Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

76 Az országgyűlés képviselőházának 23 A térvényt a Ház előzetes tárgyalás és jelentéstétel céljából kiadja a fcérvényi bizottságnak. Napirend szerint következik a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról ;*zóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, (írom. 443, 449.) Szólásra következük ? Szeder János jegyző: KétMy Anna! Kéthly Anna: T. Ház! A javaslat tárgyalása alatt az az érdekes helyzet alakult ki a túlsó oldalon, hogy a javaslat dicsérete helyett egyszerűen a szociáldemokraták támadására tértek át, valószínűleg abból a jól bevált elvből kifolyólag, hogy a legjobb védekezés a támadás. Mivel szükségét érzik a védekezésinek akikor, amikor ez a törvén y javaslat munkaügyi kérdéseiket tárgyal és azok tárgyalása emellett még .sem mehetnek el szótlanul, haneimi mégis kell beszélni arról, hogy a magyar parlament miért hagyta ezt a kérdést 1884 óta majdnem teljesen érintetlenül, akkor ahelyett, hogy ez ellen védekeznének, áttérnek a másik, a fcönynyebb módra. Egészen bizonyosan megállapítható az, hogy mialatt az 1867 óta berendezkedő magyar kapitalizmust a legváltozatosabb gazdasági és vagyonjogi törvényalkotásokkal kiszolgálták, a tőiké jogait mindenféle vonatkozásban rendezték, addig ennek a tőkésgazdálkodásnak a másik tényezője, a munka és a munka elvégzője, a niunkás, észre nem vett pária volt ebben az egész törvényalkotási folyamatban. Az állani tökéletesen respektálta a »Herr im Hause« elvét és nemcsak hajdan, — amint az indokolás szinte mesehangulatban megállapítja, hogy egysizer volt, hol nem volt, volt egy olyan állam — hanem az egés'z utolsó 70 éiv alatt sem avatkozott be ezekbe a kérdésekbe vagyis — tévedek — beavatkozott, igen, de tolomck öcsi val, rendőri 'intézkedésekkel és a szakszervezetek feloszlatásának foiruiájában. (Ügy van! Ügy van!

f a szélsőbaloldalon.) A sztrájkok és a bérviszályOk egyszerűen rendőri kérdéssé, közigazgatási kéirdéssé váltaik és ha .a megszületendő törvény végrehajtása körül vannak jogos és az eddigi tapasztalatainkkal bőségesen alátámasztott aggodalmaink, akkor egyéb okok mellett arra a szellemre is rá kell mutatni mint aggodalmaink egyik okára, amely az utóbbi 50 évben ebben a kérdésben a magyar közigazgatásban kifejlődött. A vádak nyomósak és csak úgy lehet ellenük védekezniök, ha tagadják, mintha ez a törvényjavaslat és általában nálunk az egész szociálpolitikai törvényhozás a -munkásmozgalom érdeme volna. Egészen könnyedén antikváriumba való dogmáknak gúnyolja a fiatal képviselő úr a szociális munkásvédelem elveit, (Proppeï* Sándor: Gyerekes tempó! Méltó a korához! — Buchinger Manó: öcskaságnak mondta!) csak elfelejtette elolvasni a javaslat indokolását, mert akkor magából az indokolásból ,is megtanulhatta volna, hogy ezek az elavult dogmák szórói-szóra ' benne vannak a kísérő zenében, mert a mi egész szociálpolitikai terminológiánkat átvette, használta és alkalmazta. Mi nem kérjük ezt viszsza, örvendünk az eredménynek, csak azt nem tartjuk helyesnek, ha a reformhevülettől hajtva valaki magának követeli az egyszeregy feltalálásának az érdemét. Mi sem találtuk fel az egyszeregyet, csak igyekeztünk ismertetni azokkal, akik azt tagadásba vették és meg kell mondanunk azoknak, akik most ebben a kérdésben támadnak