Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-265
356 Az országgyűlés képviselőházának 265, beígért erélyes intézkedés tényleges megtételével ezeket a készleteket elrekvirámi. Sajnos, a Sel-lel, a román tűzifabehoztali társasággal .kénytelenek vagyunk úgy tárgyalni, mint egy nagyhatalmi tényezővel. Méltóztassék ezeket a tárgyalásokat idejében kellő irányban folytatni, hogy importfa álljon rendelkezésre a belföldi tűzifaellátás terén mutatkozó hiány pótlására. Méltóztassék kompromisszumot csinálni, ha nincs más mód. Akik eddig eljártak ebben a kérdésben és akik tanácsadói voltak a t. kormánynak, — személyi ráolvasás és minden gyanúsítás nélkül mondom — nem kompromisszumot esdnáltaik, hanem kompromittál L ák az egész tuziíaelláiás ügyét és kompi omíttálták magát a minisztériumot. T. ivépviseiőház! A Magyar ErdoDirtokoso;k Eaértekesítö ttészvénytarsaságáról pár jó szót kell mondanom, Ez egyik érdekeltségi csoport, ameiy nagy becsülettel működik, ahová tartozik gróf Esternázy Móric t. képviselő társamnak és a vele egyezségben levő erüŐDirtokos érdektársainak egész területe. Tényekkel tudom bizonyítani, — megfelelő adatokat íkaptam — hogy amikor Esterházy Móric gróf t. képviselőtársam pár nappal ezelőtt éltesült arról, hogy Buüapesten nagy fahiány van, akkor a rendelkezésére álló tűzifát nem á Dunántúlon bocsátotta áruba, ahol jobban értékesíthette volna, hanem azt mondotta, hogy ha a szegény pestieknek nincsen fájuk, vigyétek oda; minden vagonon 27 pengő effektív veszteséggel, de az altruizmus bebizonyításával. En azt kérem a földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy gróf Esterházy Móric példáját vetítse oda a többi erdőkiterrnelőik és a nagy közvetítők, a gazdag kereskedők szeme elé és ha másképpen nem lehet, kényszerítse rá őket, hogy ezt a példát ők is kövessék. Tudni kell még azt is, hogy úgynevezett vasúti fuvarlevelekért 6 pengőt kell fizetni, az Államvasút kap 4 pengőt, 1.60 pengő megy el bélyegre és 40 fillér haszon marad az Érdé-, szeti Egyesület javára. Ez 80.UÜ0 vagóntételt számítva 32.000 pengő, amelynek egyrésze fásítási, erdősítési célokra megy. Am jól vau, méltóztassék azonban a dolog meritumát is nézni. Csakugyan octamegy-e ez a pénz és az, hogy az Erdészeti Egyesület ilyen honoráriumot kapjon, megéri-e ezt, amikor ennek révén az Erdészeti Egyesület vezetősége részéről sem történnek mindig jó tanácsadások a földmívelésügyi kormány és a kereskedelemügyi kormány számára? Hozzáteszem, hogy ha a szállítási igazolványok, a fuvarlevelek kiállításába csak egy kis hiba csúszott be, akkor újra hat. pengőket kell fizetni, abból azonban már nem jut az Államvasutaknak 4 pengő. Ezekután — minthogy kigyúlt a klotűrlámpa — végzem is felszólalásomat azzal, hogy nekünk összhangot kell teremtenünk a termelők, a kereskedők és a fogyasztók között. Ezt az összhangot, hogy tudniillik a termelő megkapja a magáét, ami neki dukál... Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy az összhangot a házszabályokkal is méltóztassék fenntartani. (Derültség.) Kun Béla: ... és a fogyasztó is lehetőleg olcsón jusson a szükségelt anyaghoz, ápolni kötelességünk. T. Képviselőház! Ezekután azzal végzem be felszólalásomat: remélem, hogy a t. földmívelésüírvi kormány az általam elmondottakat megszívlelvén, eleget fog tenni a közérdeknek minden jogos m^ánérdek megsértése nélkül. (Helyeslés balfelől.) ülése 1937 december 15-én, szerdán. Elnök: A földmívelésügyi államtitkár úr kíván szólni. Marschall Ferenc földmívelésügyi államtitkár: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr az összkormányhoz intézett interpellációjában azt kérdezi, hogy mit szándékozik tenni, illetőleg mit tett a kormány abban az irányban, hogy a téli idő kezdetén a kisemberek olcsó tűzifához jussanak és hogy általában mit szándékozik tenni és mit tett a kormány az ország tűzifaellátásnak biztosítása érdekében. Az igen t. képviselő úr azt méltóztatott mondani, hogy a kormány nem tudja, mit akar és így természetesen a megfelelő intézkedéseket nem is tudja megtenni. Leszek bátor néhány egészen szerény intézkedést felemlíteni arra nézve, hop"v teljesen tudatában vagyunk a kérdés rendkívüli nagy jelentőségének, az ország szociális békéje és nyugalma szempontjából a kérdés összes vonatkozásainak és méltóztassék meggyőződve lenni arról is, hogy azokat az intézkedéseket, amelyek megtehetők voltak, meg is tettük és pedig megtettük olyan időben, amikor ez egyáltalában lehetséges volt. Ami a kereskedelmi szerződéseket^ illeti, arra méltóztatott utalni, hogy a kormány talán nem tette meg idejében a megfelelő intézkedéseket. Bátor vagyok utalni arra, hogy a kereskedelmi szerződésekben még idejekorán lehetővé tettük megfelelő mennyiségű tűzifa behozatalát, mégpedig a képviselő úr által felolvasott adatokon túlmenően, összesen 41.000 vagonra vonatkozóan, amihez, azt hiszem, a legközelebbi napokban 3000. 4000 vagy 5000 vágón lengyel fa fog még járulni. (Kun Béla: Bejött már ez a 41.000 vágón?) Mindjárt rá fogok térni erre a kérdésre is. É 41 000 vágón tekintetében, mint minden kersskedelmi szerződésben, természetesen a fabehozatal lehetősége van biztosítva. Méltóztatik ismerni a kereskedelmi szerződések konstrukcióját: csak a legritkább esetben van biztosítva az, hogy ez konkrét szállítási kötelezettséget is jelent. Ez a szállítási lehetőséget biztosította. Abból a célból, hogy a, tűzifában, szegény vidékekre megfelelő mennyiségben eljuttassuk a fát, — mint a képviselő úr is utalt erre — a legutóbbi hetekben a kereskedelemügyi t kormányzat igen messzemenő fuvarkedvezményeket léptetett életbe: ezek a fuvarkedvezmények 20—35 százalékig terjedő plusz-kedvezményeket jelentenek a múlttal szemben. Ez a fuvarkedvezmény lehetővé fogja tenni azt, hogy 200 kilométeren túli távolságokra az eddiginél sokkal olcsóbb fuvarral mehessenek majd a különböző szállítmányok és így különösen lehetővé fog válni, hogy a Dunántúlról az Alföldre, a Tiszántúlra mehessenek bizonyos famennyiségek, másrészt pedig a külföldről importált fa importrádiusza minél tovább kiterjesztessék és közelebb jöhessen Budapest perifériáihoz. Ezenkívül abban a kérdésben, amire a képviselő úr szintén utalt, hogy tudniillik nem kereskedelmi szerződéseket ' kellett volna kötni, amelyek teoretikus értéket jelentenek, hanem kompromisszumos megoldásokkal a fa tényleges bejövetelét kellett volna lehetővé tenni, megnyugtatom a képviselő jirat, hogy amikor ennek pszichológiai lehetősége megvolt, a magyar kormány részéről ebben a tekintetben komoly intézkedések történtek és ezeknek az intézkedéseknek köszönhető, hogy az egyik viszonylatban 4100 vagon, a másik viszonylatban pedig 3000 vagon, összesen tehát 7100 vap'ón tűzifa január 31-éig kötelezettséggel be fog jönni az ország területére. Azt tii-
