tartása s ezzel az egész főváros megrémítése. Adva van erv vidéki kisiparos, aki foglalkozásánál fogva kénvtelen_ *bból a vidéki városból, ahol él, ahol családja van és ahol becsülettel dolgozik, kiiárni a várost körülvevő községekbe, mert olyan a foglalkozása. Elment az illető város rendőrhatóságához és .kért egy személyazonossági bizonyítványt. A Város illetékes rendőrhatósága a ^ személyazonossági bizonyítvány kiadását írásba foglalta, megtagadta, mondván abban az írásban, bogy ez az annakidején 15—16 esztendős fiatalember — ma családos ember — összetalálkozott az utcán egy bolsevista fiatal; emberrel, aki félrehívta, találkát adott neki és felolvasott ennek a gyereknek bolsevista röpiratokból. Azóta elmúlt 20 esztendő. Akkor a rendőrség ez ellen a gyerek ellen eljárást indított, az ügyészség azonban megszüntette az eljárást, mert az eljárás lefolytatására semmi ok sem volt. Most, amikor 20 esztendő után ennek a szerencsétlen kisiparosnak foglalkozásából kifolyólag szüksége van arra. hogy mentesítse magát a vidéki rendőrség és csendőrség felesleges zaklatásától, és személyazonossági igazolványt^ kért, az illetékes rendőrhatóság azon a címen, hogy annakidején az ügyészség eljárást folytatott ellene. megtagadta a személyazonossági igazolvány kiadását. Ezek azok az esetek, amelyeket én az iöféfl t. belügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlok és nagyon szeretném, ha a belügyminisz56*
