Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-262

258 Az országgyűlés képviselőházának 26, mánynak, mint az, hogy az államháztartási viszonyok megfelelő alakulása eseten gondoskodik majd az építésről; momentán — mint az előadó úr mondotta — nem íogialkoznatunk vele. Hatalmas terveket vetnek tel, amely fellengzős tervek azt a gyanút vetik felszínre, hogy a mai viszonyok között elképzelhetetlen megoldást ismét éppen azért szorgalmazzaK,— éppen azért kell túllicitálni azokat —kik egyszerűbb megoldással is megelégednének, Hogy ez zel ismét elérhetetlenné tegyek azt a gondolatot, hogy a nemzet színházának méltó saját hajléka legyen. A^ javaslat mégcsak ötletet sem vet fel. Megvárták^ az ünnep pillanatát, hogy megkérdezzék a fővárost, holott ezt előbb is megtehették volna. Még csak reális tervük sincs arra, hogy mit akarnak csinálni. Megint a bizottsági indokolásra hivatkozom, amely azt mondja, hogy a törvényjavaslat irányt szab a színház jövőbeni elhelyezésére nézve is, lényegében ugyanazzal a célkitűzéssel, amely törvényhozásunkat már száz évvel ezelőtt is vezette. Nos, vájjon miért panaszkodik ez a képviselőház a földreform, vagy a választójog kérdésében tapasztalható huza-vona miatti íme a százéves Nemzeti Színház ma is ugyanabban a helyzetben van, mint száz esztendő előtt volt. Kérdezik, miből teremtsék elő az építkezés költségeit? Beszélnek a fővárosról, mint nagylelkű adományozóról, mint bőkezű nagybácsiról. Éppen most olvastam, hogy az Elektromos Müvek körülbelül 5 és félmilliós költséggel általános áramkikapcsoló-berendezést létesített légitámadások idejére. Ez az összeg egymagában is majdnem elegendő volna arra, hogy egy új Nemzeti Színházat felépítsünk belőle. Nagyon fájdalmas az ünnep hangulatában arra gondolni, hogy Nemzeti Színház tulajdonképpen ma sincs. Szinte hasznosabb lett volna ezen az évfordulón hallgatással keresztül siklani, mert az emlékezés azt is eszünkbe juttatja, hogy a magyar géniusz ma éppen úgy száműzötten bolyong, távol a magyar fórumtól, mint száz évvel ezelőtt, amikor a magyar nyelv hajlékának építése körül egymással viaskodott a makacs maradiság, a dinasztia felé tájékozódó szolgaság, a haladni kívánó igaz magyarsággal, amely fel akarta építeni ezt a házat. Hogy ez az érzés, ez a magyar géniusz mennyire száműzött, arra talán legjobban éppen magából a törvényjavaslatból hozhatok bizonyítékot és ez a harmadik megjegyzésem a javaslattal kapcsolatban. A javaslatnak mind *szövegében, mind pedig indokolásában szinte hemzseg a • magyartalanság, a dagályosság (Malasits Géza: Ez igaz!) és néhol a felesleges archaizálás. Azt mondj francia, hogy a stílus az ember. Én remélem, hogy a miniszter úr nem olvasta el ezt a javaslatot és indokolását, mert hihetetlennek tartom, hogy magyar nyelvérzéke meg ne akadt volna azokon a kifejezéseken, azon a mondatfűzésen, amelyeket ebben a javaslatban találunk. (Mozgás.) Nem kellett volna egyebet tenni, mint egy magyar nyelvszakos tanárt megbízni azzal, hogy fésülje át ezt a törvényjavaslatot ós indokolását. Ha ezt a törvényjavaslatot bármelyik más minisztérium nyújtotta volna be, (Kun Béla: Például a kereskedelemügyi minisztérium!) megnyugodnék abban, hogy a minisztériumok hivatalos stílusától egyebet nem várhatok, de éppen most van a kezemben a kereskedelem- és ipar'. ülése 1937 december 