Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-265
Az országgyűlés képviselőházának 265. lönleges (védővámmal. Ugyanígy van a palackbor megvámolása, ami kifejezetten azért van 2*31 pengőiben megállapítva, hogy Budaiakról áthozza >a borkereskedelmet Budapestre, ami természetesen a gazdasági viszonyokkal homlokegyenest ellenkezik, mert^ Budafokon az ottani sziklapincék folytán képződött és telepedett le a borkereskedelem és azt nem lehet külön védővámokkal idehozni Budapestre, ide áttelepíteni. De semmi sem jellemzi jobban ennek iparés kereskedelemellenes hatását, mint az, hogy itt magának a székesfővárosnak ipara és kereskedelme, nemhogy kívánná ennek a kövezetvámnak a fenntartását, hanem érezve és tudva azt, hogy a szabad levegő mindennél fontosabb érdeke az iparnak és kereskedelemnek, a kereskedelmi és iparkamara évek óta egyhangú határozatokkal sürgeti ennek a vámvonalnak az eltörlését, vagyis teljesen ugyanazt kívánja, mint amit akar a környék ipara és kereskedelme. Ugyanazt, mint a mezőgazdaság, amely felháborodottan tiltakozik az ellen, hogy amikor az ő terményeit Bvd a pestre hozza, itt ilyen különleges megvámolás és megadóztatás érje. T. Képviselőház! Súlyos veszély fenyeget a környékező városok lakosságának rendkívüli elkeseredettsége folytán, mert ezek már retorzión gondolkoznak. (Fábián Béla: Budapestről Újpestre nincs vám, Újpestről Pestre van! Micsoda igazságtalanság ez!) Valóban nem lehet megérteni, hogy miért kelljen az újpesti asztalosnak Budapestre behozott árujáért, ha azt visszaviszi eladatlanul, mert nem sikerült eladnia, városi vámot fizetnie és miért kell Kispestre vagy Újpestre vámolatlanul átmenni engedni a budapesti ipar termékeket. Egészen érthető, hogy elkeseredésükben az a képteltn groteszk eszme is felmerült anár, hogy ugyanúgy ezek a környező városok és falvak is hozzanak be vámokat és akkor külön vámokkal fogjuk Budapestet a vidéktől elválasztani. (Fábián Béla: Szép lesz például a nagytarcsai vámhatár!) T. Képviselőház! Senki sem lehet azon az állásponton ma, aki ismeri a főváros pénzügyi háztartását és annak súlyos deficitjét, hogy a vámok egyszerű eltörlését kívánja, inert a 6 millió átlagos jövedelmet, ma a főváros háztartása valóban nem nélkülözheti, azonban a helyzet lényegesen megváltozott azáltal, hogy az államvasút igen kitűnő konstrukciót gondolt ki a kövezetvám súlyos hátrányainak eliminálására a nélkül, hogy a főváros háztartását nagy veszteség érné. Ez annál is nevezetesebb, mert az államvasutak ezt a konstrukciót, amelyet röviden leszek bátor ismertetni, azért tolták a megvitatás előterébe és igyekeznek mindenképpen megvalósítani, mert ez egyúttal megerősítené az államvasút helyzetét a gépkocsiforgalommal szemben, ami megint c^ak közérdeket je^nt. Tudjuk ugyanis, hogy az államvasút pénzügyi helyzetének megszilárdítása valóban az államháztartás-nák igen fontos érdeke. Az államvasút azt mondja, hogy úgy a fővárossal, mint minden más kövezetvámot szedő közülettel hajlandó álta!ányozásban megállapodni, vagyis hajlandó a fővárosnak az állam vasúton szállított áruk után átlag beszedett kereken évi 3 milMó nenarőt megtéríteni, ugvanúgy megtéríti a vidéki városoknak is azt, amit ezen a címen bevettek, ezzel szemülése 1937 december 15-én, szerdán. 