Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.
Ülésnapok - 1935-260
216 1 Áz országgyűlés képviselőházának 260. Mese 1937 december 3-án, péniekeű: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Hazat, méltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja és Rupert Rezső képviselő úr mentelmi jogát ebben az ügyben felfüggeszti. Következik a mentelmi bizottság 464 számú jelentése. Kérem az előadó urat, szíveskedjek a jelentést ismertetni. Huszovszky Lajos előadó: Tisztelt Képviselőház! A budapesti kir. főügyészség 7013— 1937. f. ü. szám alatt gróf Almásy Imre országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszéki B. XXXV 6.607/2—1937. számú megkeresése szerint ellene a bíróság özv. Róth Vilmosné főmagánvádló feljelentésére a Btk. 370. §-ánaki első bekezdésébe ütköző orgazdaság bűntette miatt bűnvádi eljárást indított, mivel gróf Almásy Imre országgyűlési képviselő özv. Róth Vilmosnéval Budapesten 1937. évi március, hó 24. napján kötött adásvételi szerződésben vállalt kötelezettségeinek biztosítására szolgáló és jogi képviselőjénél Kovács Gábor ügyvédnél letétbe helyezett 15.000 pengős takarékpénztári betétkönyvet az adásvétel meghiúsulása után a főmagánvádló Özv. Róth Vilmosnénafc nem szolgáltatta vissza. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés nevezett képviselő személye és a vélelmezett bűncselekmény között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, javasolja a t. Képviselőháznak, hogy gróf Almásy Imre országgyűlési képviselő mentelmi jogát ebben az ügyben függessze fel. Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a í. Házat, móltóztatnak-e a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni? (Igen!) A Ház a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja és gróf Almásy Imre képviselő úr mentelmi jogát ebben az ügyben felfüggeszti. Következik a mentelmi bizottság 465. számú jelentéses. Kérem az előadó urat, szíveskedjék a jelentést ismertetni. Huszovszky Lajos előadó: T. Képviselőház: A budapesti kir. főügyészség 7.721/1937. f. ü. szám alatt Rupert Rezső országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvényszék B. XXXV. 7.997/1937. számú megkeresése szerint ellene a bíróság Kozma György, Csongrád vármegye és Hódmezővásárhely thj. város főispánja feljelentésére büntető eljárást indított »Á Reggel« című időszaki lap 1937. évi június hó 14. napján kiadott 25. számában megjelent »Rupert Rezső válasza Kozma Györgynek« feliratú cikk tartalma, de különösen annak következő kitételei miatt: >:, Igy jutottam el a Csongrád megyében 8 különösen Szentesen és Hódmezővásárhelyt dúló állapotokhoz, ahol mindenütt főképpen Kozma György főispánnak lett volna hivatása, kötelessége és feladata, hogy a jogrend zavartalanságának fenntartásáról gondoskodjék, minden erőszakos rendbontást, lelketlen izgatást, nemtelen uszítást eleve meggátoljon. Ehelyett, mondottam, résztvett és prezideált gróf Károlyi Imre izgató gyűlésein is, amelyeknek lefolyása a sajtóból csak részben közismert ós mondottam, a főispáni irodából indult el az a felekezetieskedő kampány is, amellyel a Nep.-sajtó úgy állította be a.szentesi polgárság egy részének a Földmunkások Szövetsége szentesi Otthonának építéséhez való hozzájárulását, mintha az szélsőbaloldali támogatás akart volna lenni. Ezzel szemben hivatkoztam a képviselőház ülésén jelenlevő igazságügyminiszter úrra, hogy ez nem igaz, mert a támogatás jószándékú volt.« »Még hozzátehe tem, hogy a főispán úr magatartását annál inkább bírálnom és kárhoztatnom kellett, mert a rendszeres és céltudatos izgatások az amúgy is Viharsarok nyugalmát dúlják fel és végeredményében Szentesen is, Hódmezővásárhelyt is elsősorban a kis- és középpolgári rend érdekeit veszélyeztetik, mert itt sehol sincs olyan mammutbirtok, vagy nagyvállalat, amelyet gróf Károlyi Imre szerint »társadalmasítani« ikellene. Hanem túlnyomó részben van egy méltóságban, józanságban, önérzetben s mindenféle »társadalmasítás« helyett Kossuthhagy omány okban élő büszke, előkelő lelkű birtokos polgári rend, amely ha a gondolkodás és érzés nemességét nézzük, sokkal arisztokratább, mint az idegenből odakerült főispán úr.« »... másfél év óta Szentes és Hódmezővásárhely érdemes és polgári közönsége kénytelen látni, hogy fölötte és vele szemben a söpre; dék akar hangadó lenni.« »— ...az erkölcsi rendről is lóvén szó — megemlítettem a főispán úr egy-íkét visszatetsző társadalmi és emberi eltévedését is. Azt mondja, hogy családi belső életébe avatkoztam. Nem! Mert semmiesetre sem tartozott és tartozik családi belső életére, hogy — mialatt az ő akaratából és intézkedésére felesége zártintézetben szenvedett — egy közpénzen tartott, egyébként tiszteletreméltó ínségmnnkás hölggyel, aki neki alárendeltje volt, maga mellett olyan társadalmi reprezentációt végeztetett, — ennél többet nem is mondtam beszédemben! — amely a hitvest szokta megilletni s amely reprezentáció sokszor kínos helyzetbe hozta a szentesi és hódmezővásárhelyi rangbéli társadalmat és visszatetszést keltett a szegényedő, adók és gazdasági válságok terhe alatt roskadozó közpolgári osztályoknál is. Végre is nem ment, hogy a szerény ínségmunkást rokonnak és egyébnek adta ki és ezen a címen vagy egyéni gusztusa szerint a rangbéli hölgyekkel egy sorba vagy elébük helyezte, az ínségmunkás hölggyel a hivatalos gépkocsin túrákat rendezett, őt — noha Hódmezővásárhely fizette — hónapokon át Szentesen foglalkoztatta, míg egy újságcikk az anomáliákat 1936 decemberé; ben fel nem tárta. Mialatt — a főispánné őméltósága 1935 augusztus 18-tól 1936 február 22-éig Budapesten az Űj Szent János-kórház zárt elmeosztályán szenvedett... — Mert ez a szenvedés, ez sem családi ügy ám, főispán úr! Az 1912 JLIV. te. a személyes szabadság és az emberi érzés elég szigorú garanciáihoz köti, hogy még egy árva cselédleány se jusson csak úgy könnyedén zárt elmegyógyintézetbe. Gondolom, a főispánnékat sem illeti meg kevesebb jog és védelem! Budapest székesfőváros árvaszékének 50.995/1936. számú iratai pedig sokj mindent feltárnak leveldi Kozma Györgyné kálváriájáról...« »Csa!k miután a kálváriának 1936 február 22-én vége lett, jutott eszébe a főispán úrnak, hogy ő tulajdonképpen összeférhetetlen helyzetben van feleségével és a fennhatósága alá tartozó, az asszony fölött gondviselést vivő, az ő érdekeit és személyes szabadságát megvédeni hivatott szentesi árvaszékkel szemben.« »Ám ha Kozma György úr sajátmagának és a neki alárendelt szentesi
