Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-238
Az országgyűlés képviselőházának 23 8. ülése 1937 június 25-én, pénteken. 55 utána következő vagy azután következő nem tudom én milyen miniszternek. Nekünk szilárd elvi alapra kell helyeznünk ezt a törvényt. Ez pedig abban áll, hogy a munkavállalók és munkaadók önkormányzati szervei a bíróságokkal együtt fokozatosan fejlesztik ki azokat az alapelveket, amelyek a törvényben le vannak fektetve. i Ez a három alapelv az, amely miatt ezt a javaslatot teljes mértékben el kell utasítanom, bár elismertem felszólalásom elején és elismerem most is, hogy bizonyos szociális rezdülés — miként Kertész Miklós t. képviselőtársam kifejezte magát — megnyilvánul ebben a javaslatban. Én éppen azért, mert a javaslatot elvi okokból hibásnak tartom, a részletekre ki sem térek. Ha esetleg mégis részletes tárgyalás alá kerülne a javaslat, akkor leszek bátor egyes észrevételeket tenni. Ellenben bátorkodom egy tiszteletteljes határozati javaslatot előterjeszteni, amely talán megoldaná azt a kérdést, amely miatt én ezt a javaslatot nem tudom elfogadni. A munkavállalók már évtizedek óta vártak erre a javaslatra; azt hiszem, lia még hat hónapig várnak rá és kapnak egy olyan javaslatot, amely teljes mértékben kimeríti az összes ide vonatkozó kérdéseket, akkor csak nyerni fognak azáltal, ha ezt a javaslatot most visszautasítanánk és hat hónap múlva egy olyan törvényjavaslat jönne ide, amely az összes munkaviszonyokat, az összes kérdéseket részletesen szabályozza. Éppen ezért határozati javaslatom az, hogy (olvassa): »Mondja ki a képviselőház, hogy 1. a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló javaslatot visszautasítja és egyben utasítja a kormányt, hogy hat hónapon belül terjesszen elő olyan javaslatot, amely különkülön szabályozza a szellemi és a testi munkavállalók összes jogviszonyait és amely 2. a munkaadók és a munkavállalók közt felmerülő összes kérdésekben a döntést a munkaadók és a munkavállalók önkormányzati testületének adja meg, másodfokon pedig a magyar királyi bíróságokra bízza azt.« Minthogy a kifejtettek alapján elvileg nem érthetek ezzel a javaslattal egyet, kénytelen vagyok úgy nyilatkozni, hogy azt tárgyalás alapjául nem fogadom el. Elnök: Drobni Lajos képviselő urat illeti a szó. Drobni Lajos: T. Ház! Nem tudok osztozni előttem szólott Csoór Lajos t. képviselőtársamnak teljesen elutasító álláspontjában az általa lényegileg három, valóságban azonban négy pontba foglalt okok alapján. Nem tudom helyeselni azt az álláspontját, hogy nem fogadható el a javaslat, mert sérti a minél több munka elvét. Ez az álláspontja a leghatározottabban téves, mert amikor ez a javaslat megállapítja a minimális^ munkabért és a maximális munkaidőt, kétségtelenül fokozza a munkaalkalmakat, mert hiszen kevesebb munkaidő mellett feltétlenül több munkást kell foglalkoztatni. Amikor a törvényjavaslat részint a minimális munkabér, részint a maximális munkaidő megállapításával a munka magasabb értékelését fejezi ki, ak- : kor éppen a képviselő úr által hangoztatott azt az elvi álláspontot juttatja kifejezésre, hogy a termelésben a tőke mellett a munkát egyenrangúság illeti meg, sőt még azt az álláspontot is, amelyet kifejezésre juttatott és amelyet a német birodalomban az Arbeitsfront álláspontja képvisel, hogy a termelésben az első a munka és a második a tőke. Nem tartom elfogadhatónak a törvényjavaslat visszautasítására azt az álláspontot sem, hogy hibás ez a törvényjavaslat, mert egyenlővé teszi a testi és a szellemi munkát; Ez a kifogás sem állhat meg, hiszen a törvényjavaslat a testi munkára a maximális munkaidőt 48 órában, a szellemi- munkánál pedig 44 órában állapítja meg. Ez az i időbeli eltérés is már Mjefezésre juttatja a törvényjavaslatnak azt az álláspontját, hogy a testi és szellemi munka közt különbséget.. tesz. Egyébként pedig éppen a törvényjavaslat. 3. $-a adja meg a miniszter számára a jogot, hogy az adott esetekben eltérő rendelkezéseket léptethessen életbe, aminek természetes követe kezménye, hogy a törvényben kifejezett:-48 és, 44 órás maximális munkaidő mellett a 3. §-ban foglalt törvényes felhatalmazás már megteszi a különbséget a testi és a szellemi munka közt. _:í Előttem szólott t. képviselőtársam, kifogásol ja azt, és azért utasítja el a törvényjavaslatot, hogy az nem terjed ki a mezőgazdasági munkásságra. Magáim is jobban szerettem volna, ha ez a törvény javaslat a mezőgazda-. sági munkásságra is kiterjedne, erre tényleg meg volna a lehetőség a törvényjavaslat 3. §-ában, amely eltérő rendelkezések foganat tosítására ad felhatalmazást az illetékes .'miniszternek. Minthogy azonban a mezőgazdaság, ha a legutóbbi időben némileg a prosperitás képét mutatja is, azonban az elmúlt évtizedben súlyos válságon esett át, én azt, hogy a törvényjavaslat a mezőgazdasági munkások munkabérének és munkaidejének szabályozását nem foglalja magában, nem tekintem, oknak a javaslat visszautasítására. Nem tekintem pedig azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy ezt a megalkotandó törvényt feltétlenül követnie kell a mezőgazdasági munkásságra vonatkozó munkaügyi jogviszonyok szabályozásának is. Ez pedig meggyőződésem szerint nem mehet abban a tempóban. — amint az a múltban a mezőgazdasági munkások részére tett Ígéretekkel történt — hogy tíz, húsz, harminc év telt el az egyes Ígéretek között, ami a betegségi és rokkantsági biztosítást illeti, hanem ennek a törvénynek életbeléptetése automatikusan maga után fogja vonni a mezőgazdasági munkások munkaviszonyának törvényes rendezését is. (Csoór Lajos: A legrövidebb tempó az volna, ha benne volna ebben a törvényjavaslatban.) Az én álláspontom az, hogy amikor ez a törvényjavaslat kétségtelenül szociális szempontokat érvényesít és juttat kifejezésre, amikor ennek a törvényjavaslatnak indokolásában is azt látom, hogy a maximális munkaidőt már az 1918. évi washingtoni egyezmény kimondotta, a minimális munkabért pedig az 1928. évi egyezmény, az egyik tehát közel húsz, a másik pedig tíz esztendő után jutott el a magyar törvényhozás elé, amikor a szomszéd államok legnagyobb részében ezek a szabályozások már régen megtörténtek: akkor lehetetlennek tartom, hogy egy hosszú időszak után törvényhozási megvalósulásra megérett és úgy a szellemi, mint a testi munkások óriási tömegeire nézve szociális szempontból is fontos javaslatot visszautasítsak, csak azért,; mert nem elég, mert nem elégít ki minden igényt.
