Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-257

Ag országgyűlés képviselőházának 257. Jól mondta: összehozott! Terrorral Összeho­zott!) Gömbös Gyula belpolitikailag rossz po­zícióban volt, tulajdonképpen a párt. nem az övé volt, hanem Bethlen István grófé, aki a képviselőházat megválasztatta. (Zaj a jobb­oldalon.) Akkor ezt a rossz pozíciót nem akarta még súlyosbítani azáltal, hogy a felsőházzal is konfliktusba keveredjék, ezért tett Ígéretet Gömbös annakidején arra vonatkozólag, hogy foglalkozik a felsőház jogkiterjesztésével. Ek­kor dobták be a közvéleménybe a kép­viselőházi választás titkosságával kapcsolato­san a kormányzói jogkör kiterjesztésének gon­dolata mellé harmadik alkotmányjogi problé­mának a felsőház jogkörének kiterjesztésére vonatkozó rendelkezést. Annakidején az volt a cél, hogy nyugvó­pontra kell juttatni ezt a belpolitikai alkot­mányjogi kérdést s azt >a konfliktust, amely a Gömbös és a felsőház között támadt, valaho­gyan le kell csendesíteni. Az volt a cél, hogy megnyugtassák azokat a jó urakat, hogy nem lesz olyan veszélyes sem a hitbizományi re­form, amelyet a kormány meg akar valósítani, sem a telepítési törvényjavaslat, amellyel szin­tén foglalkozik, tehát nyugodtan lehet az ő jogaik kiterjesztéséről tárgyalni, mert a kép­viselőház nem fog forradalmi útra térni ebben a vonatkozásban,. hanem csak olyan törvény­javaslatokat fog elfogadni, amelyeket nyugodt lélekkel a felsőháznak bármely tagja is meg­szavazhat. Ebben az időben tehát azt láttuk, hogy harmadik alkotmányjogi problémának beiktat­ták a felsőházról szóló törvényjavaslatot és most már abból, ami egy szorult helyzetben tett miniszterelnöki kijelentés volt, kormány­program léit. A Darányi-kormány ezt a programpontot átvette és amikor kormányra lépett, már nem két alkotmányjogi kérdést ta­láltunk, hanem egy harmadik alkotmányjogi kérdést is és ezt az új problémát idehozták a képviselőház elé. Akkor azonban, amikor a képviselőház elnöke összehívta a pártok kép­viselőit és tanácskozást tartottak arról, vájjon mikép történjék az alkotmányjogi javaslatok letárgyalása, az akkor felszólaló képviselők legnagyobb része, különösen az ellenzékiek, hangoztatták azt a junktimot, amelyet feltét­lenül meg kell valósítani a három alkotmány­jogi törvényjavaslat között. Elengedhetetlen­nek tartotta minden józan itéletű ember, hogy ha egyszer hozzányúlnak az alkotmányjogi kérdésekhez, ha hozzányúlnak a kormányzói hatáskör kiterjesztéséhez, a felsőháznak nem­csak strukturális, hanem^ hatásköri kérdésben való reformjához ós hozzányúlnak a titkos vá­lasztójog bevezetéséhez, akkor a három tör­vényjavaslat között feltétlenül meg kell esi náilni a junktimot és addig nem lehet életbe­léptetni egyik törvényt sem, míg a másik ket­tőt meg nem valósítják. (Zaj jobbfelől.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! Györki Imre: Amikor bejelentették, hogy azért kell különösen a kormányzói hatáskör kiterjesztésére való törvényt meghozni, mert egy titkos választójog esetleg radikálisabb irányba terelné az ország kormányzását, ak­kor feltétlenül szükségesnek tartották,, hogy kell lennie egy olyan jogszabálynak és olyan hatalomnak, amely féket állít ennek az esetleg szélsőségesen gondolkozó és szélsőséges össze­tételű képviselőháznak intézkedéseivel, tör­vényalkotásával szemben. Senki sem gondolt azonban arra, hogy előbb alkossák meg a kor­mányzói hatáskör kiterjesztéséről szóló javas­latot és adjanak korlátlan házfeloszlatási jogot ülése 1937 november 30-án, kedden. 