Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-257

110 Az országgyűlés képviselőházának 257. ülése 1937 november 30-án } kedden. a 152 felsőházi főnemesi családtag közül a Zichy-csajád mint választó 11 taggal, az Ester­házy-esalád 10 taggal, a Széchenyi-család 9 taggal, a Teleki-család 7 taggal és a Károlyi­család 5 taggal szerepel. De ott látjuk a ma­gyar demokrácia és a magyar földprobléma legnagyobb dicsőségére a felsőházi tagot válasz­tók között Fülöp Józsiás herceget is a maga 41.148 holdas birtokával, akinek — azt hiszem, mindannyian egyetértünk ebben — ehhez az országhoz semmi más köze nincsen és ezzel az országgal más kapcsolata nincs, cmint az, hogy a 41.000 holdon dolgozó • és izzadó szegény ma­gyar robotosok termeivényeit _ kiviszi ebből az or«7;qgbói és az azokból eredő' jövedelemből kül­földön él. Elnök: Ne méltóztassék ilyen tónusban be­szélni! Györki Imre: Azt hiszem, igazán nem felel meg a demokratikus követelményeknek az, ha ennek annyi jogot adunk, amennyi joga van egy magyar választónak. Aimikor ilyen álla­potok vannak, akkor itt egyenjogúságról beszélni nem lehet. (Peyer Károly: Ki ez az úri — Kéthly Anna: Egy-magának annyi joga van, mint az egész birtok személyzetének! — Propper Sándor: Ugy látszik képes megállítani a napot! — Buchinger Manó: A Nep.-et is ké­pes megállítani!) De azt is látjuk, hogy ebiben a képviselőházban 12 olyan országgyűlési kép­viselő van, aki a 150 felsőházi tagválasztó fő­nemesi család tagjai közül kerül ki. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a főnemesi családok tag­jainak: is megvan a lehetőségük és a joguk arra, hogy a politikai életben résztvegyenek. Nem kell esyebet tenniök, csak azt, amit a kép­viselőháznak az a 12 tagja 1 tesz, aki a főneme­sek sorából került ki, kiállt a választók közé, elmondta a roaera programmját és programm­jának megfelelően me^vál^s^tották és mandá­tummal felruházták. (Kéthly Anna: Megkéri a jegyzőt, hogy vegye fel a névjegyzékbe!) Elnök: Kéthly Anna kérj viselőtársaimat ké­rem, ne szóljon állandóan közbe. Györki Imre: Itt tehát helyetfoglal 12 fő­nemesi család tap^íi. akik ott is választói jo­gosultsággal rendelkeznek, akiknek tehát így különleges jogokat adnak. De továbbmegyek. Nemcsak 12 főnemesi családtag ü] ebben a képviselőházban, hanem vannak olyan főnemesi családfa srnk is, akik azért, mert adófizetés szempontjából nem ütik meg azt a* mértéket, amelyet a törvény meg­kíván, tehát nem felsőházi választók, itt he­lyet foerlalnak. A képviselőház összetétele ez­időszerint olyan, hofv itt 21 főnemes van. Azt hiszem, számarányukhoz képest túlságosan nagy ez a szám, úgyhogy túlságos erősen van­nak ebben a házban képviselve. Ha megnézzük a felsőházi törvény egyéb rendelkezéseit, — már ami annak struktúráját illeti — azt látjuk, hogy ott különféle érdekelt­ségek foglalnak helyet. Ha viszont megnézzük a képviselőház összetételét, akkor látjuk, hogy ugyamannak az érdekeltségnek a tagjai itt is helyet foglalnak, ami megint csak a mellett bizonyít, hogy r nem kell külön második kama­rát alkotni azért, hogy ezek a különféle érde­keltségek képviseletet kapjanak w felsőházban. Ezt a problémát meg lehet oldani az alsóház­ban, mert hiszen a 21 főnemesen kívül itt lá­tunk még öt egyetemi tanárt, azonkívül a vitézi széknek, amely hivatalosan képviselve van a felsőházban, ennek a háznak a tagjai