Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-238

Az országgyűlés képviselőházának 23 valamilyen rendszerbe, a szellemi munka ellenben egyéni, azt nem lehet ennyire skatulyázni, ennyire uniformizálni. Elismerem, hogy kellenek szabályok a szellemi munkák tekintetében is, de azoknak elasztikusai)baknak, tágabbkör űeknek, változékonyabbaknak kell lenniök, mint a testi munkára vonatkozó szabályoknak. Ez a javaslat is szabályozhatta volna tehát külön a testi munkát, külön a szellemi munkát, ezeknek a viszonyait, azonban — ismétlem — külön, ás mindegyik munka természetének megfelelően. De azt mondani, hogy akár testi munka, akár szellemi munka, ez mehetett abban a korszakban és abban az időben, amikor a testi munkások szakszervezetei mellett megalakultak a fejmunkások szakszervezetei, de egy nemzeti demokratikus irányzatban, amelyet én szeretnék érvényesülve látni, soha nem fogadhatom el. A másik elvi álláspontom, amely miatt ezt a javaslatot isemmi szín alatt nem fogadhatom el, az a rendelkezés, amely a 2. § első pontjában foglaltatik, amely kiveszi a törvény hatálya alól a mezőgazdasági munkásságot és a mezőgazdasággal kapcsolatos minden alkalmazottat. A miniszter úr tegnap azt mondta, hogy nem lehet őket ide ebben a törvényjavaslatba bevonni, az indokolás pedig azt mondja, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Dehogy! Nem minden vonatkozásban!) hogy a mezőgazdasági munkaviszonyok nagyon különbözők és nagyon különlegesek. Ha összehasonlítjuk^ például az ^ ügyvédjelöltek munkakörét a kötő-szövőmunkások munkakörével és viszonyaival, akkor látjuk, hogy nagy különbség van köztük, és ez a kettő mégis belefér ebbe a javaslatba. Viszont, ha összehasonlítjuk például egy mezőgazdasági szeszgyári gépész viszonyait^ egy ipari szeszgyári gépész viszonyaival, látjuk, hogy semmi különbség nincs a kettő között, és az még sincs benne a javaslatban. Nem lehet tehát azt mondani, hogy olyan különbözők a mezőgazdasági viszonyok, hogy azokat ne lehetne ebbe a törvényjavaslatba belevonni, annál kevésbbé, mert hiszen ennek a törvényjavaslatnak 3. Vában van egy olyan intézkedés, amely azt mondja, hogy a különleges munkaviszonyokhoz és munkahelyzetekhez képest megfelelő szabályozásokat lehet létesíteni. tehát a mezőgazdasági alkalmazottak különle. ges viszonyaira ennek a törvényjavaslatnak alapján éppen úgy lehetett volna különleges szabályokat létrehozni, mint ahogyan külön szabályokat kell hozni az ügyvédjelöltekre, az újságírókra, a kőművesmunkásokra vagy a többiekre nézve. A magyar föld, a magyar nemzet tragédiájának látom, hogy ebből a törvényjavaslatból a mezőgazdasági alkalmazottak kimaradtak. Itt állandóan hangoztatjuk, hogy agrárország vagyunk, agrártermelésünk az ország alapja. Ennek logikus következménye az volna, hogy az agrárdolgozók érdekében alkossuk meg ezeket a jogszabályokat. A kormány ellenben a törvényjavaslatban nem így gondolkodik, hanem azt mondja, hogy agrárország vagyunk, tehát nem csinálom meg a mezőgazdasági munkásokra nézve ezt a szabályozást, kiveszem őket ez alól a szabályozás alól. Ennek az országgyűlésnek tartama alatt nemcsak én, hanem igen sok t, képviselőtársam is a legsötétebb színekkel ecsetelte már azt a helyzetet, amelyben a mezőgazdasági alkalma'. ülése 1987 június 25-én, pénteken. 