Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-248

4 Az országgyűlés képviselőházának 24-8. w

Itt vannak a hivatalos adatok, amelyekből kitűnik, hogy Budapesten és a környéken 1937-ben 5%-kal több ember van foglalkoztatva, mint 1927-ben és ennek az 5%-kal több embernek mégis 12'9%-kal kevesebb munkabért fizetnek ki. A számadatok szerint 1927-ben 317.224 munkásnak 431'2 millió pengőt, 1937-ben 328.816 munkásnak 379 millió pengőt fizettek ki, vagyis amíg 19274)

en egy emberre évente 1133 pengő, addig 1937-ben csak 955 pengő átlagos munkabér esik. Most méltóztassék ehhez a számhoz hozzáadni az élelmiszerek és árucikkek időközben bekövetkezett drágulását és akkor méltóztassék keresni, hol vannak a bajok, a hibák, az elégületlenség forrása. Nem kell az elégületlenséget mesterségesen szítani, mesterségesen tenyészteni, mert ezek a számok jobban izgatnak, mint bármi más. Amikor az átlagos kereset 1130 pengőről 955 pengőre megy le, amikor a drágaság következtében a megélhetéshez szükséges cikkek ára legalább 30%-kai emelkedett, akkor olyan szomorú kép bontakozik ki előttünk, amelynél szomorúbbat el sem lehet képzelni. A helytelen birtok- és jövedelemmegoszlásban, a nagyjövedelmekben és az alacsony munkabérekben olyan veszély rejlik, amellyel szemben nem lehet -máskép védekezni, mint csak a kérdéssel való nyilt szembenézéssel, a kérdés gyakorlati megoldásának sürgetésével. Az, hogy ez a javaslat az adózásnál bizonyos kedvezményeket biztosít a tűzharcosoknak, nem sokat jelent. Nem javul a tűzharcosok gazdasági helyzete azáltal, hogy a tűzharcos adója duplán számít és ezáltal virilisták lesznek. Ezek a kedvezmények nagyon szűkre vannak szabva. Az első járadékosztályú hadirokkant abban az esetben, ha a terhére kivetett földadó, házadó és általános kereseti adó együttes évi Összege az 50 pengőt nem haladja túl, 30%-os, ha pedig adója 50 pengőnél nagyobb, de a 100 pengőt nem haladja túl, 20%-os adózási kedvezményben részesítendő. Nagyon kisjövedelmű embernek kell lennie» aki ezt nem lépi túl, mert a földszintes szobakonyhás házak adója egyedül — azt hiszem — 16—18 pengő körül van, ha tehát valamelyes egyéb foglalkozása van, akkor már nein esik bele ebbe a kategóriába. Nem mondom, hogy ez egyeseknek nem jelent valamit, bizonyos számú embernek könnyítést jelenthet, de nem jelent könnyítést az összességnek. Például a városi lakosság nagy részének ez már neon sokat jelent, mert ott a kereseti adó egy évben többet tesz ki, mint amennyit a javaslat határképpen feltüntet. Még felemlítem, hogy a jövőben megadják a lehetőségét annak, hogy ha a tűzharcos a 45. életkort el is érte, közszolgálatba léphet. Lehet, hogy egyiket-másikat még ezen az alapon valamelyes munkához lehet juttatni, de ez csak azokra vonatkozik, akik 1918-ban 20 évesek voltak, akik a háború előtt tényleges katonai szolgálatot nem teljesítettek, mert például aki mint tartalékos vonult be, arra ez már nem vonatkozik, mert az ma már 45. életévét túlhaladta,. Szűk körben, egyeseknek jelenthet ez valamelyes előnyt. Beszéltem egy köztisztviselővel, aki szomorúan panaszkodott, hogy míg ő a fronton szolgálatot teljesített, az otthonmaradottak előléptek s amikor hazajött, íróasztalát elfoglalva találta. Beszéltem iparosokkal,, akiknek műhelye zárva volt a háború alatt, vevőiket mások elszedték és mire hazajött, nem volt már ülése 1937 november 5~én, pénteken. 