Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-248

Az országgyűlés képviselőházának 24-8. megmentette a hazáját és megmentette azt, ami neki a legszentebb, a legkedvesebb: hozzátarto­zóit. (Gr. Takách-Tolvay József: Magyar beszéd! Frontharcos beszéd!) Mélyen t. Képviselőház! Még egy kérésem volna a honvédelmi miniszter úrhoz. Nem hi­szem, hogy azok a hadiözvegyek, akik 1920. és 1930. között végkielégítésben részesültek, nagy számban lehetnének. Azok a szerencsétlenek ezt a végkielégítést nagyobbrészt azért vették igénybe, mert félrevezették őket (Cseh-Szom­bathy László: Ez a helyzet!) olyan hírek terjesz­tésével, hogy a hadikölcsönsegély megszűnik. Nagyobbrészt azért vették igénybe, mert telje­sen kereset nélkül állottak, gyermekeiket nevel­niök kellett és kecsegtető volt az a 200—250 pengő, amelyben őket részesítették. Azt a 250 pengőt, amelyben, mint végkielégítésben része­sültek, négy év alatt kapták volna meg. Most már lassan tíz éve lesz, hogy ezeket a szerencsét­leneket végkielégítették és most valósággal ván­dorolnak hozzánk, törvényhozókhoz, hogy a hon­védelmi kormánynál, az illetékeseknél járjunk el az ő ügyükben, hogy a kormányzat ezt a hadi­segélyt nekik továbbra is folyósítsa. (Rajniss Ferenc: Nem is nagy összeg!) Annyira tárgyila­gosak ezek a hadiözvegyek, hogy azt mondják: még ha havi részletekben le is vonnák nekik ezt a 250 pengőt, akkor is hálás köszönetet mon­danának a kormányzatnak, ha részesítené őket ezután hadisegélyben. Makray igen t. képviselőtársam tegnapi hatalmas, nagyvonalú beszédében a javaslat tárgyalása során először arra tért rá, hogy iizok a katonák, akik foglyul estek és nem töl­töttek három hónapot a lövészárokban, ugyan­olyan bánásmódban részesüljenek, ugyanolyan tűzharcosoknak minősíttesenek, mint akik ki­töltötték ottan a három hónapot. 1916-ban elindult Budapestről az orosz harctérre egy katonavonat egy zászlóaljjal a mi felváltásunkra, Czernowitzba. Ott kivago­nírozták őket, éjjel 12 órakor felváltottak min­ket, hajnali 4 óráig szuronyrohamoztak, mi­közben a zászlóalj 60 százaléka életét vesztette és reggel 4 órakor az egész megmaradt zászló­alj hadifogságba esett. Ezek a katonák, akik akkor hadifogságba estek, amikor elmúlt a világháború és a fogságból hazatértek, haj­meresztő dolgokat meséltek el arról, hogy min mentek "keresztül, mi midenre kényszerítették őket a fogolytáborokban s hány katonabajtár­sat pusztítottak ott el. Ezek a katonák ne ér­demelnék ki a hazától azt, amit megkap az a katona, aki három vagy hat hónapot vagy akár három évet is töltött el a lövészárok­ban? Arra kérem a mélyen t. honvédelmi mi­niszter urat, méltóztassék figyelembe venni ezt a kérésünket, amely már több szájból elhang­zott. Én, aki ezek között a világháborút járt és hadifogságban volt emberek között élek, mondhatom, igen nagy kívánságuk ez, bár a kérés teljesíthetőségét tekintve, elég szerény kívánság. Mélyen t. Képviselőház! Ugy tudom, a kö­zeljövőben törvénybe iktatja a magyar tör­vényhozás az aggkori biztosítást. Nekem is, mint több képviselőtársamnak az a kívánsá­gom, hogy az aggkori biztosításnál a kor­határt a tűzharcosoknál 50, esetleg 55 évre méltóztassék csökenteni. Magamról tudom, hogy a világháborút járt emberek, akik a lö­vészárokban hónapokat, éveket töltöttek el, bi­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ XV. ílése 1937 november 5-én, pénteken. 