Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-265

332 %%. országgyűlés képviselőházának 265, észrevételem — egyébként is óvatosan kell bánni. Peyer Károly t. képviselőtársam tegnap Franciaországot ajánlotta itt meleg szeretettel figyelemre. Hivatkozott azokra a szociális reformokra, ^melyek ott hozattak és hivatkozott arra, hogy akármit beszélnek is, milyen nagyszerűen emelkedik Franciaország idegenforgalma. Hát igen, emelkedik. Meg kell azonban mondanom, hogy Franciaország ezt jórészben nem önmagának köszönheti, hanem éppen az ellentétes világszemlélet ű államoknak, nem utolsó sorban Németországnak, amely bizonyos liberális elemek életlehetőségeit megbolygatta és ezek .azután igen jelentékeny tömegben szivárogtak át Franciaországba. (Kéthly Anna: A legnagyobb dicsérete Franciaországnak!) És köszönheti a spanyol nemzeti államnak, köszönheti Franconak. Mintr ahogyan az ember a tarlón halad előre és a szöcskék felugrálnak előtte, ahogyan a spanyol nemzeti hadak előrehaladnak, ugyanúgy szökdécselnek át Franciaországba a piros, félpiros ós egészen piros elemek és ezek igen jelentős hányadát teszik annak a Peyer képviselőtársam által felmagasztalt francia idegenforgalomnak. Hogy mennyire ezek játszanak ott szerepet, bizonyítja, hogy éppen a napokban hozta be Franciaország újból a vízumkényszert. (Kéthly Anna: Der Zar wírd sí eh kratzen!) Kövessük /tán Franciaországot? Franciaország első zsidó miniszterelnöke, Franciaország Leója, Blum behozta ai negyvenórás munkahetet, a magánalkalmazottak fizetését felemelte 11—12%-kai, behozta a kéthetes fizetéses szabadságot. Azonban mit jelentett ez? Legalább 25—30%-os drágulását a termelésnek. Ezt nem én állapítom meg, hanem Spinasse francia gazdasági miniszter állapítja meg, hogy a francia belföldi árak és a világpiaci árak között különben is meglevő 15%-os különbözetet ezek a szociális reformok 50%-ra emelték fel. Mi lett a következménye? Következménye lett a tőkének soha nem tapasztalt pánikszerű menekülése a francia fegyverek oltalma alól, következménye lett a frank devalválása, következménye lett a népfront megingása, Blum megbukása, az árak állandó emelkedése, aminek következtében, sajnos, a francia munkásság ezeknek a kétségkívül kiváló szociális intézkedésnek hatásait ma már úgyszólván egyáltalán nem élvezi és következése lett az, hogy a frank még ma sem áll biztosan a Iában, hiszen ennek az évnek elején a leszámítolási kamatlábat 2%-kal újból 4%-ra emelték. (Kéthly Anna: A cár folyamatosan vakar ódzik!) A másik ellenvetés, — illetőleg nem ellenvetés, hanem figyelmeztetés — amit tennem kell ezzel a kérdéssel kapcsolatban, az, hogy a technikai fejlettség szempontjából megérett-e a magyar gyáripar a negyvenórás munkahét bevezetésére? Azt hiszem, nem vitás előttünk, hogy minden munkaidőcsökkenés végeredményben vagy a munkahelyek szaporítását kell hogy maga után vonja, hogy a termelési volumen ne csökkenjen, vagy pedig olyan új gépeket kell beállítani, amelyek ezt kiegyenlítik, illetőleg a leggyakoribb szokás szerint egy emberrel több gép kezelését kell elláttatni. Ha nézem a gazdaságtörténetet, akkor azt látom, hogy az ipar a legtöbb esetben nem az első módszerhez folyamodott saját termelésének védelme érdekében, tehát nem a munkahelyeket szaporította, hanem igenis, sok gép egy ember által, való