Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-256

Az országgyűlés képviselőházának £56. dok ehhez nem járultak hozzá, Gladstone pedig kénytelen volt áttérni egy egészen más rend­szerre és 1861-ben az úgynevezett Omnibus Bill-t beterjeszteni, amelybe azután minden pénzügyi vonatkozású rendelkezést felvett. Ez elég fontos dátum az angol parlamenti gya­korlatban és a parlamenti életben. És akkor 1860-ban mi történt? Július 5-én a House of Commons egyoldalú rezoluciók egész sorát hozta, — nem fogom őket felolvasni, de akár­melyik t. képviselőtársamnak rendelkezésére állanak — amelyek megállapították, ismét­lem egyoldalúlag, a House of Commons pénz­ügyi szupremáciáját és hivatkoztak XVIII. századbeli precedensekre. Itt van tehát már egy eset, amikor a gyakorlat és összhang nem volt teljes. 1906-ban, amikor nagyrészt .Balfour in­stigációjára visszavetették az egyik Educa­tion Bili-t, amely az 1902. évi népnevelési tör­vényt módosította, az akkori miniszterelnök, Campbell-Bannerman indítványára a House of Commons újból egyoldalú rezoluciókat hozott pénzügyi szupremáciájának hangsúlyozására. 1909-ben, amikor a lordok majdnem 300 szó­többséggel elvetették a költségvetést, Asquith miniszterelnök ezt egyenesen alkotmányba üt­köző cselekedetnek nevezte és újólag meghoz­ták a rezoluciókat. 1910-ben azután a Parlía­ment Bill-t megelőzőleg újból és negyedszer — a kisebb eseteket nem sorolom fel — az úgy­nevezett vétó-rezolúciót hozták, egyoldalúlag, a House of Commonsban, amelynek megfele­lően terjesztették be azután a vétó-bill-t 1910 áprilisában. Igazán nem mondhatjuk, t. Ház, hogy a három tényező állandóan összhangban dolgo­zott volna, mert hiszen eltekintve azoktól a példáktól, amelyekről tegnap hallottunk* itt van négy eset, amelyekben nagyon is eltérő volt az egyes házak között a felfogás az egyes kérdésekben, mert hiszen e rezolúciókkal kap­csolatban a másik ház az ő felfogásának he­lyességét hangsúlyozta, nemcsak a lordok há­zában, hanem a közben gyakran előfordult ál­talános választások alkalmával is. Magára a Parliament-billnek a tárgyalá­sára és visszaküldésére, s a tizenhárom hónap alatti kétszeri általános választásra nem ter­jeszkedem ki. Érdekes, hogy annak a John Stuart Millnek,— akinek megállapítását Kas­say Károly t. képviselőtársam tegnap helyesen és találóan idézte, a konzulok megválasztására nézve — enneik az apja 1836-ban a reform-billel kapcsolatos kollízió alkalmával már írt egy tanulmányt, amelyet azután — mutatis mutan­dis — nagyjában meg is valósított az 1911-iki Parliament-bill. Itt csak közbevetőleg mondom: érdekes, hogy körülbelül 80 esztendő kellett ahhoz, hogy ez kifejlődjék és törvényerőre emelkedjék, sokszor igen éles és eléggé hosz­szantartó parlamenti harcok árán. Még egy érdekesség van talán; érdekelt és megnéztem, hogy ugyanazon a napon, amikor a lordok házában a lordoknak alig fele vett részt a szavazásban, — a többiek kivonultak, nehogy a korona kénytelen legyen peerek ki­nevezése által jóformán illuzóriussá tenni ezt az egész intézményt — mi történt a képviselő­házban, a House of Commons-ban. A képviselő­ház naplójának 1475. lapján azt olvassuk, hogy ugyanazon a napon, amikor a lordok kényte­lenségből megszavazták a vétó-bilit, az alsóház felelevenített egy 130 esztendő óta, mondjuk, feledésbe ment gyakorlatot — enyhén szólva — KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 19$7 november 19-én, pénteken* 99 és visszaállította a képviselőknek napidíját évi 400 fontos összegben. És fontos még egy körül­mény, igen t. Ház: a parlament korlátozó ren­delkezéseinek ellenére egy tekintetben válto­zatlanul fennáll a lordok abszolút vétója és pedig a mandátummeghosszabbítás kérdésében. Ezt 'a két részletet voltam bátor még felhozni. így állunk az állandó gyakorlattal, ame­lyet itt az indokolás megállapít. Es ha arról van szó, nogy a nemzetgyűlés nem volt tiszLá­bán ezzel, akkor engedelmet kérek, ezek a pél­dák nem mutatják azt, hogy az indokolás tisz­táDan van veié. A második megállapításoaiL az ildoimosság kérdésére vonatkozik. Csak három példát ho­zok fel aktív nagyok, aktív miniszterek be­szédeiből, 'arra vonatkozólag, hogy ki mikor, mit tartott ildomosnak nem nálunk; hanem. Angliában. Előre megjegyzem, nem hiszem, hogy az igen t. kormány bármely tagja, ha ildomosnak tartaná is, a felsőház magavise­letével szemben olyan kifejezéseket hasz­nálna, mint aminőket idézetem tanúsága szerint Chamberlain jelenlegi miniszterelnök atyja, Lloyd George és Asquith miniszterel­nök használtak a, lordok hazával szeműén. Megerősítenek engem ezek a nyilatkoztok abban a kételyemben, hogy ezek az aktív mi­niszterek nagyon ildomosnak tartották volna a House of Lords eljárását. (Lázár Andor igazságügyminiszter közbeszól) Itt az indo­kolásban az áll, hogy több mint száz éven át a törvényhozás három tényezője, a király, a lordok háza képviselőház állandóan ildomosnak tartották. (Rassay Károly: Több­ször megfeledkeztek az ildomosságról!) Az in­dokolásnak ebből a szövegezéséből az követke­zik, hogy a törvényhozás háirom tényezője állandóan egy nézeten volt a magaviselet ildo­mos volta tekintetében. (Zaj. — Halljuk! Hall­juk!) Chamberlain jelenlegi miniszterelnök atyja, minthogy a lordok háza a kormánynak nem tetsző, a kormánnyal ellentétes állás­pontra helyezkedett, 1884-ben Birminghamben a lordok házával szemben nagyjában a követ­kezőket mondotta: Felelőtlen, de nem függet­len, (Derültség a baloldalon.) csökönyös, ma­kacs, bátorságnélküli, önkényes, judicium nél­kül és tudatlanságánál fogva kihívó (Mozgás.) Érdekes és nagyon jellemző az idők és az állás­pontok változására, hogy ugyanez a Chamber­lain, aki akkor szélső radikális elveket vallott és részben ennek is köszönhette, hogy a kabi­netbe bekerült, 25 évvel később, 1909-ben •— mint beszédeiből megállapíthatjuk — egyike lett azoknak, akik arra biztatták a felsőházat, hogy szavazzák le a Lloyd George-féle költség­vetést. Igaz, hogy akkor már nem ült a minisz­teri székben. (Antal István: Ilyesmi nálunk is előfordul!) Lássuk a másik ilyen esetet. Lloyd George mint a Campbell—Bannerman-kormány tagja, miután . 906-ban az Education-billt a lordok háza leszavazta — amely leszavazásra részben befolyással volt Balfour is, mert hiszen az ő 1902. évi törvényét módosította volna az 1906­ban leszavazott törvényjavaslat — hosszú filip­pikát tartott a lordok ellen s többek között azt mondotta: hiszen az egész House of Lords nem más, mint annak a Balfour képviselőnek az idomított pudlikutyája (Derültség.), ugat, ha­rap, szolgál, apportiroz és yízbe ugiük, akár meleg van, akár hideg, gazdájának Arthur Ja­15

Next

/
Thumbnails
Contents