Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-253
Az országgyűlés képviselőházának 253. ban arra, hogy itt nem »támogatásról« van szó, hanem igenis, elsősorban és mindenekelőtt erkölcsi megbecsülésről. Mélyen t. Képviselőház! Elérkeztünk tehát oda, ahova szerencsésebb nemzetek frontharcosai már hosszú időkkel) előbb elérkeztek. Végre a nemzet közbecsülése és törvény fogja megszabni ma, holnap és a jövőben azt a helyet, amely, a frontharcosokat a magyar társadalomban megilleti. Én! jól tudom, hogy nem, lesz ez a bőség terített asztala,, nem lesz ez puha vánkos a háború és a, háború utáni idők fáradalmainak kipihenésére. Egy kis kifosztott ország, sajnos, a bőség szarujával' nem állhat elő, de itt ennél az első lépésnél én úgy érzem, feltétlenül nagy jóakaratról és legfeljebb szerény elismerésről beszélhetünk. A feltétlen nagy jóakarat a honvédelmi miniszter, úr érdeme, ha pedig szerény elismerésről beszélünk, az az ország fokozandó kötelessége, mert a közösség szelleme igen nagy érték. A németek kimunkálták ezt — most nem politikai vonatkozásban értem — a maguk hitlerizmusában, az olaszok a maguk fasizmusában a franciák a maguk gloire-jában, az angolok a maguk gentlemanségében és mi, magyarok — akarva, nem akarva — ezeréves tradíciók alapján a magunk vitézségének és ősi virtusának kimunkálásában szintén kell, hogy megvédjük a közösség érdekét. (Úgy van! a közepén.) Mélyen t. Képviselőház! Ha mi arra hivatkozunk, hogy a világ legbátrabb katonái voltunk, akkor meg is kell becsülni a,legbátrabb katonákat- és ha katonai egyenjogúságról beszélünk, akkor — amint Dulin igen t. képviselőtársam mondotta — a katonai erényeket legalábbis a polgári erényekkel egy nívóra kell emelni és nem degradálni, nem pretereálni. Teljesen egyetértek a képviselő úr felszólalásában foglaltakkal, amikor azt mondja, hogy ha anyagilag áldozni kell, akkor a legnagyobb anyagi áldozatokat is meg kell hoznunk ezekért a katonákért» mert — szerintem — ezt kívánja, a magyar becsület. Mert én úgy érzem, hogy becsület nélkül nincs élet, hadsereg nélkül egyetlenegy nemzetnek sincs becsülete, áldozatkészség nélkül pedig' sem hadsereget, sem jó frontharcos-törvényt nem lehet idehozni a Ház elé. ' .'•'!*», Én azt hiszem, mélyen t. Képviselőház, hogy ebben a zűrzavaros világban sohasem lehet tudni — és ebben igaza van Tildy igen t. képviselőtársamnak —, hogy mit hoz a jövő, vájjon mikor lesz megint szükség ezekre a frontharcosokra, amikor — azt hiszem — éppen tegnapelőtt valamelyik délutáni újság közölt egy kimutatást, mely szerint a háború befejezése óta szerte a világon több, mint 11 háború tört ki, tehát pont mi vagyunk felvértezve és mi vagyunk immúnisak az ellen, hogy mi soha többet nem sodródhatunk bele egy ilyen háborúnatk az árjába*? Amikor én itt anyagi nehézségekről, budgetáris, kalkulációs nehézségeikről hallok, akkor nekem mindig az angol birodalom nagy kincstári kancellárjának a szavai jutnak az eszembe. Chamberlain azt mondotta, amikor a 100 millió fontos nemzetvédelmi kölcsönt szavaztatta meg és ott is nehézségekről beszéltek, hogy erről elsősorban a gazdagok: kötelesek gondoskodni. Ha megoldották nálunk azt a problémát, hogy hogyan lehet 50 pengő ára valutával hónapokon keresztül luxusfürdőhelyeken, a legelőkelőbb ellátással, szórakozással, dzsesszel és pezsgővel eltölteni az időt, akkor én azt hiszem, mélyen t. Képviülése 1937 november 16-án, kedden. 