Képviselőházi napló, 1935. XVI. kötet • 1937. november 17. - 1938. február 25.

Ülésnapok - 1935-256

Áz országgyűlés képviselőházának 256. ülése Í9$7 november Í9-én, pénteken. §? ben. Az együttes szavazásért lelkesedni valóban nenéz. itt nem arrói van szó, hogy egy tökéletes megoldást keressünk vagy találhatnánk. Arról van szó, hogyan tudunk egy konfliktust, amely kétségtelenül kellemetlen, nehéz, odiózus és a nemzet életében hátrányos szituáció, relatíve a legkönnyebben megoldani. (Ugy van! a balközépen.) Itt arról van szó, hogy a rendelkezésre álló sokféle rossz közüi melyik a legkevósbbé rossz megoldás és én a magam részéről az együttes szavazás rendszerét tartom aránylag a legszerencsésebb megoldásnak. Miért? Elméletileg teljesen igaza van Rassay Károly t. barátomnalk, hogy itt bizony a felsőháznak egy preponderanciája könnyen kialakulhat, de a valóságban az ilyen konfliktus hogyan keletkezhet, a törvényhozásnak, a törvényalkotásnak mi a technikája

1

? Az igen t. kormány az államfő elé terjeszt egy törvényjavaslatot és az államfő előzetes hozzájárulása után hozza be az alsóházba letárgyalás végett, tehát az államfő és a kormány konszenzusa már megvan. Most elnyeri ez a javaslat a törvényhozás többségének is hozzájárulását és konszenzusát és ezután jut ez a törvényjavaslat a felsőház elé. Hát íkérdezem: még akkor is, ha a felsőházban akad egy többség, amely egy bizonyos módosítást vagy változtatást kíván ezen a javaslaton, vájjon egy együttes szavazásnál mindazoknak az alkotmányos faktoroknak konszenzusa és együttműködése alapján, amelyekről az imént beszéltem, elképzelhető-e az, hogy az alsóház és a felsőház együttesen ne olyan többséget hozzon ki, amely végeredményben az alsóház jól megfontolt és a kormány akaratával is egyező felfogását hono rálja? Én valóban, ettől az alternatívától nem félek, annál kevésbbé félek, mert hiszen ez ritkán fog előfordulni. Az az aggodalom, hogy itt az egykamarás rendszer felé terelődik a törvényhozás. 1867-től egészen a világháborúig csak egy esetben, az, egyházpolitikai törvényjavaslatok tárgyalásakor fordult elő olyan konfliktus, amikor valószínűleg ilyen együttes szavazásra került volna a sor, ha akkori törvényeink ezt előírták volna. (Rassay Károly: Volt eset, amikor négyszer küldték vissza a javaslatot!) De a legfontosabb kérdésekben az együttes ülés már így is megvan, mert hiszen az államfő választásánál fonto sabb aktust én a nemzet életében nem tudok elképzelni és erre az esetre ez a rendszer már be van vezetve. De tovább megyek. Az együttes bizottsági ülések során való egyeztetés be van vezetve és végeredményben, ha a bizottságok útján való egyeztetés nem sikerül, akkor ennek természetes és logikus folytatása csak az együttes plenáris ülés lehet, úgyhogy a törvényeinkben már előzőleg bevezetett rendszernek csak logikus továbbépítése és folytatása az, amikor az együttes bizottsági ülésben proponált áthidaló megoldás nem fogadtatván el mindkét ház által, a közös plenáris ülés folytatja azt, amit a közös bizottsági ülés nem tudott elintézni. Ez volt tehát az első komoly kifogásunk, amely szerény véleményem szerint szerenesésen megoldást talált a módosítások során. Van egy másik komoly észrevételem is, amelyben teljesen osztozom Rassay Károly igen t. barátom nézetében és ez az, hogy lehe- _ tétlenné kell tenni, mégpedig intézményesep<4-idJes