Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-250
380 Az országgyűlés képviselőházának 250 nincsen. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen, — Farkas István: Csak kompromittálták a magyar rendőrségi eljárást! — Rupert Rezső: Minden jóérzületű embert megdöbbentett!) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom. Széll József belügyminiszter: Még kevésbbé van tudomásom az interpelláló képviselő úr azon megállapításának helytálló voltáról, mintha ez, magát az államrendőrséget is megdöbbentette volna. (Farkas István: Mindenki, aki magyarnak vallja magát, szégyelheti magát! — Nagy zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Farkas István képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Mocsáry Dániel: Ilyeneket ne mondjon! — Gr. Festetics Domonkos: Maga beszél a magyarokról! — Farkas István: Igen, igen, én! — Felkiáltások jobbfelöl: Nem tanulunk magától!) Széll József belügyminiszter: Bár ismerve a rendőrségnek elismerésreméltó fegyelmezettségét, az interpelláló képviselő úrnak e feltevését eleve is kétségbe kell vonnom, mégis arra kell kérnem a képviselő urat, közölje velem a íendőrtestület amaz állítólagos tagjainak nevét, akik ennek a megdöbbenésüknek a képviselő úr előtt kifejezést adtak. (Derültség a jobboldalon és a középen.) Azért kell ezt közérdekből kérnem a képviselő úrtól, hogy az illetők elén a megtorló felügyeleti intézkedéseket elrendelhessem. (Malasits Géza: Ez bent lesz az Ojságban!) Az elmondottak után — mivel az eljárás törvényes volt és annak során semmiféle szabálytalanság nem történt, természetesen semminemű fegyelmi vagy egyéb intézkedés megtételét nem látom indokoltnak. (Gr. Festetics Domonkos: Éljen a rendőrség!) Úgyszintén tárgytalannak kell tekintenem az interpelláció 7. pontjában felvetett azt a kérdést is, hogy hajlandó vagyok-e minisztertársaimmal együtt a jogrendet helyreállítani (Derültség a jobboldalon és a középen.) és a jogegyenlőséget biztosítani. (Malasits Géza: Nagyon időszerű kérdés!) Azért tárgytalan ez, mert az adott esetben jogsérelem nem történt. Az pedig, hogy Magyarországon a jogrend, a jogegyenlőség és a közbiztonság sziklaszilárd alapokon áll, a külföldön is köztudomású és erre büszkék is lehetünk. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az elrendelt razziaesetből kifolyólag a jogi felelősség híján legfeljebb a politikai felelősség kérdése volna velem szemben felvethető. Kijelentem, hogy ezt a politikai felelősséget teljes mértékben vállalom, (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) mert a tett törvényszerű intézkedéseket közrendészeti szempontból feltétlenül indokoltaknak, szükségeseknek és az ország érdekében állóknak tartom. (Malasits Géza: Az ország érdekében állt volna, hogy ilyent ne csináljon!) Arra az esetleg felvethető észrevételre nézve pedig, hogy Budapest területének azon a zónáján, melyen a kérdéses hatósági ellenőrzés lefolyt, jobbára zsidóvallású lakosság lakik,, a következőket tartom szükségesnek kijelenteni. Én abban a felfogásban vagyok, hogy az ellenőrzés során nyugalmukban leginkább érintett egyének közül éppen a magyar zsidóság hazafiasán érző és állandóan letelepedett elemeinek kell saját jól felfogott érdekükben állóülése 1937 november 10-én, szerdán. nak felismerniök egy ilyen hatósági ellenőrzés szükséges voltát, (Rupert Rezső: De nem az ilyen razziât!) már csak avégből is, hogy a bűnözők kilétének és holtartózkodásának hiteles megállapítása kapcsán ők a jövőben valóban tartós nyugalommal és önérzettel folytathassák tisztes, magyar állampolgári életüket. ÍKéthly Anna: Amíg új szekatúrákat nem tűIáinak ki!) Kérem válaszom tudomásul vételét. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Ne éljen vele!) Rupert Rezső: T. Ház! (Nagy zaj.) Megállapítom, hogy azok a törvényes remdeletekü, amelyekre a t. belügyminiszter úr hivatkozik, semmiesetre sem támasztják alá azt a magának vitatott jogot, hogy városnegyedeket,, háztömböket, értve csak a magánházakat, razziákkal végigkutathassonEtekintetben az alaptörvény, a bűnvádi perrendtartás, amely ilyen intézkedéseket, tömeges átkutatásokat tisztán csak a kocsmák, a csárdák és egyéb nyilvános helyek tekintetében enged meg. A t. belügyminiszter úr által hivatkozott jogcímek csak egyes konkrét esetekre vonatkoznak, mikor valaki büntetendő cselekményt követ el, (Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem áll!) amikor is jogosult az illető közeg az illető egyéni esetben az illető egyén ellen nyomozni, vagy illő időben adatokat ellenőrizni, egyébként kérdezősködni. Feljöhet az én lakásomra is és mindenkiébe valamilyen hivatalos ember, aki hoz idézést stb., vagy bejelentőcédulát és azt mondja, szeretné megnézni, vájjon ez és ez itt lakik-e. Ez egészen más, de tessék neki nappal jönni és nem éjjel. Mert éjjel nem eresztem be, (Zaj jobb felől.) Másodszor pedig egészen más dolog az, felvilágosítást kérni, mint rárivallni valakire: Tessék if elöltözködni és velünk jönni! (vitéz Csicsery-Rónay István: Es ha nincs bejelentve az illető?) A katonai szolgálati szabályzat is előírja, hogy a jogos fegyverhasználatot sem lehet alkalmazni akkor, ha lannak folytán másokat is veszély fenyeget, tehát egy tömeg közé szökött fegyenc vagy pedig szökevény után nem lehet lőni. Itt sem lehet azért, mert esetleg egyes emberek vannak, akiket felelősségre lehet vonni, egész városnegyedeket átvizsgálni, és száz és száz embert letartóztatni. (Zaj. — Elnök csenget.) Ezen az alapon lehetséges volna, az, hogy ha elvesz valahol egy kabát, rá kell fogni, hogy a tettes befutott valamelyik utcába és akkor annak az egész utcának csendjét és rendjét embertelenül fel lehet dúlni. Elég szomorú az a válasz, amit a belügyminiszter úr adott és később még nagyon fogja sajnálni. Lesz idő, amikor sajnálni fogja ezt a választ! (Uzonyi György: Négyszáz sí'bert rejtegettek!) Tessék ehelyett úgy gyakorolni jogát, hogy senkinek se jegyen kifogása ez ellen, tessék a nem kívánatos elemeket innen kiutasítani, de tessék megmaradni a, törvényes keretekben és tessék humánus módszerekkel elintézni az ilyen kérdéseket. (Farkas István: Fogják meg a fősíbereket! Azokat nem fogják meg, mert gazdagok és szabadon garázdálkodnak! — Györki Imre: Kormány főtanácsosok lettek! — Zaj.) Különben igen nagy balfogások lesznek.
