Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-247
Az országgyűlés képviselőházának $%¥. nikus vállvonogatás, kitérő válasz az, amit kap. En, mélyen t. Ház, nem akarok státusokat felsorolni, de megdöbbentő példáját látom ennek az eljárásnak az államrendőrség tisztikara körében, ahol pedig a nyugodt, megelégedett, a gondoktól mentes szolgálat és élet mindennél fontosabb volna. Bántó és igazságtalan példáját látom ennek a fővárosi tisztviselők körében, ahol különösen a régi választási rendszer valóságos bokrétáját produkálta ezeknek a bántó és fájó eseteknek. Ugyanezt kell látnom a posta és a vasút körében- (Egy hang a jobboldalon: A tanítóknál is!) Kérdem, t. Képviselőház: miért nem lehet ezt megszüntetni? Nem mondom, nagyon helyesen állapítja meg az indokolás és a bizottsági jelentés is, hogy nem a szent bürokráciának felrúgásával, — quod Deus avertat — de egy-két év alatt az előléptetések alkalmával vegyék tudomásul ezek a tűzharcosokkal szemben szerintem érdemtelenül előléptetett emberek azt, hogy meg kell hozmok ezt az áldozatot a háború legendás hőseinek (Ügy van! jobb felől.) és ha a kormány végrehajtja ezt a határozatot, amelyet az idén június 18-án hozott, méltóztassék nekem elhinni, mélyen t. miniszter úr, mindennél többet, nagyobbat tettünk a tisztviselők javára. A másik kérdés a falu népének kérdése. Rövid leszek, be is fejezem fejtegetéseimet. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) A falu népe! (Egy hang jobbfelől: Ez a legfontosabb!) Tisztában vagyok azzal, igaza van az igen t. mU niszter úrnak, hogy itt generális, nagy átfogó intézkedésekkel azért nem lehet jönni, mert milliós tömegekről van szó, s így minden az egyénekre fordított fillér százezreket jelent. Nem is gondol erre a falu népe, mélyen t. Ház, józan és okos az a nép, belátja ezt és a törvényhozás egy tagja részéről sem történt meg a múltban és nem fog megtörténni a jövőben sem, hogy úgy kommentáitassék a törvény odakint, mintha itt a kormány szűkkeblűségéről lehetne szó. Nem, arról szó sincs. De itt is lehet tenni — nagyon kevés pénzbe kerül — a szociális igazságoktól és keresztényi érzéstől és szeretettől áthatott olyan intézkedést, amely óriási fellélegzést fog a falun okozni. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) Felsoroltak már ilyeneket előttem szólott t. képviselőtársaim; nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni. A kórházi ápolás kérdése, az ápolási díjak megtérítésének kérdése ezek legfontosabbika, — azok részére, akik betegségüknek legalább ötven százalékát (Br. Berg Miksa: A harctéren szerezték!) Wolhynia mezeiről vagy a Doberdó poklából hozták. (Ügy van! Ügy van!) Ha a kormány szociális gondoskodása révén az idén nyáron bevezette azt a rendszert,-hogy ezer pengő-vagyoni értéken alul a kisembereknek, a szegény embereknek kórházi költségeit az állam, illetve a betegápolási alap viseli, kérdem, miért ne lehetne a frontharcos kisembernél ezt a vagyoni értéket 2—3000 vagy 4000 pengőre felemelni, (Ügy van! jobbfelől.) amely esetben az ő kórházi ápolásának, gyógyszerellátásának díja a betegápolási alap terhére esnék. (Helyeslés a jobboldalon és a középen. — Gr. Takách Tolvay Hitelesítették : Csoór Lajos s. k. naplóbíráló-b\ KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XV. lése 1937 november U-én, csütörtökön. 275 József: A vagyoni cenzust felemelni, mint tegnap kértem! — Br. Berg Miksa: Ebben megvan a nemzeti egység! — Gr. Takách-Tolvay József: A tűzharcos dologban megvan!) Mélyen t. Képviselőház! Igénytelen fejtegetéseimet befejezem. Sokat gondolkoztam azon, vájjon ez a javaslat megfelel-e azoknak a nagy szempontoknak és célkitűzéseknek, amelyeket valamennyien szem előtt tartunk. (Zaj. — Br. Berg Miksa: Késve jött, az a legnagyobb baj!) Jobb későn, mint soha. (Tauffer Gábor: A frontharcosok 50 százaléka már a föld alá került!) Eszembe jutott Jókai Mór nagy történeti regénye, a »Fráter György«, Ebben Fráter György, a nagy kardinális ott ül aváradi hév víz partján, kezében Plutarch os és elmerengve nézi a víz színén pompázó nimfák fehér és zöld rózsáit- Emlékezetében végigszalad a Mohácsért felelős kortársak hosszú során és azt mondja : mind-mind > elmentek mellőle, itt maradt egyedül, aminthogy örökké fog élni az eszme is, amely lelkében lángot gyújtott: ennek a magyar nemzetnek egy új magyar nemzetiéi leendő kicserélése. Mélyen t. Ház! Mi nem vétkezünk annyit, mint a Mohácsért felelős nemzedék, tehát ennek a nemzedéknek egy új nemzettel való kicserélésére gondolnunk nem kell. Azonban sóik mindennek meg kell újhodnia éhben az országban, az örök eszme, a magyar élniakarás parancsoló gondolatában, a szociális igazságok. a humanizmus, a keresztény szeretet jegyében, amely szeretet a négy vérzivataros esztendőnek hőseit nemcsak, hogy nem tudja feledni, hanem tud úgy szeretni, tud úgy magához ölelni is, mélyen t. Képviselőház, hogy ettől a szeretettől eltűnjenek,, odúikba visszakotródjanak az irígykedésnek, a gyűlölködésnek, a társadalmi ellentétek szításának fekete fúriái. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ez a nagy megújhodás a nagy probléma a nemzet belső életében. Ezt a célt szolgálja az én igénytelen megítélésem szerint ez a javaslat is, ezért fogadom el azt és teszem őszinte szívvel és örömmel magamévá. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A napirend tárgyalására szánt idő letelt. A vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnap d. e. 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat vitájának folytatását. Méltóztatnak javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadta. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvas hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Huszár Mihály jegyző (felolvassa a jegyzőkönyvet). Elnök: Kérdem, van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződött d. u. 1 óra 58 perckor.) vitéz Szatay László s. h. i tagok. 41
