Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-252

430 Az országgyűlés képviselöházómak 252. ülése 1937 november 12-én, pénteken. harcos- Szövetség vezetősége behódolt a kormánynak. (Mozgás és ellenmondások a jobboldalon.) Nagy plakátok, újságcikkek hirdették, hogy félmilliónyi frontharcostömeg csatlakozott a Nep.-hez. (Boczonádi Szabó Imre: Az baj? Politikai jogával mindenki szabadom élhet! Szabadom, egyénenként, nem egyesületként léptek be!) Ez, hála Istennek, nem volt iga». (Egy hang a jobboldalon: Ha nem volt igaz, akkor mi beszél? — Br, Berg Miksa: A Ház asztalára letette! — Gr. Takách-Tolvay József: Csak az a kérdés, ki nyomatta? — Br. Berg Miksa: Takách-Tolvay József... — Gr. Takách-Tolvay József: En nem! — Br. Berg Miksa: ...és Kertész Elemér!) Hála Istennek, nem fedte a valóságot, mert bőven akadtak a frontharcosok táborában olyanok, (BoczonádiSzabó Imre: Kii talált mese!) akik inkább énekelték szabadon a, farkasok dalát, semhogy lelkiismeretüket bérbeadták volna egy politikai pártnak. (Boczonádi Szabó Imre: Nem is fogják! Nem is kérte senki!) Egyebekben, aki olvasni tud a sorok között, az ezt megállapíthatja gróf Takáoh-Tolvay igen t. képviselőtársami parlamenti beszédéből, amelyben iszószerint a következőket mondja (olvassa): »A Szövetség a maga alapelgctndoilása szerint mindenkor felette akar állani a politikának, — akar! — és mint társadalmi egyesület, a jövőben sem óhajt a politikai élet küzdőterén szerepelni.« (Egy hang a jobboldalon: Neon lehet! — vitéz Csicsery Rónay István: Ez egészen tiszta!) Pardon, még nem fejeztem be. »Ezt a elgondolást a jelenben és jövőben anynyival is inkább könnyebb lesz száz százaiékig betartani és megvalósítani., mert^ a jelenlegi Skiormány és Frontharcos Szövetség ebbeli, elgondolását teljes egészében támogatja.« (Mozgás.) Ha ebben nincs implicite az előbbi kormánynak a megbélyegzése, akkor nem tudok olvasni. (Gr. Takách-Tolvay József: Nem megbélyegzés! — vitéz Bánsághy György: Szavakkal való játék!) Nem, ez csak logikus gondolkozás. (Zaj. Elnök csenget.) Igen t. Képviselőház! Nagyon hálás vagyok a miniszter úrnak ama nyilatkozatáért, hogy ügyelni fog arra, nehogy az Országos Frontharcos Szövetség, a frontharcosoknak ez a reprezentatív testülete és érdekképviselete, a pártpolitika ingoványos mezejére kalandozzék. És hogy ez a nemes és bölcs szándéka tényleg megvalósuljon, hogy azt senki meg ne hiúsíthassa, üdvösnek tartanám — és ezt minden személyi él nélkül mondom, — hogy bármely politikus, tartozzék bármely politikai párthoz, az Országos Frontharcos Szövetség élén ne álhasson, még a vidéki szervezetek élén sem, sőt továbbmegyek, a vidéki szervezeteknek szervező tisztje se lehessen az, (vitéz Bánsághy György: Erkölcsi testület a Front; harcos Szövetség!) aki bármilyen politikai pártnak, mondjuk, elnöke. (Zaj a jobboldalon és a középen. — vitéz Bánsághy György: Nem lehet megfosztani polgárjogaitól egy erkölcsi testület elnökét!) Én tapasztalatból beszélek. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Bicskén a Frontharcos Szövetség elnöke a kormánypártnak egyik t. képviselő tagja, (Boczonádi Szabó Imre: Ez a baj!) — dehogy, mindjárt rátérek erre is — (Br. Berg Miksa: Bajnak elég baj! — Boczonádi Szabó Imre: Ha azon az oldalon lenne, akkor nem lenne semmi baj!) szervező tisztje pedig a Nep. elnöke volt. Elképzelhető-e az, hogy az ellenzéki érzelmű frontharcosok bizalommal viseltessenek egy ilyen Nep.