Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-252
428 Az országgyűlés képviselőházának 2Ù2. ülése 1937 november 12-én, pénteken. legnagyobb áldásai a békeapostolok és leghitványabb alakjai a háborús uszítók. De akármit is mondjanak, akármit is írjanak a háború mellett vagy a háború ellen, annyi tény, hogy az emberiség törtenetéből a háborút eddig kiirtani nem sikerült, hogy a; emberiség történetében háború és béke valta kőzik, és hogy semmi jelét nem látjuk annak, hogv a nemrég lezajlott világháború mindent elrendezett volna és így fel lehetne tételezni, hogy ez volt az utolsó háború. Mi magyarok békeszerető nép vagyunk , nem csörtetjük a kardot, nemcsak azért, mert i alig van mit csörtetni, hanem azért sem, mert a magyar népet a kereszténység szelleme sok kai jobban áthatotta, semhogy a vérontásban gyönyörűsége telnék. E lelkületünk egyik oka és magyarázata annak is, hogy tiszteletben tartjuk IV. Kárai emlékét, aki trónralépésének első pillanatától kezdve a békét áldotta, a békéért küzdött, a bekéért imádkozott, még becsületének kockáztatásával is a béke útját egyengette (Úgy van! a balközépen.) és aki a történelem lapjain min denkor mint béke-király fog szerepelni. Ez vá lik az ő nagy és örök dicsőségére, bármenynyire is megtépázták Ludendorfféík már életé ben az ő bíborát és bármennyire is bántalmazták még most is az ő szemfedőjét. Az utókor a történelem sok fejedelmét, királyát, császárát á »nagy« melléknévvel és jelzővel ruházta fel. de a történelemnek ezek az úgynevezett nagy alakjai nem mindig nagyok, ha a lelki nagyság mércéjével mérjük őket. Mi nem akarjuk a háborút. Lelikünk, testünk irtózik tőle, ám minden ellenérzésünk ellenére a háború lehetősége fennáll és lehet, hogy egyszer ki fog törni, hiszen nemrégiben is könyöikünkkel súroltuk a háborút és ma is mésszé földön javában folyik, (vitéz Bánsághy György : Egészen biztos, hogy kitör!) Míg nemesa.k rajtunk, hanem másiokon is áll a vásár, míg körülöttünk minden szomszédunk talpig-állig fegyverben áll, nníg a Népszövetség oltalma semmit seim változtat azon a tényen, hogy teljesen ki vagyunk szolgáltatva ellenségeinknek, mindaddig a defenzív harckészség álláspontjára kell helyezkednünk, amennyire lehet, fegyveres, katonai, technikai felkészültséggel, de mindenképp .és teljes erővel lelki és erkölc i fe^késKÜltségg'el, katona hőseinknek megbecsillésével^ a megdicsőült hősök családtagjainak gazdasági és szociális felikarolásával. Azit^ 'miandlhatná valaiki, hogy erről az erkölcsi és leiíki felkészültségről nem feledikeztünk meg teljesein, mert hiszen ime itt van a Vitézi Rend, a magyar katona dicsőségének intézményes (megbecsülése. A gondolatot, amely a Vitézi Rendet szülte, •helyesnek tartóim Helyesnek tartom azért, mert nem osztozom Shaw Bernátnak; abban a véleményében, hegy a vitézség voltaképpen egy ő c ibarbá>r ösztön, egy idegroham, beteges idegállapot, megjelenésében kényszer, hanem azt vallom, üogy a vitézség igenis férfias erény, sőt, egy olyan nemzet 'életében, amely ve=7.