Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-250
356 Az országgyűlés képviselőházának 250. ülése 1937 november 10-én, szerdán. akadtak, illetőleg meg fognak akadni. A további vásárlásra, illetve a borárak tartására csak két eshetőség' van, az egyik a szeszfőzés céljaira való vásárlás, a másik pedig az olyan intervenciós vásárlás, amellyel a kormányzat tarthatja a borárakat. A szeszfőzés céljaira az újonnan alakított Magyar Szőlősgazdák Országos' Borértékesítő Szövetkezete, vagy ennek útján a kormányzat a szeszfőzőknek 1*2 fillérért bocsátja rendelkezésre Malligandnfokonkint a bort, azonban ez a rendelkezés nem azt jelenti, hogy maga H termelő 1*2 fillért kap a borért, hanem azt, hogy a Maszob. — így hívják röviden ezt az értékesítő szövetkezetet — illetve a szeszfőző fizet a bormennyiséget felvásárló Maszob.-nak ennyit és megtörténhetik, hogy a boráért Jánoshalmán — mivel Jánoshalma és Budapest között a fuvarparitás kitesz 2% tizedfillért — 1*2 fillér helyett Malligand-fokonkint csak 0*9 fillért fog kapni a bortermelő. Ez azt jelenti, hogy amelyik bortermelő közelebb van egy szeszfőzdéhez, többet fog kapni boráért, amelyiknek pincéje pedig messzebb fekszik, annak felszámítják a fuvarkülönbözetet és a fuvarkülönbözettel kevesebbet fog kapni boráért. Az igen t. pénzügyminiszter úrtól azt kérném, hogy az 1*2 filléres tételt, amelyet Malligand-fokonkint hajlandó fizetni a szeszfőzdéknek, illetve ezt az árat, amelyet megállapítottak, 1*6 fillérre szíveskednék felemelni, éppen úgy, mint a múlt esztendőben. Ez biztosítaná azt, hogv a borárakat lehet tartani, mert ha az 1*2 filléres ár megmarad, akkor a borárak emelkedésében nincs semmiféle fantázia, már pedig a bort kezelni kell, a bor apad; és csak ezzel az eshetőséggel és lehetőséggel van biztosítva az a reménység a minőségi borok és a történelmi (borvidékek megsegítésére, hogy az ottani borokat is fel lehet vásárolni. Addig, amíg tavaly 1*6 filléren felül hektoliterfokonkint 60 pengőt bocsátott a pénzügyminiszter úr a szeszfőzőknek rendelkezésére kiegészítés céljából, az idén csak 20 pengőt bocsát rendelkezésre. Ez a különbözet abban nyilvánul, hogy míg. tavaly 120.000 hektoliter kifőzésére 720.000 pengőt bocsátott rendelkezésre a pénzügyminisztérium, addig most a 200.000, tehát sokkal több hektoliter kifőzésére összesen 400.000 pengőt bocsát a pénzügyminiszter úr rendelkezésre. Az a kívánságunk és kérésünk, hogy emeltessék fel ez a 20 pengő az idén is 60 pengőre, mert ezzel lehetne elérni azt, hogy a bortermelő mindenütt, ahol a kínálat jelentkezik, mep'fQleíő árakat is kapion. Ez nemcsak az én véleményem, hanem nagyon sok szőlősgazda véleménye is. Legyen szabad Bessenyey Zénó képviselőtársunknak e gy nyilatkozatát ismertetnem, amely ezeket mondja (olvassa): »Az a minimális ár tehát cukorfokonként 0-2 fillér, amely az Alföldön tebesen megfelel. Tokai-Hegyalján lep'^lább is 1'4 fillérben volna megállapítható«. Ezt itt a cukorfokra mondja, am^ly kitesz Maliiq-andfokonként 1-8 vagy 2 fillért. Azt mondja továbbá, hogy (olvassa): »Nekünk nincsenek nagy terméseink és ígry az eeész vásárlás nem jelentene nagy áldozatot. Néhány ezer hektoliter mesr vásári ás ával a feleslee-es tételek eltüntethetők lennének s a hegyaljai bor is olvan színvonalon volna tartható, amely a közérdeknek megfelel«. A helyzet az, hogy ma csak az alföldi boI rok, tehát a gyöngébb minőségű borok felvásárlása van biztosítva, a minőségi és erősebb borokra vevő ma egyáltalában nem jelentkezik és az ilyen minőségi borokat eladni nem lehet. