Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-246

248 Az országgyűlés képviselőházának 2fi ügyekben eljártak, így a képviselőknek, hogy a kérelmeket két részre osztották. A kérelmek egy részét átküldték a belügyminisztérium egy melléképületébe, ott intézik a kérelmek zömét, az idevonatkozó kérések egy részét pedig — ez a kisebbik rész — a törzsépületben, a belügy­minisztérium egy ügyosztályában intézik el. A kérelmek elintézése kifogásokkal, halasz­tásokkal ment mindaddig, amíg Kozma volt belügyminiszter úr Berlinbe nem utazott és Berlinből való hazarepülése után az előtte meg­jelent újságírók előtt ki nem jelentette, hogy a tökből készült kakaó, amit ő Berlinben evett, nagyon élvezetes volt. Úgyszólván ez a határkő, amelytől kezdve lehet számítani, hogy a beérke­zett névmagyarosítási kérvények egy részét már nem intézik el. Amíg azelőtt a kérvények 50—60%-át elintézte a belügyminisztérium,, — már tudniillik azokat a kérvényeket gondolom, amelyek a törzsépületben vannak — addig ettől az időtől, tehát a tökből készült kakaó idejétől kezdve ez az elintézési arányszám lényegesen csökkent. (Ráíz Kálmán: Miért kell okvetlenül összefüggésnek lennie!) Ma már az a helyzet, hogy nagy elvétve ad ki a belügyminisztérium a törzsépületben nyilvántartott kérelmek közül havonta egy-két elintézett kérelmet. A jelenlegi belügyminiszter úrnak a közel­múltban az előtte megjelent magyar újságírók közül az egyik úr feltette azt a kérdést, hogy vájjon mi az oka a beérkezett névmagyarosítás iránti kérelmek egy része hosszadalmas elinté­zésének. A belügyminiszter úr nem adott direkt választ, nem adott érthető, félremagyarázhatat­lan választ ebben a kérdésben az illető újság­írónak, azonban azt mondotta, hogy mindenki­nek a névmagyarosítás iránti kérelmét elintéz­zük, aki arra érdemeket szerzett. Természetesen a belügyminiszter úrnak ez a nyilatkozata egy kicsit homályos, spanyolfalas volt, úgyhogy mindenki azt magyarázhatta ki belőle, amit akart. Én őszintén szólva azt a magyarázatot véltem kivenni ebből a nyilatkozatból, hogy a frontharcosok és hadirokkantak kérelmét most már soronkívül elintézik. Sajnos, azt kellett megállapítanom, hogy tévedtem és nem jól fej­tettem meg a belügyminiszter úr idevonatkozó nyilatkozatát. Van ugyanis egynéhány, körülbelül 10—14 darab ilyen Pécsről való kérelem a belügy­minisztériumban, a kérelmezők között vannak volt hadifoglyok, vannak Károly-csapatkeresz­tesek, vannak különböző harctéri kitüntetések­kel rendelkezők, vannak 75 százalékos hadi­rokkantak. Egyiknek-másiknak az érdekében, özeknek a 75 százalékos hadirokkantaknak és a k-ülönböző hadiékítményekkel kitüntetett front­harcosoknak az érdekében levelet intéztem a belügyminiszter úrhoz, intéztem olyan ügyben is, amelyben már Vázsonyi János igen t. kép­viselőtársam is írt levelet és kértem a minisz­ter urat, hogy ezekre a harctéri érdemekre való tekintettel intéztesse el kedvezően a ké­relmeket. A miniszter úr a mai napig, e pilla­natig ezeket a kérelmeket nem intézte el és a miniszter úrtól közvetlenül választ sem kap­tunk. De nemcsak ezekről van szó. Előttem fek­szik egy nagy magyar iparvállalat egyik fő­tisztviselőjének a levele. Ez az ember 1931-ben, amikor megindult ez a nagy ostrom a belügy­minisztériumban a névmagyarosítás