Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-265
Az országgyűlés képviselőházának 265. tányos áron kellő mennyiségű tűzifával el lett volna, vagy el lenne látva. Rá fogóik mutatni, hogy a, mulasztásoknak egész sora terheli az intézkedő köröket. Nem tudom, hogy a kereskedelmi, vagy a földmi velésügyi miniszter úr hatalmi körében működő egyes intézők öröknél, kirendeltségeknél — mert ilyen a földmívelésügyi minisztériumban működő úgynevezett tűzifaellátást intéző kirendeltség — van-e hiba, vagy pedig a bürokráciában, vagy pedig abban, hogy elrejtett készletek vannak még most is az országban, amelyek kellő időben nem tár attak fel és a kormány az erős kéznek, a beígért erős kéznek a politikáját nem gyakorolta, csak papíron maradt minden erre vonatkozó ígéret. Nem tudom, hol van a hiba, egy azonban bizonyos, hogy nem a kormány intézkedseinek köszönhetjük azt, hogy még nagyobb bajok nincsenek a tűzifaellátás terén, hanem a jó Isten kegyelmének, aki még téli időt nem hozott, zúzmarákat még a fákra, nem adott, jégvirágokat az ablakoíkra nem fagyasztott, de ha az idő márólholnapra kellemetlenné válnék., akkor a t. kormány kénytelen lenne bevallani, hogy sem Budapestnek, sem a vidéknek kellő mennyiségű tűzifával való ellátását intézni és eszközölni nem tudja. Ennek a kérdésnek .a hátterében — nagyon jól tudom — ott állanak bizonyos nemzetközi vonatkozások, a nemzetközi fakartel. A külföldi államok a háborús készülődés folytán igen nagy mennyiségben veszik fel az importra kerülő tűzifát, tehát hozzánk részben e miatt nem juthat kellő időben kellő mennyiségű tűzifa: de áUítom. hogy ha a konmá-nv idejében lefolytatta, volna, azokat a tárgyalásokat a román kiviteli szindikátussal, az úgynevezett Sel.-lel, amely huzavonás tárgyalások után egész hatalmi körével betelepedett Magyarországra és most ő irányítja a behozatal kérdését, ha a magvar erclők'i termel ők ideiében kaptak volna szállítási igazolványt, mint azt a nyáron Ikövetéltük, akkor a kérdés nem lenne annyira akut és veszedelmes vonatkozású és ma a tűzifaínség nem lenne olyan nagy, amit letagadni a t. kormánynak sincs jelenleg módjában. A t. földmívelésügyi miniszter úr a december 1-i ülésen írásbeli feleletet adott arra az interpellációra, amelyet Béldi Béla t. képviselőtársam hozzá még június hónapban intézett, én pedig feleletet kaptam Bornemisza Géza t. kereskedelemügyi miniszter úrtól még akkor, június 3-án, ugyanazon az ülésen, amikor hasonló vonatkozású interpellációmat elmondottam. A földmívelésügyi miniszter úr azt mondja, hogy azok a rendelkezések, amelyeket kiadtak remélhetőleg gátat vetnek a tüzifispekuláoónak ha azonban ez nem következik be, erélyesebb intézkedésektől sem riad vissza. Közli egyúttal, hogy román, cseh, jugoszláv, sőt lengyel viszonylatban is megfelelő mennyiséén tűzifát kötöttek le: jelzi, hogy november 11-ig összesen 8700 normál-kocsirakomány tűzifa került tényleges behozatalra. Hozzáteszem, hogy a szükségletnek megfelelőleg legib'bb 28 000 vágón importfának kellett volna bekerülnie. Azt mondja a r t. földmívelésügyi miniszter úr, hogy már július hónaoban intézkedett, hogy a belföldi tüzifaszállíHsra vonatkozó igazolványok nagyobb mértékben adassanak ki, most pedig elrendelte, hogy 90%-ig kiKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 1937 december 15-én, szerdán. 353 adassanak az erdőkitermelők meglevő készleteire a szállítási igazolványok. Ha a miniszter úr aki erős, központi hatalomnak a feje, nemcsak mint földmívelésügyi miniszter, hanem egyúttal mint miniszterelnök is, intézkedett júliusban és az alája rendelt ügyosztály közegei nem hajtották végre a rendeletet, mert akkor 10—15 "/o-ig aatak csak a magyar erdőkitermelők számára szállítási igazolványt, úgy, hogy nem lehetett azok alapján kellő mennyiségű tűzifát sem a fővárosba felhozni, sem pedig a vidékre irányítani: kérdem, kit terhel ezért a felelősség? Vagy a miniszter urat, vagy pedig % t. közegeit. Tudom, hogy vannak két balkezű emberek és vannak két ballábú emberek. Nos hát, ha érdemrendi fokozatot lehetne létesíteni a fÖldmíveiécügyi minisztérium kebelében működő úgynevezett tűzifa elosztási szervnek akkor megérdemelnék az I. osztályú érdemkeresztet ezen a téren, mert bizonyos, ezt letagadni nem lehet, hogy úgy a kereskedelmi és iparkamarák, mint a törvényhatósági és képviselőtestületi közgyűlések szinte hetenként panaszkodnak, hogy a tüzifaellátás terén nagy sérelmek vannak, sőt Budapest főváros polgármestere. Szendy Károly, memorendummal fordult a kormánvhoz, hogy akadályozza meg a tüzifaspekulációt hogy kellő mennyiségű tűzifái importálnának vagy pedig hozzanak fel a belföldi erdőkitermelőktől a fővárosba. Szintúgy vannak a vidéki városok. Egy konkrét eseiet említek. Pár héttel ezelőtt Szeged várcha szóvátette a kereskedelmi és iparkamara vévén, hogy mennyi tűzifát fog kapni mert jóformán osak pár vágón készet volt az egész városban. Haza nem _ beszélek, tudom, hogy Hódmezővásárhelyen is milyen nagy a faínség. Ha a téli idő hirtelen beköszönt, a leignagvobb kérdőjellel állmán k szemben, hogyan tudunk még azoknak is, akiknek van tűzrevalóra pénzük van anyaeri erejük, kellő mennyiségíí tűzifát a r lni, a szegényebb réteget ped'sr ellátni szinte képtelenek vagyunk. A maximálisi rendelet ugyanis egy fordított fokozatosságot állapít meg: minél kevesebb fát vásárol valaki, aránybg annál többet kell cpki fizetnie. ^ Vidéken például egy mázsa tűzifa 560 penp-ő ha 2 rrvzsát vásárolnak akkor csak 10 pederő. Ez tehát nem igazságos, hanem antiszociá^s intézkedés. De ne beszéljünk Hódmezővásárhelyről, I mint említem, térjünk rá Szeged viszonyaira. Pár héttel ezelőtt Szegedé^ az volt a helyzet, '• hogy 256 vágón román tűzifának kellett volna befutnia Szeged városába. E helyett kaptak 6, mondd: hat vagont november l-ig. Megígért'ík azután, hogv víziűton szállítani foe-nak újabb 250 vntrónnal, de Romániából a víziúton való szállításnak a reménye előre semiws, hwen vízi* útra ma már nem bocsátanak tűzifát, mert nem lehet tudni, mikor fog befagyni a folyó, mikor fognak a hajók is odafagyni, amikor aztán lehetetlenné válik a száUítás. Nyíltan megmondom: a tűzifaellátás jelenlegi rendszere csődöt mondott, vagy útvesztőbe juto+t. A halogatás, a késede^e^k^rlő intézkedések olyan helvzetet teremte+tek. hogy a kormány minden járavaló szándék ellenére sem tud kijutni ebből az útvesztőből, amelybe lépett, amelybe belekényszerítenek őt saját hivatalos közegei. És ha az elégedetlenségről beszélünk, amely ennek folytán is az egész országban mind jobban és jobban lábrakan, nyíltan megmondom: az a tapasztalat, hogy a 54
