Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-258

Az országgyűlés képviselőházának 258. forgalmi vasút közérdekeket szolgál és nem csupán az egyéni vállalkozás hasznára törekszik és nem használták ki ezeket a maximális díjtételeket, amelyeket az engedélyokmány részükre koncedált. A háború után, amikor valamennyire elmúlt a pénz leértékeléséből származó átértékelési zavar, következett be a környék lakosaira az első komoly meglepetés és csalódás. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Miközben a környék lakossága fejlődött, a sínek ugyanazok maradtak, a forgalmi berendezés alig változott valamit, ellenben a forgalom nagy mértékben növekedett. Minthogy pedig ugyanaz a berendezés és költség sokkal nagyobb utasszámra oszlott szét, az is feltételezhető volt, hogy a vasút a viteldíjakat leszállítja. Előttem eddig meg nem fogható okból azonban nemcsak a megengedett kilométermaximumra emelték fel a viteldíjakat a legalsó, tehát a nagy tömegek által használt kocsiosztályokban is, hanem ezt sok tekintetben túl is haladták. Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy itt nagy tömegekről van szó, hogy a helyiérdekű vasutak napról-napra szállítanak iskolába gyerekeket, olyan szülők gyerekeit, akik kenyerüket Budapesten kívül kénytelenek keresni. Nem luxusutazókat szállít tehát a helyiérdekű vasút, hanem családfőket, akik valamilyen oknál fogva külső lakáshoz vannak kötve, ott van egy kis ingatlanuk, amely által családjuknak mégis csak juttatnak valamit a napfényből, amit egy városi bérkaszárnya nem tud megadni. Ezek a családfők kénytelenek napról napra felkeresni az ő munkahelyü; ket. De itt van a környékbeli 'mezőgazdasági eredetű családokból rekrutálódó számos munkáscsalád is, amelyeknek tagjai napról napra kénytelenek a gyárakat felkeresni. Itt vannak ezeknek gyermekei, akik iskoláztatás miatt sokszor ugyancsak a fővárost látogatják. Ez a nagy utazótömeg kénytelen ezeket a véleményem szerint az engedélyokiratban megállapított maximumot jogtalanul túllépő nagyöszszegű viteldíjakat fizetni, ami egyáltalában nem felel meg annak az elvnek sem, hogy ez a villamosvasút tulajdonképpen közforgalmi vasút, amelynek igazgatásánál, díjtételeinél ugyanazokat az elveket kellene alkalmazni, amelyeket az úgynevezett közúti villamosoknál általában a világon mindenütt alkalmaznak. Méltóztassék megnézni Berlin, London és Páiras közlekedését. Ott környéknek a közlekedését olyan viszonylatban, mint amilyen például nálunk a budapest—'Szentendrei vasúté, amelynek vasúti kiloméfcertávolsága légvonalban 17 kilométer, ha nem csinálna ' vargabetűt, így azonban 22 kilométer, normális körülmények között gyorsvonatokkal perceik alatt látják el, s azok szállítási díjtételei alig emelkednek felül a normális közúti díjtételeken. Nálunk Szentendréig a vasút viteldíja a kezemben levő díjszabás szerint 'személyenként 1 pengő 30 fillér, amit .alig tudok megérteni, mert aligha mondható, hogy azért az élvezetért kell ilyen nagy díjtételt^ fizetni, amely ezen a vonalon való utazással jár, mert 22 kilométej res sebességgel haladni igazán nem mondható élvezetnek. Hiszen ezt más világvárosiban egyharmad idő alatt bonyolítják le. Ha azonban ülése 1937 december 1-én, szerdán. 1G1 a többi díjtótelekefci nézem, akkor a következő furcsaságokra jövök rá, Budapesttől Római fürdőig egy utazásra szóló jegy 30 fillérbe kerül. Ez a főváros határállomásáig szól. Ha valaki azonban tovább utazik ezen a vasúton és jegyéit a következő állomásig váltja meg, tehát Csillaghegyig, akkor 56 fillért fizet, holott Római fürdő és Csillaghegy között a távolság mindössze egy kilométer. Római fürdőig megy tehát valaki 30 fillérért, ezután pedig egy személy után egyszerre 26 fillért számít a Hév. egyetlen kilométer távolságra való szállításért. Bocsánatot kérek, ez abszurdum. Az a bizonyos engedélyokmány nem provideált arra, hogy a vasút ilyen önkényes ugrásokkal fogja-bepótolni azt, hogy az utasokat nem a maximális viteldíjért szállítja bizonyos útszakaszon. De ugyanez folytatódik a távolabbi állomásoknál is. Budakalászig a Pálffy-tértől a helyiérdekű 88 fillérért viszi ki az utasokat személyenkint. Ha azonban valaki a Pálffytéren csak a Római fürdőig vált jegyet 30 fillérért, és onnan külön vált jegyet Budakalászig, amely külön jegy ára ugyancsak a maximális tarifára, 6 filléres kilométerre van alapítva, akkor kisül, hogy az utazás így csak 66 fillérbe kerül. Ha tehát valaki megváltja a jegyét a Pálffy-téren Budakalászig, akkor 88 fillérért megy, ha pedig a fővárosi határtól váltja meg a jegyet pótjegyként, akkor 66 fillérért utazhat Budakalászig. Nyilvánvaló, hogy itt a környékbeli községek forgalmát, véleményem szerint egyenesen jogtalanul és indokolatlanul meg akarják drágítani, azt mondhatnám, a forgalomból szinte ki akarják zárni, vagy • azt legalábbis oly mértékben megnehezíteni, hogy az embereknek elmenjen a kedvük attól, hogy a vasutat rendszeresen hosszabb utakra igénybevegyék. Egy forgalmi berendezkedésnek a közérdekű célját felesleges a Ház előtt kiemelni. Meg kel] azonban említenem azt, hogy a helyiérdekű vasutaknak egészen speciális szempontokat is figyelembe kell venniök. Budapest környéke 200 esztendős településekkel van beszórva. Ezeknek a kultúrája fejletlen. Ezeket a magyar kultúrához közelebb hozni különleges érdek. Ezt a különleges érdeket semmivel sem tudom jobban szolgálni, mint ha megkönnyíteni ezeknek a községeknek a nemzet centrumával, szívével, Budapest székesfővárossal való rendszeres összeköttetését. De ugyancsak a népi beolvadást segítem elő azzal, ha megkönnyítem a Budapesten lakó tisztviselőknek a környékbeli községekben való megtelepedését és ezen községe^ népének tisztviselői elemmel való szaturalódását. Ezzel különösen a mostani igen kritikus helyzetben kétségtelenül egy nagy nemzeti feladatot teljesítek. Figyelembe kell venni egy másik rendkívül nehéz szociálpolitikai kérdést. Bár a Budapestet körülvevő községekben 500.000 ember lakik s bár ezek a környékbeli községek nemcsak hogy határosak Budapest székesfőváros kültelkeivel, hanem részben egybe is vannak velük építve, mégis sok tekintetben mesterséges korlátokkal el van zárva annak lehetősége, hogy a környék és Budapest népessége közt bizonyos szociális kiegyenlítődés következzék be. Ma a környék, amely mint egy vasgyűrű veszi körül a fővárost, sok tekintetben idegenül, bizonyos mértékig azt mondhatnám ellen-