érdeké­ben, ajánlott levélben küldte fel a kérelmét a belügyminisztériumba és a mai napig sem ka­?. ülése 1937 november 3-án, szerdán. I Pott rá választ. A mellékelt adatok szerint | mondhatnám, boldog-boldogtalanhoz fordult ez Í az ember, mert neki is érdeke, az üzemnek is | erdeke, minden érdek amellett szól és az ő ér­zese is azt diktálja, hogy magyar legyen a 3?6 ^ e " j nuf yar Né P rok onsági Egyesülethez I is^ iordult ebben az ügyben, egy egységespárti képviselőhöz is, odament egy nyugalmazott varmegyei főispán ügyvédhez, legyenek segí +­; »egere, hogy annyi esztendő után, 5—6 év után végre a kérelmét kedvezően intézzék el. Végül i az egyik fővárosi laphoz fordult és ez a fővá­j rosi lap egy magánlevélben megírta magyará­| zatát annak, hogy miért nem intéződnek el ! ezek a kérdések. (Boczonádi Szabó Imre: Hát i f™ 1 * , már kár interpellálni, ha tudja az. okot.) | Majd ha már nem lesznek ott ezek az ügyek, j. beszelhetünk róla. • A fővárosi napilap szerkesztője a 'követ­kező levelet írta ahhoz az emberhez (olvassa): I »Névmagyarosítási ügyében szerkesztőségünk­noz intézett levelére való hivatkozással közöl­nünk kell önnel, hogy a belügyminisztérium a | zsidóvallásúak névmagyarosítási kérelmét va­lóban csak kivételes esetekben, nyomós mél­| tányosági indokok fennforgása esetén intézi el I kedvezően.« Mélyen t., Képviselőház! Ennek a fővárosi j napilapnak a szerkesztősége mondta meg nyíl­: tan és Őszintén ennek az ugye elintézésiét váró I ügyfélnek, hogy miért nem intézik el az ügyét. ±ia vaioban az az ok, hogy zsidónak a ! kérelmét csak akkor intézik el, ha frontszoigá­! latot teljesített, hát akkor kérdezem, miért | nem intézheti el .a belügyminiszter úr azok­j nak a hadirokkantaknak, hadiékítményes front­! szolgálatosoknak és- hadifoglyoknak az erre j vonatkozó kérelmét, vagy kérdezem: már 1 annyira átitatta a zsidógyűlölet szelleme a J belügyminisztériumot, hogy még ezt az óriási i érdemet sem veszik figyelembe? Szerettem volna, ha a belügyminiszter úr j ebben a kérdésben nyilatkozatot adott volna, mert imégis csak lehetetlenségnek és méltány­j talanságnak tartom az ország lakossága és i az ország jó ^presztízse, hírneve szempont já­| ból is, hogy így kezeljenek állampolgárokat. ! Ha az a nem államvallású magyar állampol­i gár jó a súlyos adóterhek viselésére, ha az a nem államvallású, büntetlen előéletű magyar állampolgár jó volt arra, hogy kint a fronton életét, vérét, testi épségét feláldozza, akkor jónak kell lennie arra is, hagy amikor itt a magyarsághoz való tartozandóságát akarja kimutatni, lelkének szent meggyőződésével, akkor a r belügyminisztérium ne helyezkedjék az emberi önérzetet megcsúfoló ilyen állás­pontra. Ma délelőtt hallottuk itt az igazságügymi­niszter úr szájából, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. Hát kérdezem én, ha ez így van, akkor miért nem. egyenlő minden magyar állampolgár a belügyminiszter úr előtt? Erre a kérdésre szerettem volna választ kapni, de minthogy a belügyminiszter úr kint van a folyosón és nem tartotta szükségesnek, hogy válaszoljon, ezt a némaságot is válasz­nak tartom. (Helyedé s a szélsőbaloldalon,) Elnök: Az interpelláció kladatik a ibel­j ügyminiszter úrnak. ' Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvé-

Next

/
Thumbnails
Contents