Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-253
Az országgyűlés képviselőházának 253. ülése 1937. évi november hó 16-án, kedden, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A Ház elhatározta, hogy az 1914—1918. évi világháború tűzharcosainak támogatásáról szóló törvényjavaslat vitáját nyolcórás üléseken folytatja. — Az 1914—1918. évi világháború tűzharcosainak támogatásáról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak: Tildy Zoltán, vitéz Martsekényi Imre, Reisinger Ferenc, Rátz Kálmán, Ró'der Vilmos honvédelmi miniszter, Vázsonyi János, Homonnay Tivadar, Soltész János, br.Berg Miksa, Mózes Sándor, Rupert Rezsó', vitéz Kenyeres János eló'adó, Fábián Béla, vitéz Benárd Ágost, Czirják Antal. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az indítvány- és interpellációskönyvek felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A hormány részéről jelen vannak: Darányi Kálmán, Bornemisza Géza, Fabinyi Tihamér, Lázár Andor, Rôder Vilmos, Széll József. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitóim. (Az ülés jegyzőkönyvének (vezetésére Csikyándi Ernő, a javaslatok mellett felszólalók jegyzéséire Rakovszky Tiboa*, a javaslatok ellem felszólalók jegyzésére pedig Brandt Vilmos jegyző nrakat kérem fel. Bejelentem a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünkön a napirend megállapítása után írásbeli választ fog adni a külügyminiszter úr Festetics Sándor gróf képviselő úrnak Franco tábornok spanyol nemzeti kormánya elismerése tárgyában folyó hó 10-én elmondott interpellációjára. A Ház a bejelentést tudomásul vette. T. Ház! A házszabályok értelmében vita nélkül kell döntenünk Temple Rezső képviselő úr indítványa felett, amelyben javasolja, hogy a napirenden szereplő törvényjavaslat vitájának tartamára az ülések ideje napi 8 órában állapíttassák meg. Felteszem a (kérdést, méltóztatnak-e az indítványt magukévá tenni? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik Temple Rezső képíviselő úr indítványát elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. (Zaj u szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Már megunták? — Esztergályos János: Oly szép vita volt!) Csendet kérek képviselő urak. A Ház az indítványt magáévá tette. A határozat már a mai ülésünk tanácskozási idejére érvényes. (Esztergályos János: Nem határozatképes a Ház! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Fábián Béla: Nyolcórás ülést akarnak és nem jönnek be! — Temple Rezső : Az ellenzék kérte, nem mi! — Zaj.) Csendet kérek képviselő urak. Szavazásra a kérdést feltettem, a szavazás megtörtént. A határozatképesség KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. megállapítását a házszabályok értelmében a szavazást megelőzően kell kérni. Napirend szerint következik az 1914—1918. évi világháború tűzharcosainak támogatásáról szóló törvényjavaslat (írom. 463, 474.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Tildy Zoltán képviselő úr. Tildy Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A vitában eddig felszólalt képviselőtársaim legnagyobb része a frontokat megjárt katona volt és így természetes, hogy az egyik indíték, amely őket felszólalásaikban vezette, a közös dicsőséges küzdelmeknek, a közös szenvedéseknek emléke volt, Én kifejezetten azért szólalok fel ebben a vitában, hogy megkíséreljem hangot adni azoknak az érzéseknek, amelyek bennünket, a nemzeti ' társadalom ama részét, akik a frontokon nem jártunk, eltöltenek ezzel a javaslattal kapcsolatban. Ez az érzés csak a mélységes tisztelet, elismerés és a forró hála érzése lehet azokkal szemben, akik az ország határain és a határokon túl védték ezt a hazát, országot és bennünket is, akik itt éltünk a frontok mögött. A háborús emlékeiket elfelejteni nekünk sem lehet, akik nem jártunk kiint a frontokon. Ezek az emlékek vissza-vissza térnek hozzánk és az emlékek tüzénél én a magyar katonának a képét úgy látom, mint a kötelesség, a becsületes kötelességteljesítés és az önfeledt, önmagával alig törődő helytállásnak a mintaképét. A személyes bátorságon túl, a keménységen és az az egyszerű magyar embert is jellemző szellemi készségen túl, azt hiszem, hogy a legnagyobb magyar katonai erény, amely jellemezte egy ezredéven keresztül a mi harcosainkat, attól 'az időtől kezdve, amikor az első magános lovasőrszem megjelent itt a Tisza füzesei között, egészen a világháborúig és a jö65