439 selőház, hogy ezt a problémát is könnyen meg fogják oldani ezek az emberek, de legalább is sokkal könnyebben, mint azok a szerencsétlen hadiözvegyek azt a problémát, hogy hogyan lehet öt pengőből egy hónapon át megélni. (Dulin Jenő: Ez igaz!) De felteszem én azt a kérdést, hogyan akarunk mi itt ma katonai egyenjogúságról és felfegyverkezésről beszélni, amikor 1—2 százaléknyi adóleszállításnál a frontharcosok javára vagy egy címzetes ranggal való előléptetésnél, vagy a várakozási időnek az előléptetésbe való beszámításánál, vagy a kiscímletű hadikölcsönöknek nem is a valorizációjánál, hanem kamatainak) a 'megtérítésénél, vagy a hadiözvegyek öt pengőjénél megakadunk és nem tudunk továbbmenni ? Akkor azt hiszem, kár nekem azt a tényt bizonyítanom, hogy ez a javaslat lehet nagyon jó, lelkes első lépés, de ennél nem lehet megállani, bármilyen szemszögből nézzük is ezt a javaslatot. Mélyen t. Képviselőház! Én elfogadom a javaslatot, de azzal, hogy ezeken a problémákon, amelyeket bátor voltam itt megemlíteni, ha nem is a honvédelmi miniszter úr — hiszen nem az ő resszortja és nem is teheti meg —, de mi, igen t. Képviselőház, összefogva kell, hogy tovább gondolkozzunk és ezelket a problémákat kimunkáljuk. Nem állhatunk meg a »non possumus« elve mellett, bár — azt hiszem —, nagyon szívesen helyezkednének erre a kényelmes álláspontra. Itt van — előttem szólott (képviselőtársam beszédéből veszem! — a táirsulati. a luxus-, iaz örökösödési, a badimientesisiégi adó. Ebbe nem szólhat belie ia honvédelmi .miniszter úr, ha nem tudotmi, mit is vágunk a fejéhez és anáosoda kérésekkel ostromoljuk, de nekünk itt adva vámnak a problémák, munkáljuk ki ezeket a problémákat éppen a frontharcos tábornak és azoknak iá hősöknek érdiekében, akikről annyi magasztaló szó hangzott el itt minden felszólalt képviselőtársam ajkán. Mélyen t. Képviselőház! A miniszter úr igenis miagimiutatta, hogy csekély anyagi eszközökkel hogyan lehetett egy olyan kis hadsereget létrehozni, almielv ma már Európa hadseregei közt mintegy ékkőként szerepel és .megmiutatta. hogy igen mostoha anyagi támogatás (mellett hogyan, lehetett mégis idehozni a Ház elé egy olyan tűzharcos Javaslatot, amelyben, mondhatnám ezer százalékig minden lehetőséget kihasznált. ^ Arra a kérdésre térve;, hoe:y iez a javaslat amiért csak imost került ide a Ház elé, ha megengedik, vi sszaí vélek oda, amire az előbb voltam bátor hivatkozni, arra a bizonyos háború utániig időre, A háboTÚ után. közvetlenül tulajdonképpen tovább folyt .a rombolás. A különbség* csak a-z volt, hogy a lelkek rcimlbolása folyt. Hiszen bűn volt itt a háború után mindaz 1 , amiért a jó katonának odakint ia fronton elismerés és kitüntetés járt. Az egymásra következő két forradalom az utcai terrornak és a hatallmii tébolynak jegyében folyt le. Ez az atmoszféra lett volna alkalmas — felszólalt képviselőtársam beszédéből veszem eizt a kérdést — egy tűzharcos törvény megvalósításárai Azután jött a roimok eltakarításának ideje, jött a pénzügyi bizonytalanság, az infláció, a békeszerződések, Trianon, egy teljes elaléltság, aimiikor csak a spekuláció grasszált a tőzsdén és ebből az elaléltságból a neimizetnek egy nagy fia a frontharcosokra tama-stz.i