Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-256

Az országgyűlés képviselőházának £56. dok ehhez nem járultak hozzá, Gladstone pedig kénytelen volt áttérni egy egészen más rendszerre és 1861-ben az úgynevezett Omnibus Bill-t beterjeszteni, amelybe azután minden pénzügyi vonatkozású rendelkezést felvett. Ez elég fontos dátum az angol parlamenti gyakorlatban és a parlamenti életben. És akkor 1860-ban mi történt? Július 5-én a House of Commons egyoldalú rezoluciók egész sorát hozta, — nem fogom őket felolvasni, de akármelyik t. képviselőtársamnak rendelkezésére állanak — amelyek megállapították, ismétlem egyoldalúlag, a House of Commons pénzügyi szupremáciáját és hivatkoztak XVIII. századbeli precedensekre. Itt van tehát már egy eset, amikor a gyakorlat és összhang nem volt teljes. 1906-ban, amikor nagyrészt .Balfour instigációjára visszavetették az egyik Education Bili-t, amely az 1902. évi népnevelési törvényt módosította, az akkori miniszterelnök, Campbell-Bannerman indítványára a House of Commons újból egyoldalú rezoluciókat hozott pénzügyi szupremáciájának hangsúlyozására. 1909-ben, amikor a lordok majdnem 300 szótöbbséggel elvetették a költségvetést, Asquith miniszterelnök ezt egyenesen alkotmányba ütköző cselekedetnek nevezte és újólag meghozták a rezoluciókat. 1910-ben azután a Parlíament Bill-t megelőzőleg újból és negyedszer — a kisebb eseteket nem sorolom fel — az úgynevezett vétó-rezolúciót hozták, egyoldalúlag, a House of Commonsban, amelynek megfelelően terjesztették be azután a vétó-bill-t 1910 áprilisában. Igazán nem mondhatjuk, t. Ház, hogy a három tényező állandóan összhangban dolgozott volna, mert hiszen eltekintve azoktól a példáktól, amelyekről tegnap hallottunk* itt van négy eset, amelyekben nagyon is eltérő volt az egyes házak között a felfogás az egyes kérdésekben, mert hiszen e rezolúciókkal kapcsolatban a másik ház az ő felfogásának helyességét hangsúlyozta, nemcsak a lordok házában, hanem a közben gyakran előfordult általános választások alkalmával is. Magára a Parliament-billnek a tárgyalására és visszaküldésére, s a tizenhárom hónap alatti kétszeri általános választásra nem terjeszkedem ki. Érdekes, hogy annak a John Stuart Millnek,— akinek megállapítását Kassay Károly t. képviselőtársam tegnap helyesen és találóan idézte, a konzulok megválasztására nézve — enneik az apja 1836-ban a reform-billel kapcsolatos kollízió alkalmával már írt egy tanulmányt, amelyet azután — mutatis mutandis — nagyjában meg is valósított az 1911-iki Parliament-bill. Itt csak közbevetőleg mondom: érdekes, hogy körülbelül 80 esztendő kellett ahhoz, hogy ez kifejlődjék és törvényerőre emelkedjék, sokszor igen éles és eléggé hoszszantartó parlamenti harcok árán. Még egy érdekesség van talán; érdekelt és megnéztem, hogy ugyanazon a napon, amikor a lordok házában a lordoknak alig fele vett részt a szavazásban, — a többiek kivonultak, nehogy a korona kénytelen legyen peerek kinevezése által jóformán illuzóriussá tenni ezt az egész intézményt — mi történt a képviselőházban, a House of Commons-ban. A képviselőház naplójának 1475. lapján azt olvassuk, hogy ugyanazon a napon, amikor a lordok kénytelenségből megszavazták a vétó-bilit, az alsóház felelevenített egy 130 esztendő óta, mondjuk, feledésbe ment gyakorlatot — enyhén szólva — KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XVI. ülése 19$7 november 19-én, pénteken* 99 és visszaállította a képviselőknek napidíját évi 400 fontos összegben. És fontos még egy körülmény, igen t. Ház: a parlament korlátozó rendelkezéseinek ellenére egy tekintetben változatlanul fennáll a lordok abszolút vétója és pedig a mandátummeghosszabbítás kérdésében. Ezt 'a két részletet voltam bátor még felhozni. így állunk az állandó gyakorlattal, amelyet itt az indokolás megállapít. Es ha arról van szó, nogy a nemzetgyűlés nem volt tiszLábán ezzel, akkor engedelmet kérek, ezek a példák nem mutatják azt, hogy az indokolás tisztáDan van veié. A második megállapításoaiL az ildoimosság kérdésére vonatkozik. Csak három példát hozok fel aktív nagyok, aktív miniszterek beszédeiből, 'arra vonatkozólag, hogy ki mikor, mit tartott ildomosnak nem nálunk; hanem. Angliában. Előre megjegyzem, nem hiszem, hogy az igen t. kormány bármely tagja, ha ildomosnak tartaná is, a felsőház magaviseletével szemben olyan kifejezéseket használna, mint aminőket idézetem tanúsága szerint Chamberlain jelenlegi miniszterelnök atyja, Lloyd George és Asquith miniszterelnök használtak a, lordok hazával szeműén. Megerősítenek engem ezek a nyilatkoztok abban a kételyemben, hogy ezek az aktív miniszterek nagyon ildomosnak tartották volna a House of Lords eljárását. (Lázár Andor igazságügyminiszter közbeszól) Itt az indokolásban az áll, hogy több mint száz éven át a törvényhozás három tényezője, a király, a lordok háza képviselőház állandóan ildomosnak tartották. (Rassay Károly: Többször megfeledkeztek az ildomosságról!) Az indokolásnak ebből a szövegezéséből az következik, hogy a törvényhozás háirom tényezője állandóan egy nézeten volt a magaviselet ildomos volta tekintetében. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Chamberlain jelenlegi miniszterelnök atyja, minthogy a lordok háza a kormánynak nem tetsző, a kormánnyal ellentétes álláspontra helyezkedett, 1884-ben Birminghamben a lordok házával szemben nagyjában a következőket mondotta: Felelőtlen, de nem független, (Derültség a baloldalon.) csökönyös, makacs, bátorságnélküli, önkényes, judicium nélkül és tudatlanságánál fogva kihívó (Mozgás.) Érdekes és nagyon jellemző az idők és az álláspontok változására, hogy ugyanez a Chamberlain, aki akkor szélső radikális elveket vallott és részben ennek is köszönhette, hogy a kabinetbe bekerült, 25 évvel később, 1909-ben •— mint beszédeiből megállapíthatjuk — egyike lett azoknak, akik arra biztatták a felsőházat, hogy szavazzák le a Lloyd George-féle költségvetést. Igaz, hogy akkor már nem ült a miniszteri székben. (Antal István: Ilyesmi nálunk is előfordul!) Lássuk a másik ilyen esetet. Lloyd George mint a Campbell—Bannerman-kormány tagja, miután . 906-ban az Education-billt a lordok háza leszavazta — amely leszavazásra részben befolyással volt Balfour is, mert hiszen az ő 1902. évi törvényét módosította volna az 1906ban leszavazott törvényjavaslat — hosszú filippikát tartott a lordok ellen s többek között azt mondotta: hiszen az egész House of Lords nem más, mint annak a Balfour képviselőnek az idomított pudlikutyája (Derültség.), ugat, harap, szolgál, apportiroz és yízbe ugiük, akár meleg van, akár hideg, gazdájának Arthur Ja15