Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-248

f Az országgyűlés képviselőházának 248. ülése 1937. évi november hó 5-én, pénteken, Kornis Gyula és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az 1914—1918. évi világháború tűzharcosainak támogatásáról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Fábián Béla, Roder Vilmos honvédelmi miniszter, vitéz Tóth András, Peyer Károly, vitéz K8 József és Jenes András. — Személyes kérdésben felszólalt Fábián Béla. — A mentelmi bizottság benyújtotta jelentéseit vitéz Benárd Ágost, Béldi Béla, Csikvándi Ernő, Éber Antal, gróf Festetics Sándor, Gratz Gusztáv, Matolesy Mátyás, Mojzes János, Petro Kálmán, Reibel Mihály, Rupert Rezső, Sulyok Dezső, Vásárhelyi Sándor és Végváry József egy-egyrendbeli, Miiotay István, Mózes Sándor és vitéz Shvoy Kálmán két-kétrendbeli, Drozdy Győző és Györki Imre négy-négyrendbeli és Esztergályos János hatrendbeli mentelmi ügyében. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen van: Rőder Vilmos. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére- Huszár Mihály, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére vitéz Miskolczy Hugó, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére Vásárhelyi Sándor jegyző urat kérem fel. Napirend szerint következik az 1914—1918. évi világháború tűzharcosainak támogatásáról szóló törvényjavaslat (írom. 463, 474.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Vásárhelyi Sándor jegyző: Fábián Béla! Elnök: Fábián Béla képviselő urat illeti a szó. Fábián Béla: T. Képviselőház! Mély megilletődéssel .szólalok fel, amikor azokra a bajtársaimra vonatkozó törvényjavaslathoz szólok hozzá, akikkel életem — és azt hiszem,, valamennyiünk életének — legnagyobb megpróbáltatásait éltem át. őszintén megvallom, hogy amikor ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólok, nemcsak, hogy legelső gondolatom ezekhez a bajtársaimhoz vezet, hanem egyszersmind rágondolok a világháború idejére és arra, hogy mi, akik akkor a világháború harcterein és későbben hadifogságban voltunk» minden alkalommal mennyire figyeltünk arra,, mi történik a magyar képviselőházban és hogy azok, akik a nemzet bizalmából a képviselőházban ülnek, mennyire foglalkoznak és törődnek azok ügyeivel, akik a harctereken és hadifogságban voltak, őszintén megvallom, hogy amikor ma felszólalok, arra gondolok, amire a világháború idején a harctéren és a hadifogságban gondoltam, hogy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. t. i. mit tennék én akkor, ha a képviselőházban volnék. Most, ma délelőtt is úgy akarok beszélni, hogy azok, akikkel a harctéren és a hadifogságban együtt voltam,, azt mondják, hogy ők hasonló helyzetben a képviselőházban ugyanazt mondanák, amit én mondok. Méltóztassanak megengedni, hogy legelsősorban néhány rövid szóval megindokoljam, hogy amikor a képviselőház bizottságában elfogadtam a törvényjavaslatot és amikor igen t. felszólalt képviselőtársaim én előttem valamennyien elfogadták, miért iratkoztam fel ez ellen a törvényjavaslat ellen. Amikor a bizottságban tárgyaltuk a törvényjavaslatot, az volt a hitem és meggyőződésem, hogy azokat az úgynevezett közkívánatra előterjesztett módositványokat, a melyeket én előterjesztettem és t. képviselőtársaim közül igen sokan megemlítettek, végeredményben el fogják fogadni és azoknak a javaslatoknak és módosításoknak megfelelő változásokat fognak a törvényjavaslaton végrehajtani. Be ez nem történt meg. Másodsorban nem fogadhatom el a törvényjavaslatot a következő okokból. Bármenynyire is el kell ismernem,, hogy a múlttal szemben határozott javulást jelent már maga az a tény, hogy végre van egy frontharcos törvény és legalább ez a törvény, ha nem is fogadható el, de felfogásom szerint legalább a javulás kezdetét jelenti, mégis azzal,, hogy a tör vény javaslatot nem fogadom, el, • demonstrálni akarok azok nevében, akik felfogásom szerint keveset, nem eleget, nem annyit kaptak, amennyit Magyarország^ pénzügyi helyzete mellett még a mai nehéz helyzetben is nyújthatott volna nekik a törvényhozás. Meg vagyok arról győződve, hogy azok az igen t. képviselőtársaim, akik itt felszólaltak és fel: fognak szólalni s akik a fronton voltak,, még 42