363 ben ő az egész országos forgalomban 5, illetve 3 fillérrel fogja a fuvardíjtételt fölemelni, vagyis szét fogja osztani ezt a terhet az öszszes szállítmányokra. Ennek eredménye az lesz, hogy általában az országba menő szállítmányok minimális megterhelést fognak csak szenvedni, ellenben ez a kövezetvám innen el fog tűnni. Most, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezt a módszert a Mftr.-nél, és a Hév.-nél is lehet alkalmazni a bejövő árukra, akkor — mint egyszer egy beszélgetés során a polgármester úrral megállapítottuk — alig marad már kiesés a főváros számára és ha a főváros fenntartja a sorompóknál azt a béke'reli rudimentárius megadóztatást, amely annyit jelentett, hogy nyersanyagnál 10 mázsáig 10 fillér, azonfelül 20 fillér volt a megadóztatás, félgyártmánynál 20, készárunál 40 fillér, akkor a t'Őváros háztartása nem szenvedne semmiféle veszteséget és az egész kérdés elintézhető volna. Azt, hogy ez mit jelent például mezőgazdasági viszonylatban, az Államvasutak a következő szemléltető példákkal mutatja be: Például Tápiógyörgye és Budapest-Ferencváros között 74 darab nehéz disznónak szállításánál a mai viszonyok között a mellékköltségek, amelyek így megszűnnének, kitesznek 37 pengő 42 fillért, ebből a városi vám 17 pengő. A jövőben ez összesen 4 pengő 80 fillér volna. Karcag és Budapest dunaparti pályaudvar között 160 zsák búzaliszt szállításánál megszűnő mellékköltségek 41 pensrőt, a jövőben fizetendők 10 pengőt tennének ki, úgvhogy ez 30 pengő Ikönnyebbülést jelentene- Vecsésről Budapestre 140 mázsa káposzta szállításánál a mellékköltségek 31 pengőt tettek ki, a jövőben 9 pengő 80 fillért tennének ki és így tovább. Szóval Budapest élelmezése, a budapesti iparnak nyersanyaggal való ellátása, a Budapest és Budapestet környező városok közötti forgalom lehetségessé válnék és megkönnyebbülne. Ennek ellenére a legnagyobb csodálkozással látjuk, hogy az Államvasutaknak ez a kitűnő gondolata nem tud megvalósulni. Hogy miért nem? Arra megvan az igen egyszerű válasz Azért nem, mert ez a rendszer egy érdekcsoport érdekkörébe ütközik, tudniillik a Gyáripari Társvállalatok érdekkörébe, a kőbányák, a vasművek, a szénbányák és cement gyárak érdekóbe t ütközik s miután ezeket a vállalatokat érinti, ennélfogva szembeszegül tek ezzel a megoldással. Ezért történik az, hogy a szegény újpesti asztalos változatlanul szenvedi a rettenetes igazságtalanságot, hogy ha behoz szombaton egy szekér bútort Budapestre eladni és vissza kell vinnie, fizetnie kel] a kövezetvámot. Ezért történik még a gyárak között is, hogy ha az az újpesti gyár az ő textiltermékét kikészítés végett Kispestre kell hogy küldje, négyszer kell hogy megfizesse a kövezetvámot; ezért történik az, hogy a Vecsésről jövő^ káposzta, a TápiószentgyÖrgyről érkező sertés súlyos városi vámot fizet. Mindez nem oldható meg, nem hárítható el azért, mert ezeknek a kivételes naey vállalatoknak pénzügyi érdekeibe ütközik. Ha ez így van, akkor hiába beszélnek az Államvasutak, hiába érvényesítik azt a szempontot. hogy az 6 pénzügvi háztartásuk szempontjából döntő jelentőségű, hogy a teherautók versenvével ezen a réven meg tudjanak küzdeni. (Bornemisza Géza kereskedelem- és közlekedésüayi miniszter közbeszól) Az Államvasu f ak ugyanis kimutatták, hogy ha Kecskemétről
