Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-249
326 Az országgyűlés képviselőházámik t\ kobbfelöl.) amelyeknek részbeni megvalósítása eseten sikerülne elérnünk, hogy sem nekünk» sem pedig utódainknak nem kellene már ezzel a kérdéssel állandóan foglalkoznunk és nem kellene ezt a kérdést ilyen értelemben állandóan napirenden tartanunk. (Halljuk! Halljuk! .jobbfelöl,) Ezt politikai szempontból is nagyon helyesnek találnám, hogy a szélsőséges irányzatok, — akár jobb, akár baloldaliak — ne használhassák ki ezt a kérdést felelőtlenül, az ő szélsőséges politikájuk javára, úgy, hogy a jövőben nyugtalanságot keltsenek ennek a kérdésnek taglalásánál. Az első ilyen kérdés a vitézségi érem-pótdíjak kérdése. Nagyon gyakran vagyok falun, hiszen falusi ember vagyok, sokat vagyok a nép között is, ismerem az ő életviszonyaikat, bajaikat, panaszaikat; nekem talán bizalmasabban elmondják, mi fáj nekik és állítom, hogy ez olyan kérdés, amelyet állandóan felszínre hoznak. (Ügy van! Ügy van!) Jól tudom, hogy ez igen nagy összeget igényel, talán bele sem illeszthető költségvetésünk mai pénzügyi kereteibe, de talán el lehetne menni addig, hogy a kisebb vagyonnal rendelkező vitézségi éremtulajdonosok — értem a kis- és nagyezüsttel rendelkezőket — havonta egyelőre csekélyebb járadékot kapnának. Talán úgy lehetne csinálni, hogy akik nagyobb vagyonnal rendelkeznek, azok nem kapnának, továbbá azokat is, akik mint tisztjelöltek kapták meg annak idején ezeket a vitézségi érmeket, mellőzni lehetne, amiig pénzügyi viszonyaink bizonyos nívót el nem érnek, hiszen az a kis járulék, amit havonta kapnának, úgy sem segítene anyagilag ezeken a ma állásban lévő intelligensebb elemeken. Azt hiszem, hogy ilyenformán lehetne erre módot találni. Nagyon jól tudom, hogy ez nem teljesen a honvédelmi miniszter úrtól függ, hanem elsősorban a pénzügyminiszter úr reszortjához tartozik, de ismerve a pénzügyminiszter úr jósaivét, fajtája iránti szeretetét, ismerve azt, hogy ő a kisemberekről, ha csak lehet, igyekszik atyailag gondoskodni, arra kérem a honvédelmi miniszter urat, hasson oda a pénzügyminiszter úrnál, hogy a csökkentett járulékokat, amiket szerény nézetem szerint talán már a jövő költségvetési évben lehetne folyósíttatni, beállítsa a költségvetésbe. (Helyeslés.) A második kérdés, amiről beszélni akarok, a falusi lakosság gyermekeinek tankönyvekkel való ellátásának kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Éz vonatkozik általában az egész szegényebb falusi néposztályra, mert sajnos, olyan drágák ezek az elemi iskolai tankönyvek, hogy az a szegény ember nagyon nehezen, vagy a legtöbb esetben talán be sem tudja szerezni a tankönyveket gyermekei részére, (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) kivált, ha több családtaggal rendelkezik; ha nem szerzi be, büntetést kap, ha pedig azt nem tudja kifizetni, akkor le kell ülnie. Ez olyan sérelem, amelyet itt a Házban több képviselőtársam már régebben felemlített. Tudom» hogy általánosságban nem lehet ezt megoldani, de talán a szegényebb tűzharcosok érdekében el lehetne járni, hogy a kultuszminiszter úr ezt a kérdést úgy oldja meg, hogy kedvezményesebb áru, ha lehet, ingyen tankönyvben részesítse ezt a nagyon szegény néposztályt,, a falusi tűzharcosokat. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy ha ezt a két kérdést most vagy a közeljövőben elintéznŐk, akkor nem hogy rossz helyen, vagy az utolsó helyen, ha•9, ülése 1937 november 9-én, kedden. nem talán az első helyen állanánk a körülöttünk fekvő államok között, (mint akik legjobban gondoskodtunk a fronton járt tűzharcostestvéreinkről. T. Ház! Mielőtt beszédemet befejezném, méltóztassék megengedni, hogy itt, a törvényhozás házában, egy nagyon kedves kötelességet teljesítsek. Ügy a magam, mint a kerületem és megyém, rokkantjainak nevében hálámat, elismerésemet kell kifejezni a t. honvédelmi miniszter úr előtt, aki egy igen nagy sérelmet orvosolt az én vidékemen, amelynek orvoslása sok-sok évig húzódott és végre az ő atyai gondoskodásának köszönhetjük, hogy ez a sérelem megelégedésre megoldódott. (Éljenzés a jobboldalon.) Amidőn ezért itt köszönetemet és hálámat fejezem ki„ el kell még mondanom, hogy a honvédelmi miniszter úr jóvoltából alkalmam volt egy ilyen felülvizsgálaton részt venni, ahol sokszáz hadirokkant járult a bizottság elé. Amikor láttam ott azt a rengeteg, korán nyomorék, betegséggel teli,, elaggott embereket, beteg rokkanttársaimat, mondhatom, nyomorúság és keserűség fogott el s ha a képviselőház tagjai mind megnézték volna őket, azt hiszem, egy képviselőtársam sem lenne, aki ne igyekeznék a legnagyobb Miértekben segítségére sietni ezeknek a szegény rokkant bajtársaimnak. (Helyeslés.) Láttam ugyanakkor azt is, hogy a honvédelmi miniszter úr kiküldöttei, akiknek külön ki kell itt a Ház színe előtt fejeznem köszönetemet és hálámat, milyen jóakarattal, milyen humánus érzéssel, milyen becsületességgel kezelték ezt a kérdést, s nem is lehet itt más feladatom, minthogy a honvédelmi miniszter úr nemes szíve és nemes egyénisége előtt meghajtsam az elismerés és köszönet zászlaját. (Éljenzés.) Biztosíthatom a miniszter urat arról, hogy ennél szebb és magasztosabb dolgot nem is cselekedhetett volna és biztosíthatom róla, hogy annak a sok száz rokkantnak és az ő sokezer hozzátartozójuknak a 'szívébe nemes egyéniségét és nevét soha ki nem törölhető módon írta bele. T. Ház! Ezért, mivel látom, hogy a miniszter úr így gondoskodik bajtársaimról s látom, hogy ezt a tűzharcos-törvényjavaslatot is hoszszú évek után minden kényszer nélkül, a saját elhatározásából hozta ide a Ház elé, továbbá mivel bizalommal viseltetem mind a kormány, mind pedig a miniszter úr személye iránt, ezért a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom., (Élénk helyeslés és nagy taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni ; Lázár Andor igazság ügy miniszter: T. Ház! Bátor vagyok egy törvényjavaslatot benyújtani az ügyvédi meghatalmazásról. Kérem, hogy azt a pénzügyi és igazságügyi bizottságnak méltóztassék kiadni szabályszerű tárgyalás végett. Elnök: A Ház a javaslatot a szabályok szerint kiadja a pénzügyi és az igazságügyi bizottságnak. T. Ház! A napirend tárgyalására megállapított idő letelt. Ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzzük ki & r tárgyalás alatt álló törvényjavaslat vitájának folytatását. .,.„_,,'.
