Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-264
316 Áz országgyűlés képviselőházának 26 U. ülése 1937 december lU-én, kedden. gyorsabb tempóban juthatnának a magyar törvenynoz.ás eie. Itt van peiaaul a 4. számú egyezménytervezet, amely a kereskedelmi irodák munkaidejének szabályozásáról szól. Néhány szót tűzök bozzá; bar tudom, hogy a kereskedelemügyi és az iparügyi minisztériumban ezekkel a kérdésekkel benatóan foglalkoznak, mégis legyen szabad a miniszter úr figyelmet egy-két dologra felhívnom. Érdekeltségünknél hiteles adatokat szereztem be és a miniszter úrnak azokat a cégeket is meg tudom nevezni, amelyeknek munkaidejét most felemlítem. -Például egy fővárosi előkelő kalapüzletben a három év óta felszabadult segédieányok 76 órai munkát végeznek és ezért 7 pengőt kapnak hetenként, {felkiáltások: Hallatlan!) — Peyer Károiy: Ezek deputációban voltak a miniszter úrnál, mert nekik a 48 óra kevés!) Meg tudom mondani, hogy hol. Hatalmas nagy árunázak, amelyek százezreket adnak csak azért, hogy fényes reklámjuk legyen az utcán, nagyon keveset fizetnek alkalmazottaiknak. Például az egyik áruházban >a kisegítő elárusítónők reggel 8-tól délután 6-ig dolgoznak félórás ebédidővel, rendesen azonban \kl—7-ig maradnak benn, míg minden vevő elmegy és mindent elraknak; itt az elárusítóleány fizetése heti 6 pengő. Egy nagy fővárosi cégnél a munkaidő Vs8-tól este 6-ig tart s a fizetés havi 30 pengő. A papírszakmában a 72 órás hét fizetése 12 pengő. 25 kilós papírlemezeket kell nőknek emelniök, karjuk ezáltal deformálódik; aki nem bírja, azt azonnal elbocsátják. Én tehát még ezeknek a kereskedelmi alkalmazottaknak nevében is szólok. Ajánlom ezeket a miniszter úr figyelmébe és kérnem kell, hogy a különféle kisegítő alkalmazottakra is érvényesítse a munkaidőnek 44 vagy 48 órában való megállapítását. Az egyezménytervezet 7. számú ajánlása betegek, gyengélkedők es elmebetegek gyógykezelésével vagy elhelyezésével foglalkozó üzemek munkaidejének szabályozásáról szól. Itt legyen szabad a mélyen t. Ház előtt a mélyen t. miniszter úr figyelmét felhívnom a magyar betegápolókra. Az orvosi tudomány halad, szerintem tehát egészen jogos, ha ezzel párhuzamosan halad a betegápolás kérdése is- Sajnos, a magyar betegápoló nővérek és ápolók munka- és jogviszonyai egyáltalán nincsenek rendezve. Ma a betegápolónők 12—14 órát, sőt sok esetben 36 órát dolgoznak, megállás és szünet nélkül s nagy általánosságban 30—40 pengős havi fizetésük van. Vannak azonban üzemek, ahol 10—15—20 pengőt kapnak, vagy pedig százalékos elszámolás alapján fizetnek. Lehet-e egyáltalában ezt a munkaidőt rendezni t. Ház? Az érdekeltség szerint: a kórházakban, klinikákban, szanatóriumokban, vagy olyan rendelőintézetekben, ahol a betegek tömeges ellátásával foglalkoznak, éppúgy, mint a magánorvosi rendelőkben, ahol szórványosan történik a betegek ellátása. Az egyezményben említett elmebeteg-gyógyintézetekben, ahol a betegápolók igen nehéz munkát végeznek, sajnos, ma is 8—10 órás a munkaidő. Érthető^ tehát, ha az érdekeltség itt 6 órai munkaidőről beszél. Ezeket voltam bátor a t. iparügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani, egyébként pedig az egyezményt elfogadom. Elnök: Kíván még valaki szólani (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az iparügyi miniszter úr kíván szólni Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! A