Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-265
336 Az országgyűlés képviselőházának 265. ülése 1937 december 15-én, szerdán. genfi kérdéseink tekintetében, —amelyeken már igazán ideje volna gondolkodnia Genfnek is — a revízió kérdése tekintetében, másreszt pedig nemzeti kisebbségeink, a megszállott területen maradt magyar kisebbségek tekintetében is ilyen jóindulatú megfontolást, áldozatkészséget tapasztalnánk, akkor bizonyára a mi véleményünk és egész Európa véleménye is m&s lenne Genf felől. Ennek a javaslatnak és ennek az ajánlásnak csupán egy részletével szeretnék most foglalkozni,-azzal a részével, amely a e fiatalság munkanélküliségének problémájára és arra a kérdésre vonatkozik, hogy miképpen lehetne a . fiatalságot különleges munkaalkalmak létesítés-évei ezen a rettenetes krízisen átsegíteni. A genfi ajánlás egyik passzusa azt mondja, hogy a munkanélküliség a fiatalkorúak igen nagy számát sújtja és kényszerű munkátlanságuk jellesnüket, munkakészségüket súlyosan befolyásolja s ezzel a nemzetek jövőjét is fenyegeti. Azt hiszem, nincs a Házban senki, aiki ezt a megállapítást kifogásolná, mert mindenki egyetért abban, hogy ez a, valóban 'Szomorú prófécia szomorú tényekre van alapítva. A genfi ajánlás ezeknek a kérdéseknek a megoldására és ezeknek a veszedelmeknek az elhárítására több ajánlatot tesz.. Az együk arra vonatkozik, hogy az ifjúságot a normális elemi oktatás lejárta után — amely országonként különböző — még további utóiskoláztatásban kellene részesíteni, egészen addig, amíg el nem helyezkedik. Belátja azonban az ajánlás. ho,gy a legtöbb ország viszonyai között ezidőszerint elérhetetlen utópia marad ez még akkor is. ha el is érkezünk az utóiskolázt^tással bizonyos határig, mondjuk, például a 18. esztendőhöz. mert akkor még mindig ott van a 18—24 évig terjedő életkorban lévő fiatalság nagy munkanélkülisége és ennek a 'kérdésnek megoldh atatlan sága. Erre ajánlotta a genfi grémium azt, hogy megfontolandó lenne, miiképpen lehetne különleges munkakö'zpontok létesítésével, kötelező vagy fakultatív munkaszolgálat bevezetésével és esetleg speciális köz-munkákban éppen az ifjú munkásoknak minél nagyobb foglalkoztatásával k ; töHeni azt az dőt, amíg a fiatal gyermek valóban komoV kenyérkereső és családfenntartó munkássá érik. A jelentés, aomelyet az iparügyi miniszter úr terjesztett elénk, akként szól. hogy ezt az ajánlást elvileg elfogadja megfontolandónak. Sajnálom azonban, hogy a megvalósítás időpontja tekintetében bizonyos szkepszis nyilvánul meg. Bizonyos szkenszist látok ^bban a tekintetben is, hogy mennviben volnának megvalósíthatók ezek az intézmények a mi hazai viszonvairiik között. • Ezekkel a kérdésekkel kívánok foglakozni, mén-ned'g — előrebocsátom —> teliéin politikamentesen és kizárólag azt célt tartiva szem előtt, hogy egyrészt a mnnkás~ágon és esősorban a fiatal munkanélkülieken segítsünk, hogy megóvjuk őket azoktól a veszedelmektől, amelyeket a genfi ajánlás is különösen hangSÓlvoz. rnnsT^zrŐÍ TKVrHcr, hoo'V a im'Wír ne^nzetga^daság se né'Milözze azt a munkar erőt, amelvek ezeik a. fiatal, de elvégre még ; s csak munkás ke^ek jelentenek. Mindenekelőtt ismertetni kívánom azt. ho?y egves állmok delegátusai miképpen nyilatkoztak Genfben erről az intéz^énvről, Mszen