Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-262

246 Az országgyűlés képviselőházának 262. szempontjai és megint csak mások a Nemzeti Színház 'Szempontjai. A Nemzeti Színházzal szemben feltétlenül megadja mindenki számára a kritika jogosult­ságát az, hogy a Nemzeti Színház köztámoga­tásban részesül, tehát közpénzen, vagy leg^ alább is közpénzből eredő támogatással vezeti üzemét. Ez a jogcím azonban nem elegendő ah­hoz, hogy a Nemzeti Színház kérdését bárki is olyan hangnemben tárgyalja, amellyel többet árt ennek az intézménynek, mint amennyit esetleg használni akar, feltéve, hogy használni akar. T. Képviselőház! A hatvanas esztendőkben a törvényhozás meglehetős intenzivitással fog­lalkozott a Nemzeti Színház ügyével, a kriti­kák azonban éppen ebben az időben valóban kissé mellékvágányra csúszhattak, mert ha lapozgatunk az annalesökben, rábukkanunk egy olyan mozzanatra, amelyet érdemes itt, a Ház nyílt ülésén is leszögezni, mint irányadó motívumot a jelenre és a jövőre nézve is. Az 1861-iki országgyűlésen olyan éles és támadó kritikák hangzottak el a Nemzeti Szín­házzal szemben, hogy Besze János országgyű­lési képviselő országgyűlési bizottság kiküldé­sét kérte a következő indokolással (olvassa): »Küldesséik ki országgyűlési bizottság kipuha­tolni a protekciót, a kulisszák mögötti intriká­kat, mely következtében az érdem elsilányítta­tik és a szép arcú, vagy bármely tekintetnél fogva ajánlott egyéniségek égig magasztaltat­nak.« Ezek a szempontok akkoriban felkeltették az országgyűlés figyelmét és az országgyűlés figyelmének azóta is mindenkor középpontjá­ban maradtak. Ha a jelenlegi országgyűlés eze­ket a kérdéseket tartja szem előtt és ilyen szem­pontok szerint fogja tárgyalni a Nemzeti Szín­ház ügyét és ha nem feledkezik meg arról a nemes és szent hivatásról, amely a Nemzeti Színház előtt áll, akkor a törvényhozásnak a Nemzeti Színházzal való intenzív foglalkozása megbecsülhetetlen értéket jelent nemcsak a kormányzat számára, amelyre ösztönzőleg hat, hanem feltétlenül magának az intézménynek egész szellemére és struktúrájára nézve is, mert az a maga munkásságának elismerését látja nemcsak a dicséretben, hanem a józan kritikában is. A törvényhozás a legutóbbi évtizedekben — kevés kivételtől eltekintve — éppen ebből a szempontból igyekezett a Nemzeti Színház ügyét per traktálni és azt a három alapelvet tartotta szem előtt, amelyek a Nemzeti Szín­ház ügyének valóban legnagyobb szellemi érte­ikét képviselik és pedig azt a három alapelvet, hogy a Nemzeti Színház szolgáltasson alkal mat az erkölcsi irányeszmék megjelölésére, to­vábbá teljesítse nyelvmívelő hivatását és vé­gül a nemzeti szellem és nemzeti művészet ápolásával szolgálja a magyar (nemzeti gondo­latot. T. Képviselőház! Ezekre az alapelvekre és ezeknek az alapelveknek érvényesítésére ma éppen olyan nagy szükség van, mint volt ak­kor, amikor száz esztendővel ezelőtt a Nemzeti Színház elindult a mai napig is tartó nagy útjára, sőt talán azt lehetne mondani, hogy ma még inkább szükség van rá, mint valaha. Ma ugyanis jobban meg kell őriznünk magyar és nemzeti kultúránlkat a súlyos és sorscsapások­tól terhes időkben, mint akkor, amikor na­gyobb és boldogabb fejlődés lehetősége állót' a nemzet előtt. ülése 1937 december 9-én, csütörtökön. Ennek az intézménynek, a Nemzeti Szín­háznak és a Nemzeti Színház gárdájának nem­zeti és nemzetvédő értéke legalább akkora, mint bármely más nemzeti érték. A magyar tudós, aki Nobel-díjat nyer, mert az emberi egészségre világszenzációt jelentő felfedezést tett; a magyar orvos, akihez tengerentúlról jönnek a tanítványok, hogy tudományát elsa­játítsák; a magyar mérnök, akinek alkotásait külföldi szakértők ismerik el; a magyar ka­tona, aki az országot életével védi; a magyar író és költő, akinek munkáit idegen nyelvekre fordítják le és aki így hirdeti a magyar szel­lemi fölényt; a magyar énekes, aki előtt nyitva áll a nagyvilág a zene internacionális ereje folytán: mind, mind a nemzetnek nagy értéke. De méltóztassanak elhinni, hogy ugyan­ilyen nagy értéke a nemzetnek a magyar szí­nész is, aki előtt nem áll nyitva a nagyvilág (Kun Béla: Ügy van!) és akinek nem áll kor­látlanul rendelkezésére az érvényesülési lehe­tőség, hanem aki ehhez a hazai röghöz van kötve és akinek iH magyar nyelven kell szol­gálnia a magyar (kultúrát életének* utolsó le­helletéig. Az a néhány magyar színész, akik karriert csináltak a külföldön, szórványos jelenség. Igazi értékeink, prózai színészeink grémiuma, az az előkelő színészi társadalom, amely nem­zeti kultúránknak oly nagy szolgálatokat tett a múltban és tesz ma is, ide van kötve ehhez a földhöz, ehhez az országhoz. Ugyanígy a tudományos intézmények, az egyetemek, a kutató intézetek, a gazdasági szervezetek mind-mind nagy értékei az ország­nak és a nemzetnek, de ugyanilyen értéke a színház is, ha valóban megfelel annak a hiva­tásának, amely a színháznak igazi, nemzeti hi­vatása. A törvényhozás kötelessége, hogy ügyeljen arra, hogy a Nemzeti Színház, amely ebben a minőségében úgyszólván egyedülállóan nagy értéke a nemzeti kultúrának és a nemzeti szín­házművészetnek, mindenkor megfeleljen ennek a hivatásának. S ha a törvényhozás azt állapítja meg, hogy a Nemzeti Színház e hivatásának megfe­lel, akkor ne késlekedjék elismerni azt és^ ne késlekedjék e törvényjavaslaton is túlmenőleg mindenkor azt az áldozatkészséget tanúsítani a Nemzeti Színház iránt, amelyet a magyar törvényhozás száz esztendőn keresztül ta­núsított és pedig — mint a mai helyzet mu­tatja — nem érdemtelenül és nem eredmény­telenül. Én ezeknek a gondolatoknak a jegyében a t. Képviselőháznak elfogadásra ajánlom a ja­vaslatot. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A pénzügyminiszter úr megbízása alapján a kultuszminiszter úr kíván szólani. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Ház! Van szerencsém a pénzügy­miniszter úr helyett Szent István király emlé­kére öt pengős ezüstérmék veréséről szóló tör­vényjavaslatot a t. Ház elé terjeszteni. Kérem annak kinyomatását, szétosztását és a pénzügyi bizottság elé való utalását. Kérem egyben a bizottság tárgyalására a sürgősség kimondását. Elnök: A benyújtott törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztatja és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett ki­adja a miniszter úr által javasolt bizott­ságnak. Miután a miniszter úr a bizottság tárgya-

Next

/
Thumbnails
Contents