Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

22 Az országgyűlés képviselőházának 25^. Mi.lesz? Összeütközés esetén — kivéve, ha alkotmánymódosításról van szó — a törvényjavaslatokból nem lesz törvény. Most, ha a korlátozásokról van szó, méltóztassék megenfedni, hogy mindjárt kitérjek arra, hogy ez a orlatozás náluk is megvan; korlátozva van ugyanis a francia szenátus abszolút vétójoga a költségvetésnél. Mert megvan a joga a francia szenátusnak ahhoz, hogy tárgyalja a költségvetést, vitatkozzék, elfogadja vagy elvesse. — leszállítania lehet, de fölemelnie nem — legfeljebb iákkor emelheti fel a Ghamíbre des Députés által elfogadott költségvetést, ha ott a kormány magasabb költségvetést irányzott elő, mert akkor visszátérhet a kormány álláspontjának elfogadására. Ebben áll nézetem szerint áltálában véve mindenütt, aholl parlamentek vannak, "a költségvetésre vonatkozó jog. Most már csak azt akarnám megvilágítani pár szóval, hogy a költségvetési jogra nézve a felsőházunk egyenrangúsága nincs meg, illetőleg korlátozott. A mi jelenlegi törvényjavaslatunk szerint is korlátozott, mégpedig olyan módon, hogy a felsőház a költségvetésen nem módosíthat. Ez megfelel az 1926-os törvénynek, sőt előzetes főrendiházi gyakorlatunknak is. ,-,

; A parlamentek hazájában, Angliában, de másutt is. ahol rendiség volt, volt adómegajánlás és volt ujoncmegajánlás. Ez az a két jog, amely köré csoportosulva a közrendek, a polgárok kivívták maguknak a törvényhozásban való részvételt ós Angliában létrejött a Parliamentum, a parlament. A költségvetési jog nem más, mint ennek az adómegajánlás! jognak modernizált formája, ahol szintén adó

: megajánlásról van szó. Tehát a költségvetési jog, az úgynevezett budget, a legszorosabb összefüggésben van a parlamentáris rendszerrel. Ez igenis összekapcsolódik a bizalom kérdésevei: ez a kormány kapja-e meg, vagy másik kormány. De a normál budgetről vannak felfogások, hogy azt meg kell adni, mert a hivatalnokokat fizetni kell és így tovább. Nem is erről van szó, hanem a bizalomról s az appropriációvalli kapcsolatosan ez világosan kifejezésre jut. Ez tehát igazán olyan parlamentáris alapjog, amelyet nem vagyok hajlandó átvinni a felsőházba, hogy a saját gondolkozásommal és elgondolásaimmal ellentétben pártcsoportosulásnak, pártszempontoknak, politikai túlsúly megszerzésére való törekvé- i sek érvényesülésének tegyem ki. Éppen ettől akartuk megóvni, amikor így szabályoztuk a költségvetési jogot, amelyet különben a főrendiház azelőtt, a régi időkben sem gyakorolt olyan mértékben, hogy részletekbe ment volna., Röviden a dolog lényege az, hogy a költségvetési korlátozás nem is hoz valami újat a magyar történelmi előzmények után, hanem csak megfelel az előzetes fejlődésnek. De nem is zavarja) az egyenrangúságot, mert ez a költségvetési jog, mint parlamenti jog ide való az alsóházba. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől. — Rassay Károly: Hát itt sántít a logika. De az nem baj.) Nem tudom, hol sántít? Szeretném hallani Rassay igen t. barátomtól, hogy hol sántít (Rassay Károly: Holnap elmondom.) A költségvetési jog eminenter parlamenti jog. Én összeállítok egy szervezetet, ahol nem a parlamentnek azt az elvét tolom előtérbe, amely szerint az egymással szembenálló pártok és a j pártbizalom kérdése játszik döntő szerepet egy j törvényjavaslat megbírálásánál, mégis a költ- j ségyetési jog korlátlan megadásávalez bekövet- | keznéjE. Ez nem célunk. Sőt, hogy mennyire | nem volt meg ez a parlament hazájában, Angülése 1937 november 17-én, szerdán. liában, (Rassay Károly: Én helyeslem!) a következőket hozom fel. Azt hiszem, hogy Rassay képviselőtársam, aki kiváló ismerője az angol parlamenti jognak, igazat fog adni nekem. A lordok háza ezzel a joggal a parlamenti reform előtt sem élt. A költségvetést egy perc alatt szokták letárgyalni. (Rassay Károly: De viszszautasították 1909-ben!) Ehhez nem szólnak soha, mert ez nem illik a lordok házába és itt igaza van az indokolásnak. (Rassay Károly: De 1909-ben visszautasította!) Bocsánatot kérek... (gr. Esterházy Móric: 1860-ban!) Igen, csak egyszer, 1860-ban történt meg. (Rassay Károly: 1909-ben!) Elnök: Méltóztassék befejezni. Illés József: Mindjárt befejezem. (Halljuk! Halljuk!) 1911 előtt, a parlamenti reform-act előtt hosszú időn keresztül, századokon át az volt a gyakorlat, hogy a lordok a költségvetési jogba nem avatkoztak bele. Kivétel, persze volt. Én így tanultam, lehet, hogy tévedtek azok, akik nekem ezt a tanítást adták, de az én könyvem ezt írja. Tehát én azt hozom fel, hogy a költségvetési jog eminenter olyan parlamenti jog, amelyet az alsóház szokott gyakorolni. Most még csak a'á együttes ülésekről alkarok egy-két szót szólni. Én úgy tekinteni az együttes ülések intézményét, hogy az a tökéletes egyensúly fenntartója. Egyrészt nem is ismeretlen az együttes ülés intézménye — habár eddig nem ilyen tárgyi célra, javaslatok tárgyalására szólt,— de másrészt az együttes ülés egy utolsó remédium, egy végső eszköz, amelynek a létezését tartom olyan hatásúnak, hogy az egyeztetési eljárást mindenesetre meggyorsítja és mindkét Ház kompromisszumát elősegíti, mert egyik sem akarja előidézni azt, hogy az egyik Ház majorizáltassék a másik által. (Rassay Károly: A gyengébb fog engedni!) En nagy örömmel és megelégedéssel láttam azt, hogy a legutóbbi hetekben a felsőházi javaslattal kapcsolatban érdekes és magas színvonalon álló közjogi vita indult meg. Ez bennem azt az örvendetes meggyőződést ébresztette, hogy nálunk nem halt ki az érzék ez iránt, hogy mi alkotmányunk egyik legfőbb szervével, a törvényhozással, a nemzeti akarat megnyilvánulásával igazán féltő gonddal, aggódó gondossággal foglalkozunk. Minden oldalról — ezt hangsúlyozkiloim kell — láttam azt az őszinte törekvést és akaratot, amely valóban kifejezésre juttatja a szándékot, hogy minél tisztább legyen a nemzeti akarat., Ebből azt látom, hogy az alkotmányunkhoz való ragaszkodás, amely nehéz és súlyos időkben a mi szabadságunkat, függetlenségünket és individualitásunkat őrizte meg minden elnyomó vagy beolvasiztó törekvéssel szemben, ma is megvan a törvényhozás házában és ezenkívül megvan a megfelelő érzék is. Abban a reményben, hogy ez az érzék fogja éltetni a mi alkotmányunk legfőbb iszervét, elfogadom a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és középen. A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő utolsó félórájában az interpellációkra kell áttérnünk, a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket iholnap délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzzük ki a ma tárgyalt törvényjavaslat vitájának folytatását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat el-