Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-265

334 Az országgyűlés képviselőházának 26i pedig a munka szabadság törvényes biztosításai''" fWt0ttp

n

féf és tni)'* a mbhnJd^lon.) Elnök: Czirják Antal képviselő urat illeti a szó. Czirják Antal: Igen t. Képviselőház! Nagy örömmel látom körbefutni azt a szociális érzést, nagy örömmel halom egymásután azokat a szociális felszólalásokat, amelvek mind azt célozzák, hogvan tudnók a munkások érdekeit — értem ez alatt az egészségi állapotukró

1 és anyagi helyzetükről való gondoskodást — minél jobban alátámasztani. Elekbe a kfirhAfntó igen szép gondolatokba a magam részéről és a független kisgazdapárt részéről is nagy örömmel kapcsolódom bele. A független kisgazdapárt állandóan követeli a szociális törvényeket és rendelkezéseket. (Meskó Rudolf: Hozzuk is!) Állandóan azt sürgetjük, hogy minél előbb jöüenek ezek a t. Ház elé megvitatás céljából. Egy ilyen törvény létrehozása igen alkalmas lett vo^a a genfi egyezménytervezet és én nagyon sajnálom, hogy az iparügyi miniszter úr még nem látia elérkezettnek az időt arra, hoe-y a mutatott járható ösvényre lépjen és különféle szociális intézkedések törvénybe iktatását szorfralmazza. Kétségtelen, a magunk részéről is hálásan tapasztaltuk azt a számos szociális intézkedést, amely a kormány részérő

1 talán napirenden is van és éppen ezért bizonvos óvatosággal fogok ennek a kérdésnek taglalásához. Nem is a szociális kérdések vitája a lényeg most, én inkább azt szeretném, ha az igen t. iparügyi kormányzat a karteleknek és a külöféle bányavállalatoknak, ipari intéznie nyéknek a gesztióját faragná le és vinné olyan szociális vágányra, amely megfelelne annak a szociális légkörnek, amely ebben a Házban hovatovább igen egészségesen ki kezd alakulni. T. Képviselőház! A genfi egyezménytervezet a szénbányamunkások és az üveggyári munkások munkaidejének rövidítését célozza. Minthogy nálunk nyolc óra ;a szénbályamunkások munkaideje, ebbe azonban nincs beleszámítva a tárnába való leszállás és az onnan való felszállás tartama. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Pécsett benne van!) azt hiszem, szükséges volna az igen t. iparügyi miniszter úrnak az a rendelkezése.^ iamely egy vonalba hozná az effajta intézkedéseket, egy vonalba hozná a

1 bányamunkások munkaidejének szabályozását mindenegyes bányában. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Pécsett jól van!) Hálásan hallom, hogy Pécsett ez jól van. Elég baj, ha másutt nincs meg hasonlóképpen. Beszédem elejére kell tűznöm azt a köszönetet, amellyel az iparügyi miniszter úrnak tartozunk a komlói templom sürgős megépítéséért. Helyesen méltóztatik megfogni az iparügyi kormánynak a lelkekhez való hozzáférkőzést, mert egy templom mindig az ég felé mutat, egy temnlom mindig alulról emeli az embert felfelé és ha a templom mellett a szociális intézkedések sorát is látjuk, úgy ebben a kérdésben csak köszönettel fogunk tartozni és mindenkor hálásan emlékezünk meg mindazokról az intézkedéseikről, amelyeknek első lépéseként a komlói bányatemplom szeptembertől december hónapig terjedő időben, tehát igen rövid idő alatt történt felépítését köszönhetjük. En csak egyet kérek az iparügyi miniszter úrtól, azt, hogy amit abban a temolomban hirdetnek, méltóztassék a gyakorlati életbe, í. ülése 1937 december 15-én, szerdán. különösképpen a bányatulajdonosok életébe is átültetni. A banyászkereset különfélesége és a bányamunka szörnyű volta azok a szempontok, amelyekről okvetlenül meg kell emlékezni. En mindenesetre sajnálattal állapítom meg, hogy éppen egy képviselőtársunk igazgatása alatt alió bányában a legtkisebb a bányamunkásság átlagos keresete. (Jbeikiáltások: Hol?) Meg sem akarom említeni, hogy hol mennyi... (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hol?) Egy nógrádi bányában. Méltóztatik jól tudni. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Tudom!) A Öalgónál is igen rossz munkaviszonyok között 3.30 pengő az átlagos kereset, Pécsett 4.07 pengő, ahol is ennek az átlagosan jobb keresetnek ellenére — amint méltóztatik mondani — a tárnába való leszállás és az onnan való felszállás ideje is be van számítv a. A Mák.-náL ahol a legjobb körülmények között dolgoznak, 4.47 pengő és a budapestvidéki Engel-féle bányában 5.13 pengő az átlagos bányamunkáskereset. Ha ilyen nagy különbségek vannak, — a legalacsonyabb keresetnek majdnem a duplája is elérhető átlagban — akikor nekem meg kell ismételnem azt a kérésemet, hogy amit a miniszter úr által is annyira támogatott templomban hirdetnek, azt méltóztassék megértetni a bányatulajdonosokkal is; emeljék egy nívóra a kereseteket. Különösen ott, ahol igen kicsinyek a szénrétegek, valami módon még segítségükre is lehetne lenni, hogy az egyforma munkabért az egész országban elérhest sük. T. Ház! A bányamunkásság ma viszonylag meglehetősen jó helyzetben van, (Ügy van! Ügy van!) hiszen a 40,000-ren felüli létszámú bányamunkásság mind elhelyezést talált, sőt úgy értesülök, hogy a 15.000-nyi szakmunkásság igen-igen kevés, mert még többet is tudnának foglalkoztatni. Ilyen kereset és ilyen nagy szénkonjunktúra mellett azonban egyáltalán nem hagyható jóvá ez az alacsony munkabér, illetőleg nem osztozom abban, hogy a bányáik átlagosan 2.65 pengős szénárakkal számolhassanak. Ebből a 2.65 pengőből — amint méltóztatnak tudni — 60 fillér esik a bányamunkásra, 60 fillér az egyéb fenntartási költségekre és a hatalmas igazgatósáéi jövedelmek a métermázsánkinti 1.30—1.40—1.50 pengős további keresetből duzzadnak. Ugyanilyen fonák, különösen a fogyasztók szempontjából sérelmes helyzet az, hogy a nagykereskedők métermázsánkénti 1"16 pengővel kalkuláltak ós ugyanilyen összegre rúg még a kiskereskedőknél is a szénár emelkedéséneik lehetősége. A másik kérdés a bányászikeresetek mellett, amelynek ezzel az egyezménytervezettel kapcsolatban bennünket kell hogy foglalkoztasson, a bányamunkások nyugtbérkérdése. 40.000 biztosítottnak (kérdése ez az ügy — 12.000—13.000 nyugdíjas van. Ezek 12 év óta várják egy normális nyugibér elérhetését. Mikecz államtitkár úr február 3-án volt szíves megígérni, hogy ez a kérdés hamarosan napirendre kerül. Én a »hamarosan«-t nem óv ékben mérném, hanem hón arcokban. {'Derültség.) és azt hiszem, hogy ha Mikecz államtitkár úr ezt megígérte, akkor lesiz kedves szorgalmazni is ezt a felettébb égető problémát. Égető ez különösképpen a bányamunkások munkakorhatárának leszállítását illetően, rneW-. hiszen lehetőién el is kénzelTii, hogy egy vájár ösak 55—60 éves korában élvezhesse azt a sokszorosan megszolgált nyűg-