-esített frontharcos alakulattal szembeni (Zaj a jobboldalon. — Boczonádi Szabó Imre közbeszól. — Egy hung jobbfelöl: Nem mint í tűzharcos szerepel itt, hanem mint privát személy.) Elnök: Boczonádi Szabó Imre képviselő urat kérem, maradjon csendben! Griger Miklós: És nem gondolják-e azt, hogy ezen pártpolitikai színezet miatt maga a nemzetpolitikai eszme szenved kárt. (Ember Sándor: A frontharcoskapcsolat több, sokkal erősebb, mint a politikai ellentét!) Ismétlem, minden személyi él nélkül mondom, (Gr. Takáeh-Tolvay József: Csak azt konstatálom, hogy most nagyon szeretnek, nagyon törődnek velünk! Azelőtt nem törődtek!) mert én az igen t. képviselő úrnak, a frontharcosok jelenlegi elnökének érdemeit, amelyeket a Frontharcos Szövetség szervezése és a külföldi frontharcoskapcsolatok megteremtése körül és a frontharcos törvény gondolatának ébrentartása körül szerzett, készségesen elismerem, (vitéz Bánsághy György: Azért menjen át? A mór megtette a kötelességét.^ most már mehet? — Zaj. — vitéz Makray Lajos: Ne emlegessük a, mórt! — Br. Berg Miksa: Hagyjuk, hogy ezt a honvédelmi miniszter úr csinálja! Ne vegyük el tőle.) T. Ház! Az, hogy a 'frontharcos ja vaslat a Ház elé került, mégis elsősorban aiz igen t. honvédelmi miniszter úrnak érdeme, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Zaj.) aki vállalta azt a nehéz feladatot, hogy — saját szavaival élve — kevesebbet hozzon, mint amennyit szíve szerint hozni szeretne. Azt, hogy a magyar társadalom e itlörvényjavaslattal ünnepélyes kifejezést akar adni ennek a, megbecsülésnek, amelyet szívében a frontharcosok és katonák, a háború áldozatai iránt táplál, mondom, hogy ©zen. az útom akar kifejezést adni hálájának erkölcsi vonatkozásban, én helyesnek, természetesnek, üdvösnek tartomi és méltán y lom, — de keveslem. Mert ha el is ismerem, hogy a magyar katona, nem gondolt arra, amikor táborba szállt, hogy áldozataiért anyagi jutalomban lesz része, viszont arra sem gondolt, hogy éppen feláldozó és önfeláldozó állampolgári (kötelességének lelkiismeretes, áldozatos teljesítése következményeképpen életpályáján döntő hátrányba jut nem-tűzharcos honfitársaival szemben még az esetben is, ha túlélve a háborút, nem válik rokkanttá, teljes egészében vagy részben munkaképtelenné. Sajnos, a törvényjavaslat a harctéri szolgálatból előállott hátránytól nem mentesíti a, tűzharcosokat, pedig ezt a minimumot a nemzetnek minden áron és feltétlenül biztosítani kellene tűzharcos-fiai számára. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) A törvényjavaslat csak igen kis mértékben gyógyítja, orvosolja a tűzharcossérelmeket. (Farkas István: Nesze semmi, fogd meg jól!) Legkevésbé azokon a. pontokon, ahol a szociális indikáció a legnagyobb, tehát ahol a szociális beavatkozás a legindokoltabb volna, így például a törpebirtokosoknak, a földmunkásoknak megsegítése. Rendkívül méltányos az a gondolat, amelyet Pinezioh képviselőtársam is felvetett, hogy azoknak a frontharcosoknak, tűzharcosoknak, rokkantaknak stb., akik sem a Mabi., sem aiz Oti., sem más ilyen aiap vagy intézmény támogatására nem számíthatnak és akik nincsenek abban a helyzetben hogy, a gyógykezelési, az orvosi, a kórházi költségeket