Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-254
Az országgyűlés képviselőházának °2!>ú. .ülése 1937 november if-én, szerdán. 15 komoly, sem nem őszinte, de még essük jóindulatú beállítás sem, mert hiszen tudvalévő dolog', hogy az alsóház egy része is főrendi elemekből áll. Csak itt szemben Lakatos Gyula 4. képviselőtársamra mutatok rá*, aki szerenesés a nagy szesztőkéveit' rokonszenvezni. (Lakatos • Gyula: Köszönöm szépen!) Tessék elképzelni iáit" a titkos szavazást majd, ahogyan itt a képviselőházban is már az ingó - és ingatlan tőke képviselőivel együtt szavazunk. Láttam, hogy az urak a bizottságban is, Lakatos képviselőtársammal élükön, milyen reakciós búro- kat pengettek. (Lakatos Gyula: Ha főrend is vagyok, reakciós főrend nem vagyok!) A felsőháznak innen is fog kikerülni elég szavazata azoknál az együttes szavazásoknál, tehát ez az együttesség csak ámítás, kápráztatás, csalás. T. Ház! Mégis beszélnek arról, hogy ez mégis kiegészítő korrektívum 'lenne. Némi garanciát abban is látni akar a t. előadó úr, — és ezzel egy. kissé, hogy iigy mondjam, vigasztalni akarnak bennünket*, de ez is csak kápráztatás — fiogy nem lép életbe a törvény mindaddig, míg az új országgyűlés össze nem ülArról ninos szó, hogyan, mi alapon fog összeülni ez az új országgyűlés. A legjobban tenné a kormányzó úr, hogy kellőkép megjutalmazza ennek a tisztelt itt ülő többségnek az érdemeit, ha megtréfálná azzal, hogy amikor a felsőházi javaslat törvénnyé lesz, feloszlatja őket. Akkor azután új országgyűlés lesz együtt (Erődi-Harrach Tihamér előadó: Csakhogy az a szerencse, hogy a kományzó ür nem tréfál, hanem komolyan teljesíti államfői feladatát!) és minden további nélkül étetbelép a felsőház. Pedig jól tenné az államfő, ha megtenné, mert én bizonyosra mondhatom, egy nem is elsősorban ellenünk, mint inkább az államfő ellen irányuló hátsó gondplattal készül ez az egész főrendiházi jogkiterjesztós. A kormány persze, amelyet szuggerálnak, nem tudja, mert hiszen hogyan is lehetne tőle kö vetélni, hogy ő sok mindent észrevegyen. Ahhoz nagy lelki kiválóság is kellene, illetve élesebb szem és — sajnos — e tekintetben kénytelenek vagyunk igen szerény igények támasztásával megelégedni. De egészen bizonyos, hogy ennek a felsőíházi javaslatnak van sok hátsó gondolata. Mindezekben megpróbáltam a haldokló lelkiismerethez szólni, a vázolt nyomasztó helyzetben. A kétségbeesett atmoszférában, a mesterségesen létrehozott hangulatban, amely elkedvetlenítette ós megfélemlítette az országot és még a demokratikus elemek és általában a nagy rétegek között is szinte elfogadhatóvá tette azt a gondolatot, hogy a felsőházra szükség van védelmül a kalandorok ellen, abban a mesterségesen létrehozott pánik-atmoszférában, amely felvetette azt a gondolatot, hogy talán a titkos választójognál is vigyázni kell, — mondom — az elaltatott lelkiismeretnek ebben a levegőjében próbáltam szólni a haldokló lelkiismerethez. Csak — amint különvéleményemben is mondom — ne legyen az a vége, amit Kölcsey valamikor Széchenyi és Wesselényi küzdelmére mondott, hogy hangjuk ugyan felébresztené a megholt lelkiismeretet is, de: »ahol semmi nincs, ott nem lehet a semmit felrezzentenie T. Képviselőház! T. képviselőtársaim! Méltóztassanak még az utolsó pillanatban meggondolni, hogy olyan