107 . — mert ami korlátozás van, az nem egyéb a semminél — s azután alkossák meg a felsőházi törvényt, amely ugyancsak erős korlátozásnak veti alá a képviselőház hatáskörét s amikor mindkettő megvan, akkor gondolkodjanak azon, vájjon be kell-e terjeszteni és beterjesz­tik-e a titkos választójog törvénybeiktatására vonatkozó javaslatot s hogy ez a választójog olyan lesz-e, amely az ország mai közvélemé­nyének megfelel, igen, vagy sem? Az ellenzék tagjai azóta állandóan ezzel a problémával foglalkoznak és állandóan hangoz­tatják, hogy nem csak junktimot kellett volna megállapítani a törvényjavaslatok életbelépése tekintetében, hanem a priusz a képviselőházi titkos választójogra vonatkozó törvényjavaslat letárgyalása lett volna és csak ha azt törvény­be iktatták, csak azután kellett volna ós lett volna szabad következnie a másik két alkot­mányjogi javaslatnak. Nálunk azonban feje­tetejére állított logikával megfordították a sor­rendet. Először a kormányzói hatáskörről szóló törvényt alkotta meg a képviselőház, most tár­gyalás alatt van a felsőházi reform és teljesen bizonytalan, hogy mikor terjesztik be a kép­viselői választójogról szóló törvényjavaslatot, s hogy az valóban titkos lesz-e, miféle korláto­zásokat fog hozni a kormány a titkos választó­jog bevezetésével kapcsolatban, hogyan fogja béklyóba szorítani az agitációs szabadságot, miképpen fogja a választók körét szűkíteni, vagy egyéb tekintetben micsoda retrográd in­tézkedéseket hoz. Pedig abban mindannyian egyetértünk, —­legalább azt hangoztatják a kormány hátamö­gött ülő egységespárt tagjai is — hogy a tit­kos választójog bevezetése elengedhetetlen. A választók előtt a kormányprogramban ezt hirdették s ezt hirdette a többségi párt. Egyet­értettek abban, hogy lehetetlen továbbra is azt az állapotot és azt a választójogi rendszert fenntartani, amelyről Gömbös Gyula itt a Házban elismerte és hangoztatta, hogy léleik­tiprásnak tekinti a nyilt választási rendszert. Itt a Házban hangzottak el kijelentések, hogy világ csúfja a magyar választási rendszer, hogy egyedül állunk ezzel a választási rend­szerrel ma már az egész világon. Itt a Ház­ban hangzott el kijelentés arravonatkozólag, hogy egész Európában nincsen még egy olyan választási rendszer, amely annyira kiszolgál­tatná a választókat a kormányzat Önkényének és a különféle hatalmi eszközöknek, mint amennyire kiszolgáltatja a magyar választási rendszer s mégis különféle korlátokat akarnak felállítani akkor, amikor azt megelőzőleg már egy teljes jogú felhatalmazást adtak az állam­főnek és erősen tágítani kívánják a felsőház hatáskörét is. Kettős indokot szoktak felhozni különösen a felsőház jogkörének kiterjesztésével kapcso­latosan. Azok, akiket talán megérintett a nyu­gateurópai alkotmányjogi szellem, a demo­krácia szelleme, az*: szokták mondani, hogy helyre kell állítani az ősi magyar akotmányt, mások azonban, akik őszintébben, nyíltabban helyezkednek osztályuralmuk biztosításának alapjára, azt mondják, hogy szükség van a felsőház jogkörének kiterjesztésére azért, mert közeledik a titkos választójog, a titkos válasz­tójog bevezetése előtt állunk, ez pedig forra­dalmi jelenség, sötétbeugrás és ezért féket kell alkalmazni az ellen a demagógia ellen, amely nem a választók előtt, hanem esetleg itt a Házban üti fel a tanyáját. 17*

Next

/
Thumbnails
Contents