jelentéshez elhangzott felszólalásokra csak egész röviden kívánok reflektálni. Ez a jelentés tulajdonképpen egy régi adósságunk törlesztése, mert, mint méltóztatik látni, az 1930. évben Genfben tartott XIV. nemzeközi f munkaügyi értekezleten elfogadott egyezménytervezetekről és ajánlásokról szói. A jelentés két főcsoportban foglalkozik a kérdéssel: az egyik a kényszermunkára vagy kötelező munkára ' vonatkozó egyezménytervezet és az ehhez fűződő ajánlások, a másik pedig a kereskedelem és az irodák munkaidejének szabályozásáról szóló egyezménytervezet és hasonlóképpen az ehhez fűződő ajánlások. A jelentés és a javaslat értelmében az egyezménytervezetek és ajánlások első csoportját azért nem fogadjuk el, — és itt válaszolok Tobler János t. képviselőtársam felszólalására — mert egy ilyen egyezménytervezet elfogadása és becikkelyezése tényleg csak kirakattörvényeink számát szaporítaná, mert nekünk gyarmataink nincsenek és nálunk kényszermunka vagy kötelező munka egyáltalában nincs. Amire Peyer Károly t. képviselő úr célzott, tudniillik a közmunkaváltság, az sem kötelező munka, hauem tulajdonképpen pénzbeli szolgáltatás, amely — mint méltóztatik tudni —- részben már a felére van leszállítva, épp a bolettaalapra való áttérés révén. (Peyer Károly: Csak azt mondtam, hogy annak lehet minősíteni!) Ami az egyezménytervezet második csoportját, vagyis a munkaidő szabályozását illeti, mint méltóztatik tudni, időközben megalkottuk az 1937:XXI t.-cikket, amelynek végrehajtási utasítása készen van és nem hónapok múlva, hanem a legközelebbi hetekben meg is fog jelenni. Ez a végrehajtási utasítás meg. fogja indítani a magántisztviselők és általában a kereskedelemben alkalmazottak.., (Györki Imre: Ügy volt, hogy január 1-én fog megjelenni!) Én is remélem, hogy január 1-én meg fog jelenni; ha nem, akkor mindenesetre január első napjaiban, de mindent el fogunk követni, hogy már január 1-én megjelenjék ez a végrehajtási utasítás, amely teljesen felöleli azt a tárgykört, amelyet a genfi nemzetközi konferencia ezekbe az ajánlásokba foglalt, úgyhogy mindez a magyar viszonyoknak inegfe; lelően rendezve lesz. Az idevonatkozó genfi egyezmény egyébként már abból az okból is tárgytalan Magyarországon, mert az az egyezménytervezet nemcsak a magánalkalmazottakat érinti, hanehi bizonyos közszolgálati alkalmazottakat is felölel, így a postai szolgálat alkalmazottaira is kiterjeszti ezen egyezmény hatályát. Minthogy a postai alkalmazotti szolgálat nálunk Magyarországon közszolgálat, ennek a szabályozása nálunk más rendelkezések számára van fenntartva, így tehát már ezért sem tudjuk ennek az egyezménynek szószerinti elfogadását javasolni. Peyer Károly t. képviselő úr felszólalásában tulajdonképpen az 522. szám alatt beterjesztett jelentéssel foglalkozott. Azt hiszem, ez a jelentés amúgy is tárgyalásra kerül majd és így méltóztassék megengedni, hogy felszólalására majd akkor válaszoljak, ha ez a jelentés szóbaikerül. Egyet azonban szeretnék most, hangsúlyozni. Ez pedig az, hogy a képviselő úr félreérti azt a dolgot, mintha mi a magyar bányászatnak a jelentésben említett súlyos helyzetét az egyes bányavállalatok anyagi helyzetére értenők. Mi ezt a bányászat technikai vonatkozására értettük és azt hiszem, a. t. képviselő úr egyetért velem abban, hogy a magyar bányászat technikai vonatkozásokban tényleg súlyos helyzetben van a külföldi nagy
