Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-248

Az országgyűlés képviselőházának 24-8. megmentette a hazáját és megmentette azt, ami neki a legszentebb, a legkedvesebb: hozzátartozóit. (Gr. Takách-Tolvay József: Magyar beszéd! Frontharcos beszéd!) Mélyen t. Képviselőház! Még egy kérésem volna a honvédelmi miniszter úrhoz. Nem hiszem, hogy azok a hadiözvegyek, akik 1920. és 1930. között végkielégítésben részesültek, nagy számban lehetnének. Azok a szerencsétlenek ezt a végkielégítést nagyobbrészt azért vették igénybe, mert félrevezették őket (Cseh-Szombathy László: Ez a helyzet!) olyan hírek terjesztésével, hogy a hadikölcsönsegély megszűnik. Nagyobbrészt azért vették igénybe, mert teljesen kereset nélkül állottak, gyermekeiket nevelniök kellett és kecsegtető volt az a 200—250 pengő, amelyben őket részesítették. Azt a 250 pengőt, amelyben, mint végkielégítésben részesültek, négy év alatt kapták volna meg. Most már lassan tíz éve lesz, hogy ezeket a szerencsétleneket végkielégítették és most valósággal vándorolnak hozzánk, törvényhozókhoz, hogy a honvédelmi kormánynál, az illetékeseknél járjunk el az ő ügyükben, hogy a kormányzat ezt a hadisegélyt nekik továbbra is folyósítsa. (Rajniss Ferenc: Nem is nagy összeg!) Annyira tárgyilagosak ezek a hadiözvegyek, hogy azt mondják: még ha havi részletekben le is vonnák nekik ezt a 250 pengőt, akkor is hálás köszönetet mondanának a kormányzatnak, ha részesítené őket ezután hadisegélyben. Makray igen t. képviselőtársam tegnapi hatalmas, nagyvonalú beszédében a javaslat tárgyalása során először arra tért rá, hogy iizok a katonák, akik foglyul estek és nem töltöttek három hónapot a lövészárokban, ugyanolyan bánásmódban részesüljenek, ugyanolyan tűzharcosoknak minősíttesenek, mint akik kitöltötték ottan a három hónapot. 1916-ban elindult Budapestről az orosz harctérre egy katonavonat egy zászlóaljjal a mi felváltásunkra, Czernowitzba. Ott kivagonírozták őket, éjjel 12 órakor felváltottak minket, hajnali 4 óráig szuronyrohamoztak, miközben a zászlóalj 60 százaléka életét vesztette és reggel 4 órakor az egész megmaradt zászlóalj hadifogságba esett. Ezek a katonák, akik akkor hadifogságba estek, amikor elmúlt a világháború és a fogságból hazatértek, hajmeresztő dolgokat meséltek el arról, hogy min mentek "keresztül, mi midenre kényszerítették őket a fogolytáborokban s hány katonabajtársat pusztítottak ott el. Ezek a katonák ne érdemelnék ki a hazától azt, amit megkap az a katona, aki három vagy hat hónapot vagy akár három évet is töltött el a lövészárokban? Arra kérem a mélyen t. honvédelmi miniszter urat, méltóztassék figyelembe venni ezt a kérésünket, amely már több szájból elhangzott. Én, aki ezek között a világháborút járt és hadifogságban volt emberek között élek, mondhatom, igen nagy kívánságuk ez, bár a kérés teljesíthetőségét tekintve, elég szerény kívánság. Mélyen t. Képviselőház! Ugy tudom, a közeljövőben törvénybe iktatja a magyar törvényhozás az aggkori biztosítást. Nekem is, mint több képviselőtársamnak az a kívánságom, hogy az aggkori biztosításnál a korhatárt a tűzharcosoknál 50, esetleg 55 évre méltóztassék csökenteni. Magamról tudom, hogy a világháborút járt emberek, akik a lövészárokban hónapokat, éveket töltöttek el, biKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ XV. ílése 1937 november 5-én, pénteken. 301 zony hamarabb megrokkannak és hamarabb öregszenek, mint azok az emberek, akiknek a világháború ideje alatt, még ha itthon kötelességüket is teljesítették, nem kellett hétrőlhétre az Isten szabad ege alatt, 20 fokos hidegben hazájukat védeni. Ezek az 50 évet elért tűzharcosok kiérdemlik a kormányzattól azt, hogy ezt a kérésüket figyelembe vegye^ (Drozdy Győző: Nagyon helyes!) Mélyen t. Képviselőház! Már beszédem elején mondottam, hogy a falu népe nem kíván honoráriumot, hogy a falu népe, a 'katonaviselt emberek megbecsülést kívánnak. Mi látjuk a megbecsülést az arra hivatottak részéről itt a magyar törvényhozásban. Ez a javaslat is bizonyítja azt, hogy igenis a mi honvédelmi miniszterünknek s a magyar királyi kormánynak a figyelme kiterjed reánk s ez a figyelem részünkre, a falu népe részére megbecsülés. Mégis kénytelen vagyok a honvédelmi miniszter úr figyelmét felhívni arra, — sajnálom, hogy nincs itt a belügyminiszter úr — hogy akik a világháborúban résztvettek és megmentették azt, amit meg kellett menteniök, azt kérik, hogy a magyar közigazgatás egyes utrai ugyanolyan szeretetben és megbecsülésben-részesítsék a tűzharcost, a hadiözvegyet vagy hadirokkantat, mint amilyen megbecsülésben részesítik a mi minisztereink; mert ha odakint a falun, a vidéken ezt elnyerhetné a falu világháborút járt népe, ha megkaphatnák azt, amit mi megkapunk akár a honvédelmi, akár más minisztériumokban, akkor ez az ország és ennek az országnak különösen az a rétege, amelyről ma beszélek a magyar törvényhozásban, igen hálás és igen boldog volna. Mivel már nincs időm tovább beszélni s mert többi képviselőtársam a nép, a frontharcosok és hozzátartozóik minden kívánságát ismertette a honvédelmi miniszter úrral, nincs már más mondanivalóm, mint az, hogy meg vagyok győződve arról, hogy a honvédelmi miniszter úr nemes munkájában ennél a javaslatnál tovább megy és éppen azért, mert úgy a magyar királyi kormánnyal, mint a honvédelmi miniszter úrral szemben bizalommal viseltetem, a javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Huszovszky Lajos képviselő úr, mint a mentelmi bizottság előadója óhajt jelentést tenni. Huszovszky Lajos előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém 'beterjeszteni a mentelmi bizottság jelentéseit vitéz Benárd Ágost, Béldi Béla, Csikvándi Ernő, Éber Antal, gr. Festetics Sándor, Gratz Gusztáv, Matolcsy Mátyás, Mojzes János, Petro Kálmán, Reibel Mihály, Rupert Eezső, Sulyok Dezső, Vásárhelyi Sándor és Végváry József egy-egyrendbeli mentelmi ügyében, Milotay István, Mózes Sándor és vitéz Shvoy Kálmán két-kétrendbeli mentelmi ügyében, valamint Drozdy Győző és Györki Imre képviselő urak négy-négyrendbeli mentelmi ügyében és végül Esztergályois János képviselő úr hatrendbeli mentelmi ügyébenTisztelettel kérem hogy a jelentések kinyomatása, szétosztása és annakidején napirendre való tűzése iránt intézkedni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: A Ház a beadott jelentéseket kinyomatja s tagjai között szétosztatja. Napirendre tűzésük iránt később leszek bátor előterjesztést tenni. 45