Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-257

Az országgyűlés képviselőházának 257. pedig az első fórum? Ez a helyzetnek teljesen fejetetejére állítása. (Rassay Károly: Ha pe­dig nem fogadjuk el, akkor együttesen, titko­san szavazunk s azt csinálnak, amit akarnak!) Ha megint történelmi példákra méltóztat­nak hivatkozni, ez a történelem szerint sem állja meg a helyét, mert az 1843-as diétán, ami kor szó került erről a törvénykezdeményezési jogról, Beöthy Ödön ezt mondotta (olvassa): »Minthogy az alsó tábla kezdeményezési joga egészen tisztában áll és az alsó tábla ezen jogát a felsőtáblának átengedni soha nem fogja és minthogy ő a főrendekkel e kétségbe­vonhatatlan jog felett polémiába bocsátkozni nem akar, azért felszólításukra felelni sem akar, hanem egyszerűen tudomásul veszi azt.« (Rassay Károly: Nem ismertek bennünket!) Így besszélt Beöthy Ödön a törvénykezdemé­nyezési jogról. Pálóczy László egyre figyelmezteti a Ka rokat és Rendeket (olvassa): »Feltűnt előttem az országos küldöttségekben a főrendiház tag­jainak túlságosan nagy száma és ha ez meg nem szoríltatik, annak következése az lesz, hogy a főrendek a képviselőket leszavazzák, mint azt a fenyítő törvénykönyv készítésénél tapasztaltuké Klauzál Gábor ezt mondotta (olvassa): »A főrendeknél mindig, mikor szavazásra került a dolog, csodálatos, hogy az előforduló nagyobb kérdéseknél a hivatalbelieknek mindnyájoknaK egy volt a meggyőződésük és leszavazták a haladó részt. Véleményem szerint oly tisztán áll a Tábla kezdeményezési joga, hogy e tekin­tetben a felelet egészen szükségtelennek mu­tatkozik. Ildomosságból lehet felelni, de oly­formán, hogy a kezdeményezési jogról szóval se tétessék említés...« vagyis törvénykezde­ményeizési jogunk osztatlanságához ragaszko­dunk és abból nem engedünk. (Vázsonyi János: A törvényhatóságoknál ugyanígy van!) Történelmileg is ez a helyzet. Ne méltóztas­sék ezt egyszerűen csak egy gyakorlati kérdés­nek tekinteni. Ha ez a képviselőház jogának feladásába olyan könnyen belenyugszik, meg­történhetik, hogy ha a képviselőház határozata nem megfelelő, 'akkor feloszlathatják a képvi­selőházat, a felsőház 'pedig ott ül a páholyban minden rizikó, minden kockázat nélkül, semmi­féle felelősségre vonás sem a megbízók részéről, sem más helyről nem történhet, ellenben a kép­viselőház oda van dobva állásfoglalása követ­kezményeként annak, hogy feloszlathatják. Hát ez már^ nem egyenlő jog, hanem ez már több­jog, már előjog, amely a felsőházat semmikép sem illeti meg, (Meizlea* Károly: Két választás után a plutokrácia kerül hatalomra! — Fábián Béla: "Ügy van! — Rassay Károly: A plutokrá­ciai az arisztokrácia, amit akarsz!) En csak egyet kérek a képviselőháztól ép­pen azért, — amit beszédem bevezetésében ki­emeltem — hogy itt nyugodt közjogi at­moszféra van, az ellenzék felelősnek érzi ma­gát, ami a régebbi időkben nem volt, mert csak kritikai jogával élt, de ma az ellenzék az alkotás jogkörét is szeretné magához venni, hogy a nemzetet mindenféle bajtól, kalamitás­tól megőrizze. Amikor itt van az élő és eleven valóság, az ország függetlensége és önállósága, amikor itt van az ellenzék készsége, amely le­számolva és lemondva pártszempontjairól is, csakis a nemzeti érdek, a közérdek, a nemzet egyetemes érdeke által vezetteti magát. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) akkor azt mon­dom: fel kell használni ezt a jótéteményt, ülése 1937 november 30-án, kedden. 125 amely a gondviselés adománya; amikor baj­I ban és .szerencsétlenségben vagyunk, nekünk ! ezzel élnünk kell, használják tehát ki olyan S módon, Jiogy az ilyen közjogi javaslatokat ad­j ják vissza, gondolják meg mégegyszer. (Ras­I say Károly: De ott van a bürokrácia presz­j tizse!) Nem lesz abból semmi baj, ha holnap­I után kerül ki az alsóház konyhájából ez a javaslat, nem lesz abból semmi baj, lia egy hét múlva lesz tk.észen; igenis, törjék a fejü­i ket az államművészet mesterei és a gyakorlati politikusok, hogyan lehetne a nemzet érdekében megoldani a kérdéseket. Mindezt meg lehet tenni, semmi nem sürget bennünket, időnk van, kellő nyugalom is van hozzá. Ne méltóztassanak el­felejteni, hogy közjogi hibákat nagyon nehéz helyrehozni. Beszédem befejezéséül hivatkozom Kossuth Lajos egyik beszédére. Kossuth Lajos, amikor felmerült az a gondolat, hogy 1848-iban miért nem csinálták meg a főrendiház reformját, erre ezt mondta (olvassa): »1848-<ban a főrendi­ház reformjának kérdését szőnyegre hozni annyi lett volna, mint a. jobbágyság felszaba­dítását, á népképviseletnetk és a független mi­nisztériumnak keresztülvitelét veszélyeztetnie Én Kossuth emlékére és szellemére hivatkozva nem akarom a titkos szavazati jog, behozata­lát veszélyeztetni és ezért nem fogadom el a javaslatot. (Elénk helyeslés és taps a balolda­ton. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Gsik József képviselő úr. Csík József: T. Képviselőház! Előttem szó­lott t. képvislőtársam a problémák özönét gön­gyölte bele a tárgyalás alatt lévő javaslatba, pedig az én felfogásom szerint az egész tör­vényjavaslat egy problémára, egyszerűsíthető le, nevezetesen arra, hogy az 1926:XXII. te. 30. §-ában kodifikált jogkört, úgy, mint azt a törvény inaugurálta, a felsőháznak megadjuk. Az 1926:XXII. te. 30 §-a ugyanis Ikimondja, hogy a felsőház jogköre ugyanaz, mint a fő­rendiházé volt. Ez a törvényjavaslat, amely ma szőnyegen van, tulajdonképpen ezt a jogot akarja realizálni. Tudjuk, hogy annakidején, amikor 1926-ban a. felsőházról szóló törvényjavaslat tárgyalás alatt volt, különböző indítványokkal és hatá­rozati javaslatokkal jöttek, minek következté­ben állott elő az a helyzet, hogy bár a tör­• vény betűje szerint a felsőház jogköre ugyanaz lett, mint a régi főrendiházé ivolt, gyakorlati­lag ezt a. jogkört elvesztette. (Rassay Károly: Különböző koTmányrendeletek következtében!) Ebben a dologban akar tiszta helyzetet terem­teni a mai törvényjavaslat, amely félreérthe­tetlenül kodifikálja azt, hogy a felsőháznak a jövőben ugyanaz lesz a jogköre, mint a fő­rendiházé volt. De én meg vagyok győződve arról, mint ahogy Rassay képviselőtársam is. hogy ennek a törvény javaslatnaik a vitájánál nemcsak erről a kérdésről van szó, (Rassay Károly; Hanem?) Hanem szó van itt olyan kérdéseikről is, ame­lyek mélyen belenyúlnak alkotmányos éle­tünkbe, következőleg megérdemlik, hogy úgy pro, mint kontra megvitattassanak. (Rassay Ká­roly: Elfogadjuk valamennyien!) A kommunizmus óta alig volt törvényja­j vaslat, amely annyi vitára adott volna alkal­i mat, mint az 1926-ban a felsőház megalkotásá­ról szóló törvényjavaslat. Általában három I szempont köré csoportosultak az észrevételek.

Next

/
Thumbnails
Contents