53 zottak vannak. Nem akarom recitálni ezeket a dolgokat, nem akarok hangulatot kelteni, de rá kell mutatnom arra, hogy amikor a mezőgazdasági cseléd hajnali két órától este tíz óráig, pirkadástól-szürkületig, látástól-vakulásig egyhuzamban tizenhat órát dolgozik munkabér- és időszabályozás, valamint szabadság nélkül, ez óriási ellentét másik munkástársával szemben, aki nyolc órát dolgozik az állványon ós munkabér-, szabadság- és munkaidővédelemben részesül. Ilyen szélsőségeket azonos társadalmi osztályok között nem lehet fenntartani, mert ez felborulásra fog vezetni. Nem tudom megérteni, hogy Tóth János, aki Röszegepiskoiton vagy bármely községben mezőgazdasági munkás, ott semmiféle jogvédelemben nem részesül sem idő, sem munkabér, sem szabadság tekintetében. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Munkabérét megállapítják hivatalosan!) De hogyan állapítják megt 3500 község közül 800 községre nézve állapítottak meg olyan munkabért, amely 1 pengő 20 fillért, 1 pengő 30 fillért tesz ki. Ennyi az a kereset, amely számukra biztosítva van. Itt volna ebben a törvényjavaslatban az alkalom arra, hogy kötelező rendelkezés történjék arra vonatkozóan, hogy nemcsak fokozatosan, majd évtizedek multán, mire öreg zsidók leszünk, állapítsuk meg az összes községekben (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Te öreg zsidó leszel 1 — Derültség.) az összes munkások ^munkabérét, hanem törvény alapján ágy, mint az ipari foglalkozásúaké! Szükséges volna, hogy a kormánynak törvény alapján meg legyen a joga arra, hogy kötelezően elrendelje ezeknek a munkabéreknek megállapítását. Ha ez a Tóth János, aki ma 16 órát dolgozik, holnap felül a vonatra, bemegy Nyíregyházára és odaáll az állványra, akkor már 8 órás munkaidőben és minimális munkabérben részesül. Teljesen lehetetlen dolog ilyen különbséget fenntartani ugyanazok között a társadalmi rétegek közöitt, oiert Tóth János Reszegepiskolton is ugyanaz a dolgozó magyar és ugyanaz a munkás, mint amikor Nyíregyházán dolgozik. Ezek az óriási ellentétek tehát csak szakadásra és esetleg a politikai szélsőségek kitermelésére vezetnek. Ilyen körülmények között hiába mondjuk azt, hogy vissza a faluba, hiába akarjuk azt mojidani, hogy a nemzetnek a gerince a mezőgazdasági munkás, és hiába akarjuk megakadályozni a városokba való özönlést, a vidékről szöknek aa emberek, mert nines életlehetőségük, és ha még volna is életlehetőségük, azt sem „biztosítja részükre semmi néven nevezendő törvény. T. Képviselőház! Méltóztassanak emlékezni arra, hogy ezelőtt 10 vagy 12 esztendővel elhangzott az az állítás, hogy a paraszt nem érett a titkos választójogra. Az elmúlt 10—12 esztendő alatt azi egész politikai életet ez, a gondolat irányította, ebből keletkezett az úrgyűlölet, és ebből fejlődtek ki az országban azok a különféle irányzatok is, amelyeket sokan nem szívesen látnak. Most ugyanaz történik itt, most ugyanazt mondja ez a törvényjavaslat, hogy a paraszt nem érett meg a maga munkaviszonyának a jogi szabályozására, mert a javaslat kiveszi őt egy általános rendelkezés alól, amely az egész országban minden munkaviszonyra vonatkozik, kizárólag pont csak azt a mezőgazdasági alkalmazottat veszi ki a javaslat ez alól a rendelkezés alól. Méltóztassanak megjegyezni, hogy ennek a kivételnek, ennelc az eljárásnak ugyanaz a 9*