nagyon jól tudjuk, hogy az ifjúság munkaszolgálata úgy Európában ? mint egyes Európán kívüli államokban, így az Eszakamerikai Egyesült Államokban is már de facto megvalósult. A bolgár kiküldött, Mochanov, előadta, hogy Bulgáriában már körülbelül 15 év óta él ez az intézmény és évenként közel húszezer ifjút foglalkoztatnak, azonkívül pedig van önkéntes munkaszolgálat is, amelyre körülbelül 2000 ifjú jelentkezik a magasabb iskolai előképzettek közül. Azt amerikai delegátus, Mi&s Abbot, beszámol arról, hogy náluk a 18 ós 24 év közötti fiatalságra terjesztették ki először ezt az intézményt önkéntes alapon, és hogy bár kezdetben nagy szkepszissel nézték, vájjon valóban el fogják-e érni a kívánt célt, örömmel állapította meg ő, aki szintén szkeptikus volt, hogy Amerikában már 1935-ben 300.000 ilyen fiatalkorút foglalkoztattak s 1936 nyarán már 600.000 ember volt ezekbe a különböző munkaközpontokba felvehető. A lengyel delegátus, ismertetve a lengyel fiatalság munkaviszonyait, ugyancsak az intézmény mellett szólott és tudtommal Lengyelország azóta meg is valósította azt. Mindez itt van ezekben a kongresszusi iratokban. Nagyon érdekes a németalföldi delegátus nyilatkozata. A németalföldi delegátus arra utal, hogy lehet ugyan, hogy ha szigorúan a lukrativitást nézzük, akkor talán ez a 'munka nem üti meg a kívánt mértéket, de azt mondja, hogy kell pénzt adni olyan munkára is, amelyre^ pénzügyi értelemben a kollektivitás talán ráfizet, de amely a társadalom érdekében feltétlenül rentábilis, mert biztosítja . a fiatalság munka-aktivitását és ez nagy érték. Dél-Afrika delegátusa szintéri beszámolt arról, hogy náluk a 17 és 30 év közöttiekre szokták alkalmazni ezt az intézményt ós náluk is. szép eredményeket értek el. Az intézmény ellen érvek főleg az iparosodott és magas iparosodási fokon álló országok részéről hangzottak el; egyesek attól féltek, hogy ez az intézmény, ez a munkaszolgálat talán konkurrenciát fog támasztani a magánvállalkozásnak, más országok delegátusai viszont ezzel szemben rámutatnak arra, hogy a legtöbb országban még egy sereg olyan munkaterület van, amely a jelenlegi közületi háztartási viszonyok mellett vállalkozás útján egyáltalában nem oldható meg. Ezek a munkaterületek azonban kitűnően alkalmasak arra, hogy ott, ahol munkaszolgálattal a köznek olyan munkákat valósítanak meg, amelyeket különben hosszú évtizedeken keresztül sem érhetnének el, de amelyek a közület szempontjából szükségesek, hasznosak és közvetve magának a vállalkozásnak is igen nagy lehetőséget adnak. Méltóztassék megengedni, hogy most Magyarországra vigyem át ennek az egész intézménynek az alkalmazhatóságát. Nálunk először is azzal kell számolni, hogy, sajnos, a városokban, de még a nagyobb községekben is — talán csak a. tanyarendszert véve ki — nagyon sok 12 évnél idősebb fiatalembert találunk- egészen a katonakorig, sőt még azontúl is. akik idejük legnagyobb részét haszontalan semmi tevéssel kénytelenek eltölteni az év legnagyobb részében és talán a legnagyobb mezőgazdasági elfoglaltság idején áll be az a kivételes állapot, hogy ezeket a fiatalembereket is beállítják a munkába. Különben azonban rendszeres és fegyelmezett munkáról egyáltalán nem lehet szó ezek számára. Ez természetesen -ezek számára nélkülözésekkel jár