édéilfmesi zónában él n- kicsiny nemzet, a vitézséget egyenesen nélkülözhetetlen férfias erénynek tartom, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) amely nélkül a nemzet előbbutóbb elpusztul. Ez lévén a meggyőződésem a vitézségről, természetes dolog, hogy rokonszenves előttem a Vitézi rend is, de azzal a feltétellel, hogy egy percig sem szabad a vitézség érdemét quasi a maga számára lefoglalnia, még v azt a látszatot sem szabad keltenie, mintha csak azok verekedtek volna vitézül a háború alatt, akiket vitézekké avattak; A katonai vitézség mellett nagyon tiszteletreméltó a polgári vitézség is, azoknak a polgároknak a vitézsége, akik az ekeszarvval, a tollal, a kalapáccsal kezükben termelik az értékeket és végzik hivatásukat. Megemlékezni kívánok arról is, hogy ha a kormányzó valakit vitézzé avat és érdemesnek tart arra, hogy a vitézi predikátumot neve előtt viselhesse, akkor az összes illetékes tényezők, a közigazgatási hatóságok is megbecsüljék a vitézt még akkor is, ha történetesen nem a kormány politikáját osztja és nem a kormány szekerét tolja. (Helyeslés balfelől.) Mert ami a múltban nem egyszer megtörtént, tudniillik az a tény, hogy vitézeket kényszerítettek arra, hogy legjobb meggyőződésük ellenére gyakorolják legszentebb polgári jogukat, a választójogukat, (Andaházi Kasnya Béla: Egy vitéz ellen, Kenyeres-Kaufmann javára! — Br. Berg Miksa: vitéz Zsilinszky ellen Kenyeres-Kaufmann! — Elnök csenget.) az nem megbecsülése, hanem megalázása a vitéznek és a vitézségnek. Én nem kívánok választási tapasztalataimnak igazán bő tárházából (Derültség balfelől.) példákat felsorakoztatni, de ezt az esetet én is szükségesnek tartom megemlíteni. Egyik legvitézebb vitézünkkel, Zsilinszky Endrével szemben olyan barbár és olyan brutális magatartást tanúsított a közigazgatási hatóság és a csendőrség, (Úgy van! Űgy van! balfelől.) valószínűleg felsőbb utasításra, hogy ennek megbélyegzésére politikai szótáramban megfelelő kifejezéseket nem is találok. (Zaj. — Br. Berg Miksa: Pedig elég bő a szótár! — Mozgás a jobboldalon.) Amikor a Vitézi Rendre vonatkozó megjegyzéseimet megteszem, méltóztassanak megengedni, hogy még egy szerény véleményt megkockáztassaik. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Méltóztatnak tudni, hogy a kormányzó úr »Hadúr« nevében szokta a jelölteket vitézekké avatni. Ez — megvallom egészen őszintén — nem fér a fejembe. Szent meggyőződésem, hogy nem tendenciózus dolog, ezt teljesen. kizártnak tartom, lehet egy véletlen, de a ceremónia szerint így folyik le az avatás. (Mozgás a jobboldalon.) Szent István a [kereszténység oltó ágával oltotta be a magyarság életfáját és azt hiszem, nincs okunk emiatt búsulni, mert bármennyire lelkesedjünk is régi történelmünk szellemi tartalmáért és a:zi ős magyars ág emlékeiért, az a, tény, hogy Szent István Krisztushoz vezette a nemzetet, mindenképpen haladást és fejlődést jelentett, mint ahogyan fejlődés volt, ^ amikor Rómában Jupitertől, Hellasban Zeustól, Germámiában Wotantól Krisztus követésére tértek át s mint ahogy hanyatlás és züllés az. ha most például az egyik országban, Germániában, Krisztus kultuszától sokan vissza alkarnak térni Wo tan kultusízálioz. A magyarok szempontjából ezt a felfogást súlyosbítja cLZ cl tény, hogy nemcsak a, Hadúr alakja, hanem még a »Hadúr« szó sem az ősmagyarság alkotása. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez nagyon új keletű szó és a magyarság történelmével és nemzeti 'hagyományaival abszolúte semmiféle összefüggésben nincs. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Legkiválóbb nyelvtudósaink kimutatták, hogy először. Székely Sándor