tragikus felelősséget vesznek magukra, amelyet valamikor igen szigorúan fog érvényesíteni a történelem. Elmúló emberek vagyunk. Tíz-tizenöt év múlva nagyrészünk, vagy közülünk talán senki sem lesz, önzetlenek lehetnénk tehát. Mert hiszen miről van szó? Ez a felsőházi javaslat és a hasonló javaslatok, amelyek mindig az örökéletű nép ellen terveztetnek, jólesnek az élő embereknek, az érdekeik ezer szálával, az anyagiakhoz odatapadt ember éknek, jólesnek nekik, amíg élnek <s uem gondolnak arra, hogy rövidesen elmúlnak és rossz emléket hagynak maguk után. Ezek a javaslatok jók. lehetnek az ő számukra, pillanatnyi érdek-kielégülést jelenthetnek, de az örökké élő nép örök érdekei ellen vétünk megalkotásukkal és ezért a leszámolás órája egész bizonyosan el fog következni. Ébredjen fel tehát mindenkinek a lelki ismerete, mert hiszen semmiképpen nincs szükség erre a javaslatra. Csak a nép ellen. Maga az előadó úr és a kormány is megállapította, hogy a mai rendszer is eléggé bevált s a főrendi elemeknek a mai rendszer mellett is elég módjuk volt és van arra, hogy a törvényhozás menetét jól befolyásolják. Ne menjünk bele abba a végzetes megoldásba, amely századokra veti vissza a nemzetnek a történelmét, hogy azután a csakugyan feltörő mozgalmak a végén mindent elsöpörjenek. Mert ez lesz a vég. A főrendiházi érzésüeket végighallgattam a bizottságban. Ök azzal próbáltak bennünket meg : győzni, hogy a felsőház a nagy népmozgalmakkal szemben úgyis tehetetlen; hiszen végül anynyira felduzzad .a nemzet akaratereje, hogy áttör minden gáton. Ámde akkor meg minek csináljuk meg azt a gátat, amelyet szétszakításra szánnak? Miért legyen gátja annak az amúgy is mindenképen érvényesülni akaró és tudó nemzeti akaratnak? Csak azért, hogy az majd törjön, romboljon, zúzzon és azután csakugyan 100 százalékosan tegyen róla, hogy többé itt ilyen, dolgokról szó se lehessen? Tessék megadni a módot arra, tessék lehetővé tenni azt, hogy majd ha tiszta választásokon ide a nemzet tiszta akarata kerül, hadd csinálja meg azokat az áldásos reformokat, amelyek gátszakadás nélkül is előreviszik a fejlődést és amelyek megmentik felső osztályainkat is, miközben létrehozzák a szociális egyensúlyt, kielégítdk az alsó osztályokat, a népmilliókat és így a mai mágnások, a mai nagy urak is megszerezhetik maguknak azt az érdemet, amelyet megszerzett az 1848-ats nemesség, némileg az 1848-as főrendiház is. Különösen a köznemesség nevére emlékezünk áldva vissza, mert éppen a köznemesség vívta ki azt, (hogy ^Magyarországon a népképviselet legyen az irányadó államtényező. Történelmi hálátlanság lenne a köznemességgel szemben is, ha a köznemességnek akkor még egészen diadalra nem jutott, de kifejezett demokratikus akaratával szemben most egyszerűen azon az alapon, azzal a varázsszóval, hogy ezeréves alkotmányunkat állítjuk vissza, megengednők a.zt, hogy ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedjék. Az én lelkiismeretem tiltja ezt, — s azt hiszem, mindenkié tiltja — s ezért_ a legfőbb kötelességem szembeszegülni a javaslattal. Népképviselői, nép jogról nem mondhat le. A törvényjavaslatot tehát általánosságban sem fogadom el, kérem a t. Házat,, vesse a>t el és fogadja el az én különvéleményemel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Illés József!