295 kinek dolgoznia. Ugyanez a helyzet a szabadfoglalkozású egyéneknél is, azok ennek a törvénynek alapján majdnem semmiféle kedvezményben nem részesülnek. Ez a törvény tehát előnyt jelent a közalkalmazásban, vagy a hasonló üzemekben lévők részére, egy bizonyos rétegnél. Volna egy kérdés, amely mégis megoldható lenne és talán nem is járna nagy anyagi áldozattal. Mindenki emlékszik rá, hogy a fronton is nagy propagandát fejtettek ki a hadikölcsönjegyzés tárgyában. (Farkas István: Csak úgy kaptak szabadságot!) A végén már a szabadságot hadikölcsön jegyzéshez kötötték. A magam tapasztalatából is beszélek. Megmondták, hogy aki ennyi és ennyi koronát jegyez, ennyi és ennyi napi szabadságot kap. Ezek megállapíthatóan ősjegyzők és egyúttal a fronton is szolgálatot teljesítettek. Nem jelentene nagy összeget, ha valamelyes kárpótlást kapnának a jegyzett összegért. Én elsősorban ezeknek téríteném vissza annak az összegnek egy részét, amelyet jegyeztek. (Propper Sándor: A zsoldból jegyezték!) Ez a legméltányosabb és legközvetlenebb visszatérítés volna, ami csak lehetséges. Azt hiszem, ha a kormány errevonatkozólag számításokat eszközöl, meg fogja találni a módját, hogy itt valamit tehessen azoknak érdekében, akik igazolják, hogy a frontszolgálat alatt jegyeztek hadikölcsönt és ezért kaptak valamelyes szabadságot. Némelykor a családok, az egész rokonság adta össze azt a pár száz koronát, hogy a családapa mégegyszer hazajöhessen pár napra és láthassa őket. (vitéz Makray Lajos: Két-, három-, négyszáz koronát!) , . A törvényjavaslat érdekképviseletet kivan biztosítani a frontharcosoknak és kiköti, hogy annak nem szabad sem politikával, sem vallási kérdésekkel foglalkozni. Én ezt a rendelkezést helyesnek tartom, csak arra akarok rámutatni, hogy a gyakorlat egészen mást termel ki. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Sajnos!) Nem akarok messze menni, azt hiszem, itt a Házban is vannak, akik a frontharcos pártnak voltak a jelöltjei a budapesti községi választásnál és akik most az egységes pártba léptek be, mert hiszen a frontharcos jelölés és lista tulajdonképpen az egységes pártnak volt egy kreációja, amellyel a frontharcosokat kívánta szavazóiul megnyerni. Méltóztassék fohát ügyelni arra, hogy ha a cél az, amit az előbb említettem, ilyesmi ne történjék meg és tényleg maradjon meg a frontharcosok egyesülete a frontharcosok érdekképviseletének. Csak egy mondatot még a Károly csapatkeresztről, amelynek megszerzése, illetve amelyre való jogosultság igazolása le van zárva. (br. Berg Miksa: Nincs lezárva!) De igen, 1936-tal le van zárva. {br. Berg Miksa: Most újra meg van nyitva!) Most egy félévre meghosszabbították, de nem olyan könnyű ennek az igazolása. Nem könnyű különösen azoknak, akiknek csapattestei tőlünk elszakított területen vannak. Hogyan tudja igazolni a jogosultságát ma valaki Pozsonyból, Komáromból, j Kassáról, vagy Kolozsvárról, ha csak nem igazolta ugyanakkor, amikor a jogosultságot megszerezte, írhat-e oda az igazolásért, vagy itt vannak-e és rendelkezésre állanak-e ezek az iratok? Mivel igazolja hát az illető azt, hogy tényleg egy évnél hosszabb időt töltött a fronton 1 Én csatlakozom ahhoz a felfogáshoz, amely ebben a kérdésben már elhangzott, hogy tudni44*