9-én, csütörtökön. ügyi miniszter jelentése egy nemzetközi egyezménytervezetről s ennek magyarsága sokkal kifogastalanabb, mint a kultuszkormány által benyújtott törvényjavaslaté! Beszélhet valaki pongyolán, szabadságában áll egy képviselőnek is magyartalanul beszélni, de amikor egy kultűrkérdéssel foglalkozó javaslat, egy írott és átgondolt szöveg van előttünk, ettől valóban mást kell várnunk. A százesztendős Nemzeti Színház vájjon hiába pallérozta a magyar nyelvet? (Derültség balfelől.) Az elkallódástól megmentett, megújított, ' megtisztított és jogaiba helyezett magyar nyelvet csak azért őrizte meg idáig, hogy ilyen tömeg magyartalanságot ültethessenek bele egy olyan javaslatba, amely a magyar nyelv szépítésének érdemeit iktatja törvénybe? (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Halljuk, mik azok a magyartalanságok? — Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a törvényjavaslat (olvassa): > Magyarország törvényhozása hálás kegyelettel emlékezvén meg... emlékezetül törvénybe iktatja.« Ez még nem volna egyéb, 'mint ismétlés. (Felkiáltások balfelőh Halljuk tovább!) Azt mondja továbbá (olvassa): »az örököstagok testületének meghallgatásával — intéz el valamilyen kérdést. (Baross Endre: Na és!!) He több is van. Azt mondja (olvassa): »szoros kivételképpen ... azoknak az örökös tagoknak a tiszteletdíja« — azután ismét: »azoknak az örökös tagoknak a tiszteletdíja«. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Mi ebben a baj? — A szónok olvassa): »Fel kell emelni« — »nem lehet betölteni« — »a miniszten felhatalmaztatik«. Ennyi van magában a törvényjavaslatban. De az indokolásban is van elég (olvassa): »akik a magyar közművelődés szempontjából felbecsülhetetlen értékű ennek az intézménynek óletrehívását elősegítették...« (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ez már az indokolás!) Igen (olvassa): ... »a százéves múltra visszatekintő Nemzeti Színházról szóló ennek a törvényjavaslatnak előkészítésére — a miniszter megtegye az intézménynek elhelyezéséhez szükséges rendelkezéseket.« Azután (olvassa): ... »honában felvirágozásáért küzdeni kényszerült magyar nyelv... védelme« — »a Nemzeti Színház arra lesz hivatva« Van elég. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A törvényben nem sok van! — Kun Béla: Az indokolásban elég! — Györki Imre: Az indokolás a törvényjavaslat szerves része! — Malasits Géza: Az Akadémia nyelvészeti osztályának küldje el a miniszter úr, majd meglátja, hány van!) (olvassa): ,..»gyökeret kezdett verni a magyar színészet« — »ennek a bizottságnak a munkája« — »a város által felajánlott telek kijelölésének ez az elhúzódása« — »a telek helye végre akként határoztatott meg« — »Földváry Gábornak a buzgólkodása« (Erődi-Harrach Tihamér: Így jó: »a« buzgólkodása! Nem pedig Földváry Gábornak buzgólkodása!) Ez germanizmus i képviselő úr, mint ahogyan germanizmus^ ez is, (olvassa): ... »aki ernyedetlen fáradozással és szívós kitartással csüngött az ... egyszerűbb megépítés gondolatán« Ez hasonlít ahhoz, amit nemrég vidéken hallottam: sajnos, elrepült felettünk az idő vasfoga! (Derültség balfelől.) Azt mondja tovább a javaslat indokolása t (olvassa): »a nemzet érzése ezt a muzsahajlékot... mindig... nemzetinek érezte.» — «1837-ben felépült a színház és meg lehetett hirdetni a megnyitó előadást.« — »a színház céljaira szol-