Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-254

Áz országgyűlés képviselőházának 25 k. illése 1937 november 17-én, szerdán. 3 lönbséget, előjogokat, sőt lényegbe vágó fölényt biztosított. Természetes, hogy ez az állapot alkotmányjogi szempontból, a régi főrendiházzal való összehasonlítás alapján állandó megbeszélés és kritika itárgya volt. Bátor vagyok utalni arra, hogy ezek a kérdések a felsőházban is állandóan szóbakerültek és állandóan sérelmeztetett, kifogásoltatott a felsőház részéről, az a díszharmónia, amely a két fórum között beállott. Bátor vagyok tehát utalni arra, hogy az alkotmányjogi egyensúly megteremtése attól függetlenül vált szükségessé, hogy a titkos választójog törvénybeiktatása kilátásban van-e, mert hiszen fenn áll az a magában véve elsőrendű kötelesség és szükségesség, hogy a törvényhozó faktorok között a harmónia, az alkotmányos egyensúly megteremtesiS'ék. Meggyőződésem, hogy akik attól tartanak, hogy a titkos választójog bevezetése lényeges változásokat és eltolódásokat eredményezne az alkotmányos élet szempontjából, azok ezt a kérdést félreismerik és feleslegesen festenek maguknak rémképeket, mert hitem szerint a nemzeti akarat érvényesülni fog a haladás szellemében, a magyar nemzet egyeteme azonban mindig hűséggel fog ragaszkodni ezeréves alkotmányához ós azokhoz az értékekhez, amelyeket az alkotmány jelent. (Müller Antal: Ezért meg lehet csinálni a titkos választójogot!) Meg is lesz. Meggyőződésem azonban, hogy a kétkamarás rendszer ellenére sem lehetséges a felsőháznak olyan szerepe, hogy gyökeres változásokat egymagában meg tudjon akadályozni. Látjuk a világtörténelemből, de látjuk a magyar történelemből is, hogy a felsőház, nálunk a főrendiház, sohasem állott ellent azon problémák megoldásának, amelyeket a nemzeti akarat, a nemzeti közvélemény kitermelt, illetőleg megoldott. (Rassay Károly: Hogy lehet ilyet mondani?) Utalok csak az elmúlt száz esztendő nagy nemzeti átalakulására, az 1848-as szabadságharcot megelőző parlamenti ós alkotmányjogi reformokra, a jobbágyság felszabadítására, a felelős kormány* elvének törvénybeiktatására: látjuk, hogy éppen a főrendiház volt az, amely ezeket a reformokat elősegítette, megvalósította és életrehívta. (Mozgás a baloldalon.) A főrendiház a maga régi összetételében is segített megvalósítani azokat a kezdeményezéseket, amelyek a magyar alkotmányosság szempontjából életrehivattak és látjuk azt, hogy a felsőház, mint a főrendiház jogutódja, ha más szervezeti összetételben is, az elmúlt tíz esztendő alatt azokat a fontos szociális és gazdasági reformokat, amelyeket a képviselőház hozott, a maga segítségével, a tárgyalásokban megnyilvánult bölcseségével mindig közelebb vitte a megvalósuláshoz. A jogfolytonosság az, ami ebben a törvényjavaslatban helyreáll, s ez azt jelenti, hogy a magyar alkotmánynak az az élőfája, amely az ezeréves magyar nemzet földjében él, virágzik, fejlődik és árnyékát az egész magyar nemzetre kiterjeszti. A jogfolytonosság biztosítja azt, hogy az alkotmány fája tovább él és új leveleket hajt. Nem jelenti ez a jogfolytonosság azt, hogy az elkorhadt ágak esetleg nem hullanak le, de éppen azt jelenti, az elkorhadt ágak helyett új ágak hajtanak és az új ágak új leveleket és új színt hoznak az ezeréves alkotmány gyönyörű terebélyes fáján. (Buchinger Manó: Gyönyörű! Mondhatom.) Ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy továbbfejlessze ezt a jogFolytonosságot, amely a fejlődés mellett az intézményekben való állandóságot és határozottságot jelenti, sőt jelenti azt is, hogy a jog külső formai ereje nagyobb súllyal érvényesül, mint ott, ahol ilyen jogfolytonosság nincs. A jogfolytonosság helyreállítása az, amire a magyar nemzetgyűlés, majd az országgyűlés is törekedett a forradalmak után, immár 1920 óta és ennek a jogfolytonosságnak a helyreállításában fontos szerepet tölt be ennek a törvényjavaslatnak előterjesztése. A jogfolytonosság kérdését látom tehát a legfontosabbnak és nem tudom eléggé hangsúlyozni ennek a problémának fontosságát ezzel a mai törvényjavaslattal kapcsolatban, mert ez azt jelenti, hogy törekszünk helyreállítani azt a jogfolytonosságot,, amelyet a forradalmak megszakítottak, s amelyet most helyre kell állítani, de azoknak a változott követelményeknek megfelelően, amelyeket az élet haladása állít elénk,. T. Ház! A felsőháznak a képviselőházzal való kapcsolata tekintetében már voltam bártor utalni arra, hogy itt a hatalmi egyensúly helyreállításáról van szó. Ha a hatalmi egyensúly meg van zavarva, az alkotmányos élet szenved annak hatása alatt, akár a képviselőházra megy át a hatalmi túlsúly, akár pedig a vétójog alakjában a felsőházban érvényesül. A képviselőházra nem lehet áttolni az alkotmányos hatalom túlsúlyát, mert ha ez megtörténik, akor a felsőház elveszti azt a jelentőségét, amelyet az intézmény fennállása önmagában is kifejez, amikor megszűnik a felsőház komoly részvétele a törvényalkotás munkájában, akkor megszűnik a felsőház szerepe az alkotmányos élet terén. örömmel állapítom meg, hogy éppenúgy, mint az egész külföldi alkotmányos életben és a világirodalomban is, ugyanúgy a hazai megítélés szerint is a kétkamarás rendszer helyessége tekintetében ma már egyöntetű a felfogás. A kétkamarás rendszer előnyei annyira szembetűnők, illetve — talán helyesebben fejezhetjük ki negatíve — az egykamarás rendszer hibái annyira elevenek és annyira élesek, bogy józan megfontoltsággal és komoly átérzéssel a kétkamarás rendszer mellett kell állástfoglalni. Vigyázni kell azonban arra, hogy a közvélemény átalakító hatása és befolyása érvényesüljön, továbbá, hogy a két Ház ne rivalizáljon egymással és egyik Ház ne legyen a másiknak másodpéldánya, mert ha teljesen kópiája az egyik Ház a másiknak, akkor nem tud kialakulni az egységes nemzeti akarat, amelynek a törvényalkotásnál, a törvényhozás működésénél zavartalan tevékenységénél szükségképen érvényesülnie kell. Szükséges az, hogy az egyik Ház ellenőre legyen a másiknak, ellensúlyozója és egyúttal kiegészítője. Nem szabad úgy felfogni az egyik Házat, hogy az csak kezdeményező lehet, a másik pedig csak gátló és késleltető. Szükséges, f hogy £iz iniciatíva megmaradjon mindkét Háznál, érvényesüljön minden irányban és minden vonatkozásban, de legyen viszont mindkét Házban fék a másik Ház törekvéseivel szemben, amennyiben az, az egységes nemzeti akarat érvényesülését gátolja. Az is szükséges, hogy mindkét Ház egyformán legyen buzdító, serkentő, tevékeny munkása az alkotmányos etet továbbfejlődésének, a régi ezeréves alkotmány talaján és alapján. A felsőház tagjai a Ház .mai szervezeti összetételében tényleg a nemzet minden rétegét, 1*