301 zony hamarabb megrokkannak és hamarabb öregszenek, mint azok az emberek, akiknek a világháború ideje alatt, még ha itthon köte­lességüket is teljesítették, nem kellett hétről­hétre az Isten szabad ege alatt, 20 fokos hi­degben hazájukat védeni. Ezek az 50 évet elért tűzharcosok kiérdemlik a kormányzattól azt, hogy ezt a kérésüket figyelembe vegye^ (Drozdy Győző: Nagyon helyes!) Mélyen t. Képviselőház! Már beszédem ele­jén mondottam, hogy a falu népe nem kíván honoráriumot, hogy a falu népe, a 'katona­viselt emberek megbecsülést kívánnak. Mi lát­juk a megbecsülést az arra hivatottak részéről itt a magyar törvényhozásban. Ez a javaslat is bizonyítja azt, hogy igenis a mi honvédelmi miniszterünknek s a magyar királyi kormány­nak a figyelme kiterjed reánk s ez a figyelem részünkre, a falu népe részére megbecsülés. Mégis kénytelen vagyok a honvédelmi minisz­ter úr figyelmét felhívni arra, — sajnálom, hogy nincs itt a belügyminiszter úr — hogy akik a világháborúban résztvettek és megmen­tették azt, amit meg kellett menteniök, azt kérik, hogy a magyar közigazgatás egyes utrai ugyanolyan szeretetben és megbecsülésben-ré­szesítsék a tűzharcost, a hadiözvegyet vagy hadirokkantat, mint amilyen megbecsülésben részesítik a mi minisztereink; mert ha odakint a falun, a vidéken ezt elnyerhetné a falu világ­háborút járt népe, ha megkaphatnák azt, amit mi megkapunk akár a honvédelmi, akár más minisztériumokban, akkor ez az ország és en­nek az országnak különösen az a rétege, amelyről ma beszélek a magyar törvényho­zásban, igen hálás és igen boldog volna. Mivel már nincs időm tovább beszélni s mert többi képviselőtársam a nép, a front­harcosok és hozzátartozóik minden kívánságát ismertette a honvédelmi miniszter úrral, nincs már más mondanivalóm, mint az, hogy meg vagyok győződve arról, hogy a honvédelmi mi­niszter úr nemes munkájában ennél a javas­latnál tovább megy és éppen azért, mert úgy a magyar királyi kormánnyal, mint a honvé­delmi miniszter úrral szemben bizalommal vi­seltetem, a javaslatot elfogadom. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon és a középen. — A szó­nokot számosan üdvözlik.) Elnök: Huszovszky Lajos képviselő úr, mint a mentelmi bizottság előadója óhajt je­lentést tenni. Huszovszky Lajos előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém 'beterjeszteni a mentelmi bi­zottság jelentéseit vitéz Benárd Ágost, Béldi Béla, Csikvándi Ernő, Éber Antal, gr. Feste­tics Sándor, Gratz Gusztáv, Matolcsy Mátyás, Mojzes János, Petro Kálmán, Reibel Mihály, Rupert Eezső, Sulyok Dezső, Vásárhelyi Sán­dor és Végváry József egy-egyrendbeli men­telmi ügyében, Milotay István, Mózes Sándor és vitéz Shvoy Kálmán két-kétrendbeli men­telmi ügyében, valamint Drozdy Győző és Györki Imre képviselő urak négy-négyrendbeli mentelmi ügyében és végül Esztergályois János képviselő úr hatrendbeli mentelmi ügyében­Tisztelettel kérem hogy a jelentések kinyoma­tása, szétosztása és annakidején napirendre való tűzése iránt intézkedni méltóztassék. (He­lyeslés.) Elnök: A Ház a beadott jelentéseket ki­nyomatja s tagjai között szétosztatja. Napi­rendre tűzésük iránt később leszek bátor elő­terjesztést tenni. 45

Next

/
Thumbnails
Contents