között 21 tagja van. Itt látjuk továbbá a lelkészeket, a gyáripar és a nagybirtok képviselőit és mindazokat az érdekeltségeket, amelyek hiva­talosan képviseletet kaptak és nyertek a felső­házi'törvény megalkotásakor. . Két érdekeltség van, amely nem kapott hi : vatalos képviseletet a felsőházban, ez az ipari munkásság és a szellemi munkásság, az utóbbi annyiban, hogy a magánalkalmazottak képvi­seletéről nem történt gondoskodás. . A mező­gazdasági munkások kaptak képviseletet, de korántsem számarányuknak megfelelően, ko­rántsem abban az arányban, amely megfelelne részben számarányuknak, részben teherbíró ké­pességüknek, részben a gazdasági életben való helyfoglalásuknak, hanem összesen csak egy képviseletet kaptak, éppen csak azért, hogy eL mondhassák, hogy a magyar mezőgazdasági munkásoknak is juttattak képviseletet a felső­házban'. Az ipari munkásokra vonatkozólag semmi­féle intézkedés nem történt sem az 1926-os tör­vényben, sem az azóta bekövetkezett struktu­rális változások folyamán, sőt a most tárgya­lás alatt lévő törvényjavaslat után bekövet : kező és a mezőgazdasági. kamarák felsőházi tagságáról szóló törvényjavaslat megint csak azt mutatja, hogy egy taggal többet juttatnak a felsőházban a mezőgazdasági kamara képvi­seletének. Nem sokallom, mert megint csak azt kell mondanom, hogy ha egy taggal növe­lik is a mezőgazdasági kamarában helyetfog­laló érdekeltségek felsőházi képviseletét, ez a szám aránylagosan még így is szűk ahhoz a táborhoz képest, amelyet a főnemesi családok tagjai képviselnek a felsőházban. De teljesen lehetetlen és tarthat atlan % — meg kell mondanom — hogy tisztán osztály­gyűlölettől vezettetve 1926-ban az akkori kép­viselőház nem talált módot arra, hogy az ipari munkásság és a magánalkalmazottak érdekelt­sége helyet kapjon a felsőházban. Az indok an­nak idején az volt. hogy nincs olyan szerveze­tük, amelyet el lehetne ismerni és törvényes szervezetnek lehetne tekinteni. Felhívom azon­ban a képviselőház figyelmét a felsőház össze­tételéről szóló 1926:XXII. t.-c. 20. §-ára, amely azt mondja, hogy az Országos Mezőgazdasági Kamara, továbbá a vidéki mérnöki kamarák fo^ilí+Qsáig a budapesti mérnöki kamara a felsőházi tagokat közgyűlésén rendes tagjai sorából választja, meg. Látjuk tehát, hogy olyan érdekeltségek, amelyek közel álltak a kormányhoz és amely érdekeltségek kiküldöt­teinél nem kellett és nem kell tartani attól, hogy bármi tekintetben is megzavarnák azt a nagv egven«úlyt, amely mutatkozott és mutat­kozik a felsőházban, a nélkül, hogy ennek a két testületnek a törvény megalkotása idején el­ismert szervezete lett volna, mégis gondoskod­tak* arról, hogy igenis a Mezőgazdasági Ka­mara és a vidéki mérnöki kamarák tagjai is a közgyűlésen rendes tagjaik sorából választ­hassanak felsőházi tagokat. Ez a lehetőség ren­delkezésére állott a kormánynak abban az idő­ben^ is, miért nem valósította meg? Nem áll tehát ez az érv ebben a tekintetben sem. Ezt azért tartom szükségesnek hangsú­lyozni, mert, a jelenlevő Antal István képvi­selőtársam, aki maga is elismerte annak szük­ségességét, hogy az ipari munkásság helyet kapjon a felsőházban, beszédében mind a bi­zottsági ülésen, mind itt a Házban azt a ki­jelentést tette, hogy azért nem történt meg, mert nem volt elismert szervezetük ezeknek a foglalkozási ágaknak. Látjuk ezzel szemben,

Next

/
Thumbnails
Contents