bennünket, hogy . ülése 1937 június 30-án, szer ólán. azokért a kifejezésekért, amelyek az indokolásban benne vannak és amelyeket még néhány évvel ezelőtt is »szocialista frázisok«nak emlegettek, — macskakörmök között említem ezt — ezekért a kifejezésekért valamikor osztályellenes izgatási perek indultak ellenünk. (Propper Sándor: TTgy van!) Ezek a kifejezések például, mint: a munkavállaló munkaerejének kizsákmányolása, éhbérek fizetése, azután: a gyengébbek kiuzsorázása, olyan kifejezések voltak, amelyekért könnyen kaphatott valaki néhány hónap büntetést. A munkásság kezdeményező szerepét maga az indokolás is elismeri, amikor a 12. oldalon azt mondja, hogy: »A század elejétől kezdve a munkásság törekvéseiben mind nagyobb helyet foglal el« stb. Ha tehát az indokolás ezt bevallja, nem tudom miért kell katolikusabbnak lenni a pápánál és miért kell ezt az egész dolgot kétségbevonni. Ezt a kezdeményező szerepet bizonyítja az is, hogy az indokolás serint a munkásság 53%-a részére például a munkaidőnek 48 órában való megállapítása nem jelent újítást. Hiszen ennek a résznek vagy a 48 órás vagy ennél sokkal rövidebb munkaideje már megvan és eat a maga erejével szerezte (megA munkabérek tekintetében, is a kollektív szerződések rendszere sokkal hatékonyabb intézkedéseket léptetett életbe, .mint a javaslat gyenge rendelkezései, (vitéz Várady László: Nem gyenge, ímert moist már törvényes alapja lesz! — Buchinger Manó: Akkor is mögötte imairad annak, amit a szakszervezetek 'már kiharcoltak! Nézze meg a kollektív szerződéseket! — vitéz Várady László: Csak nincsenek meg!...) »Antikvárba való dogmáink« emelték ezt a kérdést rendészeti problémából törvényhozási problémává és ennek bizonyítéka ez a javaslat, 'mert senki sem állíthatja, hotgy annak a közvéleménynek nyomása nélkül, amelyet az érdekeitik teremtettek, ez a törvényjavaslat valamikor idekerült volna mielénk, senki sem állíthatja, hogy sztrájkjaink, bérmo'zgalmaink és (megvalósított szociális intézményeink nélkül a (kapitalista munkáltató önként, saját akaratából, saját jósai vére hallgatva hajlandó lett volna beleegyezni abba, hogy végre a munkajog is csonkán és korlátoltan, de belekerüljön a magyar törvénykönyvbe. A képviselő úr saját megállapítása is bizonyíték a mi igazunk mellett, amikor ő is mondotta, hogy odakünn már túlhaladott dolog a 48 órás munkaidő kérdése. Ez a .munkaidő kemény összecsapásokiból született a munkásmozgalom erejével és ha még erŐisefob bizonyítékot akar, hivatkozom a Garami-féle rendeletre. Annak a szocialista miniszternek, amint hatalomhoz jutott, "első munkája volt a Magánalkalmazottak kiéçrdésében rendet teremteni. De amikor ez a törvényjavaslat a mi harcaink átütő erejének bizonyítéka, ugyanakkor e pozitív (bizonyítékok mellé egy negatív bizonyítékot is állíthatok. Annak a rétegnek, amely nem juthatott el odáig, hogy a munkásmozgalomba belekapcsolód hassék, amelyet áthághatatlan falakkal zártak el iminden nyugati eszme elől : a mezőgazdasági munkásoknak példátlan mértékű szociális elhagyatottsága és kiszolgáltatottsága bizonyíték 'arra, hogy a munkásmozgalom ereje kényszerített? ki ezt a törvényjavaslatot, mint pozitív hatóerő. A 'mezőgazdasági munkásokira nem voínatkoizik az a reformprogramm, nem vonatkoznak azok a gyönyörű körmondatok, amelyekkel azt akar-