Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-249

Az országgyűlés képviselőházának 24-9. latkozzék a miniszterelnök úr, hogy azok részére, akik testük épségét áldozták az országért, akik védték az országot és nem az ő hibájukból csonkult meg Magyarország, vajjoa megadják-e a választójogot? (Czirják Antal: Feltétlenül! — vitéz Csicsery-Rónay István: Tényleges katonáknak nem lehet!) És vájjon a tűzharcosok asszonyai részére, akik odahaza tartották a frontot, akik kétségbeesésben is fenntartották a családot és akik gondoskodtak rólunk is, akik a fronton voltunk, akik megőrizték a termelés folytonosságát, vájjon a tűzharcosok feleségei számára, akik a mezőkön, az üzemekben, a legkülönbözőbb helyeken dolgoztak a férfiak helyett, vájjon megadják-e a választójogot, vájjon honorálják-e egyrészt a katonák hősiességét, másrészt pedig az aszszonyok hősiességét, akik nehéz, súlyos körülmények között idehaza állták meg a helyüket, honorálják-e azzal, hogy legalább a legminimálisabb jogot, a választójogot biztosítják a részükre? T. Képviselőház! A másik kérdés, amelyről beszélni akarok, a hadikölcsönök ügye. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) CsehSzombathy képviselőtársam is említette, hogy nem adnak támogatást éppen a kis címletek tulajdonosainak. Ez egészen furcsa és ferde okoskodás. Azoknak, akik legjobban rá volnának szorulva és akik a legkeservesebben vonták el maguktól annakidején azt a néhányezer vagy néhányszáz koronát, nem adnak támogatást. Kétségtelen, hogy ennek a támogatásnak az adminisztrálása sok pénzt emésztene fel, de akkor ott van a valorizálás, tessék legalább 50%-ig valorizálni ezeket a kis címleteket és különösképpen elsősorban azokat, amelyeket katonák jegyeztek, olyanok, akik a fronton szolgáltak (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és kénytelenek voltak jegyezni, mert különben nem mehettek szabadságra. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Ezek a szó szo ros értelmében véres koronák voltak!) Egy másik kérdés, amelyről nekem meg kell emlékeznem, a tűzharcosok

r adósságának a rendezése. A mezőgazdák adósságait már rendezték és gondoskodni kellene arról is, hogy legalább azoknak a munkásoknak és iparosoknak az adósságait rendezzék, akik a fronton szolgálatot teljesítettek és a törvényjavaslat értelmében ezentúl majd tűzharcosoknak tekintetnek. Ha már egyébként annakidején elmulasztották, hogy az adósságterheket általában rendezzék, — amint mi azt ezekből a padsorokból követeltük — akkor legalább most, a törvény végrehajtása során r vagy a pénzügyminiszter úrral történt megállapodással, de bármiképpen rendezze a kormány ezt a kérdést. Az adókedvezmények dolga tulajdonképpen inkább csak egy szépségflastrom ezen a javaslaton, mert hiszen nem lehet komoly kedvezménynek nevezni a 10 és 5%-os kedvezményt és különösen nem olyan kategóriáknál, amelyeknek tulajdonképpen adómenteseknek kellene lenniök, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert hiszen akik 50 és 100 pengős adókat kénytelenek ma fizetni, azok nem keresik meg a létminimumot sem, azoknak a léte teljesen bizonytalan, azok apró kis emberek, néhány hold földdel vagy egy Kis házzal rendelkeznek csupán, vagy olyan iparosok, akiknek nincsenek munkásaik, ezek számára tehát tulajdonképpen teljes adómentességre volna ülése 1937 november 9-én, kedden. 317 szükség, tekintet nélkül arra, hogy tűzharcosok voltak-e. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De ha már a magyar törvények ezidőszerint még nem adnak lehetőséget arra, hogy a létminimumot adómentessé tegyék, akkor legalább a tűzharcosoknak 50%-os adókedvezményt kellett volna törvényben biztosítani. (Czirják Antal: Öt holdig teljes adómentességet!) A legfontosabb kérdés pedig, amelyről meg kell emlékeznem az* hogy az elöregedett, munkaképtelenné vált tűzharcosokról intézményesen kell gondoskodni. Azoknak, akik meghaladták 60. életévüket és hova-tovább effelé halad a frontharcosok többsége, havi járadékot kell biztosítani, úgyszintén havi járadékot kell biztosítani azok részére is, akik munkaképtelenekké váltak, mert megmondhatjuk egészen őszintén és becsületesen, hogy nagyon sokan hoztak haza különböző betegségeket (Dulin Jenő: Mind!) és ennek következtében előbb lettek munkaképtelenekké, rokkantakká, mint különben lettek volna. (Czirják Antal: A fáradalmak is betegséggel érnek fel!) Sajnos, ma már az a helyzet, hogy mint az előbb is mondottam, a legtöbb tűzharcos csak erre a havi járadékra tarthatna igényt, azért ezt minden esetre meg kell valósítani. Szólanom kell még egészen röviden a Frontharcos Szövetség működéséről is. (Halljuk! Halljuk!) Képviselőtársaim közül többen említést tettek erről még a jobboldalról is, ha jól emlékszem, Shvoy képviselőtársunk is beszélt a tűzharcos sző'vétség feladatairól. Egészen őszintén megmondom, nekem az a felfogásom és meggyőződésem, hogy ott más szellemre van szükség, különösképpen akkor, ha a Frontharcos Szövetség azt akarja, hogy .a frontharcosok általában soraiba tartozzanak. Vájjon nem vették-e észre, hogy a munkások igen jelentős része és a mezőgazdasági munkások is, általában a falusi nép távoltartja magát ettől sa mozgalomtól? Bizonyára azért, mert nem tartják megfelelőnek a mai kereteket. (Zaj.) Kevesebb parádéra és több gyakorlati, szociális tartalomra van szükség (Farkas István: Arisztokratikus mozgalom! — Ellenmondások a jobboldalon.) és főleg arra, amint az a törvényjavaslatban is nagyon helyesen benne van, hogy a Frontharcos Szövetség ne politizáljon, mert ezidőszerint neim tudom, hogy a központjuk politizál-e, nem ismerem a központ működését, de hogy vidéki szervezeteik politizálnak, az kétségtelen. Neim egyszer előfordult, hogy engem, a hadirokkantat nem hívtak meg a frontharcosok ünnepségére, vagy pedig, ha meghívtak, akikor nem biztosítottak számomra ülőhelyet. Mi más ez, mint ezeknek a szervezeteknek politizálása, hiszen én mindig becsületesen kiálltam a tűzharcosok és hadirokkantaik érdekeinek védelmére. Semmi más szempont nem magyarázza az ottani csoport 'viselkedését velem szemben, (mint >a politikai szempontok. A frontharcos szervezetek legyenek harcosai az egész világon a békének, tehát a külföldi frontharcos szervezeteikkel^ együtt a magyar frontharcos szervezet is a békének legyen állandó harcosa. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ne kardcsörtető legyen! — Zaj a jobboldalon.) Minden törekvésünk az legyen, hogy megóvjuk fiainkat azoktól a borzalmas szenvedésektől, amelyeikben nekünk részünk volt. Minthogy én nem látom a törvényjavaslatban hiztosítva azokat a szempontokat, ha el-