meggyőződést szereztem arról azt, hogy a felsőház számbeli túlsúlyba kerülhessen az alsóházzal szemben. Ennek a szabályozásnak valószínűleg nem most van itt az ideje, mert hiszen valószínűnek tartom azt, hogy az igen t. kormány a beterjesztendő választójogi törvényjavaslatban kontemplált mandátumok számához képest majd — amennyiben ezt meg fogja tenni — a felsőházi tagok létszámát is maximálja, illetőleg limitálja. Én éppen ezért csak felvetem itt azt a gondolatot, nem volna-e helyénvaló nem ebben a törvényjavaslatban, hanem a legközelebbi alkalommal — mindenesetre mielőtt a közjogi reformok rendszere lezáródik, mielőtt ez a törvényhozási munka teljes befejezést nyer — egy olyan megoldást találni a felsőházi tagok létszámánál, amely szerint, amennyiben a felsőházi tagok létszáma az alsóházi tagok létszámát elérte, az egyes kategóriákban az^utánpótlás csak akkor léphet be, amikor az illető kategóriában elhalálozás folytán megfelelő üresedés állott be. Tudniillik ez igazságosabb, mint ha generaliter az egész felsőház egy egységnek vetetik; igazságosabb, ha a felsőház különböző kategóriát külön-külön vesszük figyelembe és oda csak akkor léphet be új felsőházi tag, amikor saja t kategóriájában megfelelő üresedés állott be. Én azt hiszem, egy ilyen automatikus rendszerrel a legkönnyebben lehetne elérni azt a célt, amelyet itt a Házban is legtöbb képviselőtársam hangoztatott a maga részéről. T. Ház! Végezetül még csak egy kérdósseJ akarok foglalkozni. (Hátijuk! Halljuk!) felfogásom szerint, nem e kérdés elvi részének rendezése, hanem, majdnem azt mondhatnám, kodifikációs rendezése nem sikerült és ez a felsőházi reform és a titkos választójogi reform közötti junktim logikus megvalósulása. Mert az a megoldás, amely a mostani módosított törvényjavaslatban van, nem logikus és nem junktim. Én remélem és igazán azt mondhatnám, minden vágyam az, hogy bárha az a megoldás, amelyet a felsőházi törvényjavaslat a junktim tekintetében magában foglal, tényleg junktimra vezetne és tényleg lehetővé tenné, hogy a kormányzat még a jövő országgyűlés összeülése előtt a titkos választójogi törvény kérdését kielégítő módon, oldja meg. De tényleg igaza volt Rassay Károly t. barátomnak: van fizikai és van politikai halál, vannak előre nem látott események. Lehetetlenség egy fontos, nagy közjogi törvényalkotást a jövő eshetőségeire bízni és őszintén megvallom, én az igen t. igazságügy miniszter úr helyében nem vállalnám azt a nagyon súlyos erkölcsi ós politikai felelősséget, (Úgy van! Űgy

r van! balfelől.) amely nem reánk, hanem elsősorban az igen t. kormányra fog hárulni abban az esetben, ha ugyan teljesen a kormány hibáján kívüli okoknál fogva, de végeredményben a titkos választójog mégsem valósul meg, mit tudjuk mi, milyen események és milyen lehetőségek követ kéziében. (Ügy van! balfelől.) Akkor itt fog állni az igen t. kormány az ország színe előtt azzal a váddiai, hogy rákényszerítette a parlamentre, az országgyűlésre azoknak a fékéknek á megszavazását, amely fékek egy erősebb motorral szemben való védekezésre, fékezésre szolgálnának, a motort azonban elmulasztotta megindítani. (Felkiáltások a bál- és a szélsőbaloldalon: Fék már van! — Farkas István: Fék van, motort keresünk! — Darányi Kálmán miniszterelnök: Majd megkapják! — Zaj.) Én az ismételt szóbeli megbeszélések során :.. *-*•**•-*. _ ... . - (Foly-