kezelésének, tehát a technikai ülése 1937 december 15-én, szerdán. fejlesztésnek eszközéhez folyamodott. Ez a fejlődés iránya. Ha Ford ugyanazokkal a munkamódszerekkel dolgozna, mint amilyenekkel aolgozott 1912-ben, ma ötször annyi munkásra volna szüksége. Kezdetben egy munkás egy nap alatt negyven elektromos izzótestet tudott készíteui ma egyetlenegy gép egyetlenegy nap alatt közel félmillió izzótestet készít. Ez a fejlődés iránya. A termelésnek és elsősorban az iparban érvényes ez, a technikai fejlesztés fokozatos keresztülvitele és ezért mondottam, hogy a negyvenórás munkahét mellett vagyok elvileg, mert éppen ez a technikai fejlődés hozza magával elháríthatatlanul a negyvenórás munkahét bevezetésének szükségességét. A harmadik komoly észrevételem — és ez a legkomolyabb — a negyvenórás munkahét időszerűtlen volta mellett, most való bevezetése ellen az, hogy zavarja az iparügyi kormányzat szociális munkaprogramul ját. Tegnap szociáldemokrata oldalról Kéthly Anna t. képviselőtársam szociáldemokratáktól szokatlan őszinteséggel hódolt a t. iparügyi miniszter úrnak... ÉTnök: A képviselő úr beszédideje lejárt Szeder János: Kérek 15 perc meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) Elnök: Tessék folytatni. Szeder János: ... kijelentve azt, hogy a szociális reformok alkotása terén előzőleg megközelítőleg sem haladtunk úgy előre, mint haladunk azóta, amióta a Nemzeti Egység Pártja a kormányzó párt és amióta Bornemisza miniszter úr ül az iparügyi miniszteri székben; lízt az alkotó szociális programmot megzavarni, szerintem, nagyon alkalmas volna a negyvenórás munkahét. Hiszen emlékezünk az iparügyi tárca költségvetésének vitájánál arra.. amit a miniszter úr jelentett be, hogy a mun kásság 50%-ánál a 48 órás munkahét még nincs bevezetve. Bn, akii évek . óta foglalkozom nmnkás

u problémákkal és érintkezem a munkássággal, tudom azt* hogy a munkásság 50 százalékánál valóban nincs bevezetve (még a 48 órás. ni unkahét som., vagy legalább is ez 50% nagyobb részénél nincs még he vezet ve. Tudom azt is, hogy ott is, ahol he van vezetve, mennyi hilba,' mennyi zavar, mennyi kellemetlensétg és éllenállás, van. Még nem ülepedett le, nem itatódott bele a magyar termelésibe és annak rendjébe a 48 órás munkahét. Láttuk ezt legutóbb a malmosoknál, milyen éles ellenhatás volt ott a 48 órás- munkahét 'nevezésével szemben. Most vezette be az iparügyi miniszter úr ia, magántisztviselők 44 órás imiunikahetét és tervezi a kéthetes fizetéses . szabadság bevezetését, aimi 3%-kai emeli a .magyar ipari termelés terheit. Azonkívül tervezi a dopolavoro és a Kraft durch Freudé intézményekkel rokon, de azoktól teljesen különböző urunkásiszociáits intézmény bevezetését. Ha ezt látom, akkor azt keli mondanom, hogy még nem érett meg ma. a helyzet közgazdaságilag larra. hogy a 40 órás munkahetet a magyar termelésbe bevezessük minden jósága és helyessége mellett, bár — is-' métlem — ennek később feltétlenül el kell következnie,. A másik dolog, amivel 'foglalkozni-' kíyá^ nok, a fiatalikoirúaík. munikanélküliséigéről szóló ajánlás. Ha végigtekintjük ezt az ajánlást, abban főképpen a magasabb iskolai é« szakképzettségre való törekvés elvét látjuk kibontakozni. Ha vizsgáljuk ebből a szempontból a magyarországi helyzetet, akkor azt •. látjuk, hogy 1929-ben 102.560 ipari munkás közül; 74%