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Az alföldi borok felvásárlása ugyanis meggátolja azt, hogy a felvidéki borok megfelelő áron értékesíthetők legyenek. Míg az alföldi borokért 0*2 fillért fizet a Maszob. cukorfokonként, addig a minőségi borokért, a történelmi borvidék boraiért nem mennek, azokat nem vásárolják és nem tudtak a történelmi borvidéken 0-1 fillérért sem borokat eladni. Ügy látom, hogy ez az akció, amely csak 400.000 pengőt bocsátott a szeszkifőzdék rendelkezésére, talán magának az ipari szesznek kedvez, mert az ipari szeszérdekeltség így látja bebiztosítva azt, hogy nem lehet felvásárolni ilyen csekély és leszállított áron azt a bormenynyiséget, a 200.000 hektolitert, amelyből ki lehessen főzni a pénzügyminiszter úr által tervezett mennyiséget, mert senkisem adja oda. Még tavaly 0-6 fillér volt ez a borár, az idén 1-2 fillér, tehát még az a lehetőség sincs meg adva, amely tavaly volt. A 120.000 hektoliter bormennyiségre 420.000 pengő bocsáttatott rendelkezésre és így ezzel a 400.000 pengővel nem hogy 120.000 hektolitert lehetne vásárolni, hanem ennél sokkal kevesebbet. Ezzel lehet megakadályozni azt, hogy a 200.000 hektoliter bormennyiséget szesszé kifőzzék. De nem ez volt a célja felszólalásomnak. í Ez csak panasz a mostani megoldás ellen. Tisztelettel kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Méltóztatik a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Petro Kálmán: Ez tehát a panasz a mostani megoldás ellen. Az én kérdésem az volt: hajlandó-e a pénzügyminiszter úr és a földmívelési miniszter úr a bor propaganda céljaira áldozatot hozni? Ezt a kérdést úgy a pénzügyminisztériumban, mint a földmívelésügyi minisztériumban többször tárgyalták, de a generális megoldásból, úgy látszik, kimaradt. Ha azonban a szőlőgazdaság helyzete Magyarországon ugyanez marad és ha ezen további segítés nem történik, akkor nemcsak az alföldi szőlőgazdaságok helyzete fog leromlani, hanem teljesen leromlik a történelmi borvidékek helyzete is. Az Alföldön most be van biztosítva az, hogy a kormányzat a bort korlátlan mennyiségiben felveszi. Ez azt hozza magával, hogy az Alföldön lehetőleg ki fogják szélesíteni a bortermő vidékeket, tovább fognak telepíteni, mert hiszen a kormányzat minden bormennyiséget fel fog tudni venni; ez pedig azt fogja eredményezni, hogy a történelmi borvidékek nem tudják majd megtalálni a számításukat a drágábban termelt bor eladásával, illetve nem lesz vevő a drágábban termelt borra s így a szőlővidékeik gazdasága tönkre fog menni. Magyarországom a, borfogyasztás nagyon visszaesett. Nálunk ugyanis a fejkvóta évenkinti 37 liter, míg Franciaországban 145 liter, Olaszországban 108 liter, Spanyolországban 80 liter, Portugáliában 70 liter é* Svájcban 38 liter, holott, ha a ímegfele 1 © árura tökéletesen megszervezett borpiac állana rendelkezésre, akkor meg vagyok győződve, hogy ez a borfogyasztás megfelelően emelkednék. Éppen
