Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

106 Az országgyűlés képviselőházának 23 vagyon értéke, továbbá az örökhagyó és az örökös egymáshoz való rokonsági viszonya ha­tározza meg. A tapasztalat szerint átlagban 10 évenkénti Örökléssel számolhatunk és pót­lékkal együtt 6%-os illetékkulcsot vehetünk szá­mításba. Eszerint a természetes személyek által fizetendő illeték összegével megegyezik az ille­tékegyenérték fejében fizetendő összeg., Figye­lembe kell venni azonban azt is, hogy az Örök­lési illeték alapja az ingatlan forgalmi értéke, ami legtöbb esetben jóval meghaladja az ille­tékegyenérték alapjául veendő törvényszerű legkisebb értéket. Az előbbi érték ugyanis át­lagosan a kat. tiszta jövedelem ötvenszeresé­nek felel meg, az utóbbi érték pedig a kat. tiszta jövedelemnek csak huszonötszöröse. Ez az eltérés, ami az alapul veendő két érték kö­zött mutatkozik, indokolja azt a különbséget is, hogy az öröklési illetéknél a terheket az illeték alapjából le kell vonni, míg az illetékegyenér­ték kivetésénél terhek levonásának helye nincs. Az 1920 : XXXIV. te. 122. § (1) bekezdésé­nek 2. pontja és azt kiegészítő jogszabályok szerint az egyházi javadalmak és alapítványok javadalmasai csak abban az esetben tartoznak illeték egyenértéket fizetni, ha összes évi jöve­delmük 928 P-t meghalad. A törvényhozás te­hát ezekre a javadalmakra, szemben más, ma­gánérdeket nem szolgáló közösségekkel, (pL a városokkal és községekkel) létminimumot álla­pított meg­Méltányolva azonban az egyházi javadal­masok nehéz gazdasági helyzetét, ennek az ille­tékmentes értékhatárnak törvényhozási úton való felemelését tervezem. A létminimum fel­emelése a kisebb jövedelemmel rendelkező és leginkább rászoruló lelkészkedő papság terhét lényegesen enyhíteni fogja. Ezen túlmenő köny­nyítés azonban nem indokolt, mert megbon­taná az illetékegyenérték teher viselésének egyensúlyát. Budapest, 1937 június 22-én. Dr. Fabinyi Tihamér s. k. m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Huszár Mihály képviselő úr nincs jelen, így a viszonválasz jogával nem élhet. Felteszem a kérdést a határozathozatalra vonatkozólag. Méltóztatnak a pénzügyminiszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következnek az interpellációk. Az első lesz, — minthogy Rajniss Ferenc képviselő^ úr in­terpellációját törölte — Sulyok Dezső képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. (Felkiáltások: Nincs üt!) Sulyok Dezső kép­viselő úr^ nincs jelen, interpellációja ennek következtében töröltetik. A második interpelláció Propper Sándor képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrihoz. Kérem a jegyző urat az interpelláció szövegének felolvasására. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »In­terpelláció a belügyminiszter úrhoz a Pestszent­lőrinc megyei várost állandóan fenyegető ta­lajvíz levezetése tárgyában. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy PestsizentlŐrine mélyebben fekvő területeit (Rendessy-, Bókay-, Lipták-telep). ahol a talajvíz magasan van, állandóan fenye­geti az a veszély,, hogy a feltörő talajvíz elönti. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a földmívelésügyi miniszter úr. mint III. fokú vízjogi hatóság, 54.767/1932. sz. véghatározatában kötelezte a pestszentlőrinci állami lakótelep felügyeleti hatóságát arra» hogy a szennyvizek levezetésére Pestszentlőrinc egész területén zárt csatornát létesítsen? . ülése 1937 június 30-án, szerdán. Hajlandó-e a belügyminiszter úr, mint az érintett állami lakótelep felügyeleti hatósága, a földmívelésügyi miniszter úr fentebb hivatko­zott véghatározatát) végrehajtani és gondos­kodni arról, hogy a lakótelep szennyvizeit a lakótelepen kívül is zárt csatornában vezes­sék le?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor: T. Képviselőház! (Hull­juk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Pestkörnyék városainak és községeinek sok-sok problémája közül most csak eggyel kívánok foglalkozni, azzal, aanelyet interpellációm 'megjelöl. AkÖ­zül a sok-sok baj és probléma közül, amelyek Pestkörnyéket gyötrik, igen súlyos az állandó árvízveszedelem. Záporeső vagy tavaszi hóolva­dás idején mindig árvízveszélybe kerül egy csomó pestkörnyéki város és község, különö­sen azoknak mélyebben fekvő részei, (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.), A helyi autonómiák dicséretes buzgalom­mal és erőfeszítéssel próbálnak a kérdésen se­gíteni, de anyagi eszközeik szűkösek, az állam és a megye pedig, sajnos, közömbösen nézi a pestkörnyéki városoknak és falvaknak ezt a nagy vergődését. Az állam és a megye nem­hogy nem ad nekik semmit, hanem elvesz tő­lük; hiszen több alkalommal szóvátettem már itt, hogy például a városok és községek pénz­tárait illető kereseti adókat jogtalanul elvonják ezektől a céloktól és ezek a főváros pénztárába folynak be. Ez évente körülbelül 3 millió pengő adókiesésnek felel meg, már pedig, ha tudjuk, hogy a kereseti adót egyenesen a köz­ségi háztartások alimentálásra kreálták, akkor rájöhetünk arra is, hogy ez milyen óriási hiányt jelent ezekben a háztartásokban. De most nem is ezzel a kérdéssel akarok foglalkozni; ezt csak érintettem, mint az egyik hibát. A főkérdés és a konkrét kérdés, amelyet fel akarok hozni. Pestszentlőrinc ügye- Pest­szentlőrincnek van egy mélyebben fekvő lakott területe, az úgynevezett Rendessy-telep és Bó­kay-telep, amely utóbbihoz csatlakozik a Lip­ták-telep egy része. A városnak ezen a részén a talajvíz amúgy is magasan van és ha eső­zések, vagy tavaszi hóolvadások vannak, ak­kor az egész telep víz alá kerül. Ezeknek a vizeknek a levezetése Pestszentlőrinc városá­nak súlyos gondokat okoz és ennek az akadály­nak, t. i. a víz levezetésének akadálya az, hogy az állami lakótelep egész területe csatornázva van ugyan és a csatornákban összegyűlendő szennyvizek tisztító berendezésen át, szűrve jutnak a vízlevezető árokba* amely Pestszent­lőrinc összes vizeinek levezetésére egyedül áll rendelkezésre. Ez a vízlevezető árok a Salz­lacken vízlefolyó medréhez csatlakozik, amely Pesterzsébeten és Soroksáron keresztül jut à soroksári Dunaágba. Pestvármegye közigazgatási bizottsága már 1924-ben hozott 5780. számú véghatározatában megállapította, hogy az állami lakótelep szennyvíztisztító iberendezése nem tökéletes és hogy ennélfogva a nyitott árokba folyó szenny­víz rendkívül bűzös, megfertőzi a környék le­vegőjét. A halélettani és szennyvíztisztító kí­sérleti állomás, amely a minisztériumnak hi­vatalos szerve, Pestszentlőrinc közönségének panaszára helyszíni vizsgálatot is rendelt el és tartott meg, s ennek során megállapította, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents