Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-251
404 Az országgyűlés képviselőházának 251 rendjén olyan értelemben nyilatkozott az igen t. honvédelmi miniszter úr, hogy a kívánságot méltányosnak és igazságosnak tartja,, habár nem híve a kategorizálásnak- Azt kérik a háborúnak ezek az, öreg harcosai, — mindössze 620-an vanak már csak ebben az országban — hogy adassék meg nekik a jog arra, hogy szabadon és ingyenesen utazhassanak az államvasutak vonalain. Hiszen volna egyéb kívánságuk, egyéb kérésük is, de tekintettel vannak a mi nehéz anyagi helyzetünkre, ennek az országnak lesujttottságára és ezért egy olyan kívánsággal, olyan szerény kéréssel jönnek, amelynek teljesítése, azt hiszem, semmiféle különösebb megterhelést nem jelent, de egy erkölcsi igazság érvényesülését jelentené. Amikor itt, a Ház plénumábau köszönetet mondok a honvédelmi miniszter úrnak azért a megértő magjatartásáért,, amelyet a legénységi arany vitézségi éremmel kitüntetettek iránt ítanusítani méltóztatott, újból kérem, méltóztassék megtenni a szükséges intézkedéseket a tekintetben, hogy ezeknek a nagyobbára rokkant és igazán rossz egészségi állapotban levő öreg harcosoknak ez a nem nagy áldozatot igénylő kívánsága teljesíttessék. T. Képviselőház' Még szeretnék röviden foglalkozni azzal a kérdéssel is, vájjon azoknak az erkölcsi szempontból jogos kívánságoknak és követelményeknek, amelyek a tűzharcos-javaslat vitájának rendjén itt elhangzottak, van-e anyagi fedezetük, meg lehet-e teremteni azokat az anyagi erőforrásokat, amelyek szükségesek ezeknek a kívánságoknak a teljesítéséhez? Szerény megítélésem szerint ennek nincsen elháríthatatlan akadálya és — amint már a bizottsági tárgyalás rendjén is felmerült ez a gondolat, valamint előttem szólott t. képviselőtársaim beszédeiből is kicsendült — felhívom a honvédelmi miniszter úr figyelmét arra a gondolatra, amely a hadiváltságról szóló törvényben nyert kifejezést, amelynek a végrehajtására azonban nem tudom, milyen gyakorlati nehézségek folytán nem került «or. Azt gondolom, hogy a frontharcosok jogos kívánságainak legalább részbeni kielégítését szolgálnatná az úgynevezett frontmentességí adó; ezt az adót minden olyan korosztályhoz tartozó férfinak fizetnie kellene, akinek kint kellett volna lennie a fronton, de bármely okból felmentést élvezett. Teljesen igazságosnak és méltányosnak tartom azt, hogy akik a legnehezebb kötelességteljesítésben nem vettek részt és azalatt a háború konjunkturális lehetőségeit élvezték, most legalább anyagi áldozatot hozzanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Kiterjeszteném ezt a frontmentességi adót azokra az intézetekre és vállalatokra is, (Schmidt Lajos: Nagyon helyes!) amelyek a háború alatt üzleti összeköttetésben állottak akár a kincstárra], akár a hadrakelt sereggel és ebből az összeköttetésből kifolyólag jelentős anyagi előnyöket ^rtek el. Nem vagyok most abban a helyzetben, hogy egy, a konkrét megvalósítást szolgáló javaslatot terjesszek elő, azt hiszem azonban, foglalkoznunk kell ennek az erkölcsi, emberiességi és igazságossági szempontból kétségtelenül korrekt gondolatnak a megvalósításával. T. Képviselőház! Ezek után még csak egy kérdést akarok érinteni és ez, azt hiszem, a honvédelmi miniszter úrnak a bizottsági tárülése 1937 november 11-én, csütörtökön. gyaláson tett kijelentésével már elintézést is nyert, nevezetesen az, hogy ez a javaslat csak egy úttörő intézkedés. Olyan úttörő intézkedés, amellyel a frontharcosokról való gondoskodás kérdése nincs lezárva. Eredetileg a javaslat indokolásában egy ezizel ellenkező értelmű kijelentés foglaltatott, amikor azonban a honvédelmi miniszter úr figyelme a bizottsági tári gyalások rendjén erre felhivatott, a honvédelmi miniszter úr kijelentette, hogy nem így kontemplálta a dolgot, mert hiszen semmi akadálya nincs annak, hogy azok az érdemek, amelyek most csak szerény mértékben nyerhetnek honorálást, később, változott körülmények között, nagyobb elismerésben részesüljenek. Felszólalásom végezetéül őszinte köszönetemnek adok kifejezést azért, hogy a honvédelmi miniszter úr ezt a javaslatot idehozta és ezáltal lehetővé tette azt, hogy a mi társadalmunkban a fronharcosokról élő felfogás egészséges átalakuláson menjen át. (Gr. TakáchTolvay József: Igaz! Éljen!) Szükség van erre és meg kell mondanom azt, hogy ma, a világháború befejezése után 19 esztendővel, olyan jelenségeket tapasztalunk a közéletben- amelyek elszomorítóak abból a szempontból, hogy ; a háború vitéz katonái s aző érdemeik iniképeii ismertetnek el, márpedig, ha azt akarjuk, hogy megnyíljanak a jövendő kapui ez előtt a megcsonkított, nyomorult ország előtt, akkor ezt csakis ezeknek az érdemeknek, csakis ezeknek az erkölcsi erőtényezőknek megerősítésével érhetjük el. Abban a reményben és abban a meggyőződésben, hogy a honvédelmi miniszter úr, aki maga is végigjárta a frontot, megismerte a frontok kálváriáját, megismerte a frontok katonáit, a jövőben is mindig azzal a szeretettel, azzal a jóindulattal fogja a magyar frontharcos katonák ügyét felkarolni, mint ahogyan ezt eddig tette ebben a javaslatban, a javaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Erődi-Harrach Tihamér képviselő úr, mint a közjogi és igazságügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni Erődi-Harrach Tihamér előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém beterjeszteni a képviselőház közjogi és igazságügyi bizottságának együttes jelentését az országgyűlés felsőháza jogkörének újabb megállapításáról szóló 471. számú és az Országos Mezőgazdasági Kamara részéről a felsőházba választandó tagok számának megállapításáról szóló 472. számú törvényjavaslatok tárgyában. Tisztelettel kérem, hogy a jelentések kinyomatását és szétosztását elrendelni, tárgyalásukra pedig a sürgősséget kimondani méltóztassék. Elnök: A beadott két jelentést a Ház kinyomatja, tagjai között szétosztja; azok napirendre tűzésük iránt annakidején fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Minthogy az előadó úr mindkét jelentés tárgyalására nézve a sürgősség kimondását kérte, kérdem ezért, méltóztatik-e az országgyűlés felsőháza jogkörének újabb megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására a sürgősséget kimondani 1 ? (Igen!) A Háiz a sürgősséget kimondja. Kérdem továbbá, méltóztatik-e az Országos Mezőgazdasági Kamara részéről a felsőházba választandó tagok számának megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására a
