Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-246

Az országgyűlés képviselőházának 2q6. De egy érdekes jelenségre külön fel kívá­nom hívni a mélyen t. Ház figyelmét és ez az, hogy amit Szabó Dezső, Féja Géza és a többiek megírtak ezekben a könyvekben s ami imiatt most elítélték őket, azt már százszor elmondot­ták és megírták a legkülönbözőbb helyeken. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Szabó De­zső húsz év óta mondja el ugyanezeket s ha ez a vádemelési mentalitás nyilatkozott volna meg már abban az időben is, akkor az »Elso­dort falu« meg sem jelenhetett volna, vagy legalább is másnap elkobozták volna. Ami magát a vádat, illetve a vád lényegét illeti, e tekintetben le kell szögeznem azt, hogy annak jogi vonatkozásaival nem kívánok fog­lalkozni, egyszerűen azért, mert nem vagyok jogász. A dolog lényegére azonban kitérek, fő­leg annyiban, hogy csatlakozom a Matolcsy Mátyás igen t. képviselőtársam interpelláció­jában elmondott dolgokhoz, amennyiben ha iz­gatás történt ezekben a könyvekben, akkor helyezzék vád alá ezeket az állapotokat, ezt a rendszert, helyezzenek vád alá valamennyiün­ket, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) mert mi az állapotoknak ezzel a kritikájával azonosítjuk magunkat. Méltóztassanak csak megnézni a mezőgazdasági kamarák évi jelentéseiben a földmunkásokra vonatkozó részeket: ugyanezt a képet méltóztatik látni és így tessék a mező­gazdasági kamarákat is vád alá helyezni. Meg kell állapítanom, hogy tulajdonkép­pen egyetlenegy vonatkozásban sem cáfolták meg a bíróság előtt ezeket a könyveket és maga a vádtanács, amikor a Féja-könyv el­kobzása után egy héttel feloldotta az elkobzó végzést, ezt azzal indokolta meg, hogy komoly tudományos műről van özó, amely nemhogy nem izgat, hanem megjelöli azokat az utakat, amelyeken a magyarságnak haladnia kell. Ugy tudom, hogy a belügyminiszter úr is — amikor nem engedte meg valamelyik törvény­hatóságnak azt, hogy vádat emeljen — körül­belül hasonló indokolással tagadta meg ezt a kérelmet. Teljes mértékben csatlakozom a védőnek ahhoz a megállapításához, hogy nemcsak nem izgatja ez a könyv az alacsony néprétegeket, — hiszen nem is jut el hozzájuk — hanem megnyugtatja őket, hogy a felsőbb szellemi ré­teg is foglalkozik velük. Igenis, örülni kell annak, hogy a fiatal írók foglalkoznak ezek­kel a kérdésekkel és nem más problémákat fej­tegetnek; igenis, örülni kell annak, hogy ezek­ből a sivár szellemi állapotokból kimoizdulást jelent ezeknek a fiatal íróknak a munkássága. Ha most a nemzetgyalázás kérdéseire aka­rok kitérni, akkor nem kellene mást tennem, mint a Matolcsy igen t. barátom által hivat­kozott külföldi lapvéleményekre rámutatni, de szeretnék ezekhez még én is egyet-kettőt oda­fűzni, Például az »Uj Elet« cimú megszállt területi folyóirat, az ifjú katolicizmus szociá­lis és világnézeti folyóirata valószínűleg nem ,az izgató elemet ünnepli Féja Gézában akkor, amikor a követlkezőket írja, bár nem is ezzel a könyvvel, hanem Féja Gézának egy másik könyvével, egy irodalomtörténeti könyvével kapcsolatban. (Mozgás a középen.) Pardon, ké­rem, én az ember jellemzésére mondom ezt. Azt írja ez a lap (olvassa): »Mindezen túl más értéke miatt felel meg a kisebbségi irodalom­történet kívánalmainak: egyéniségeket rajzol ez a könyv. Az egyéniségek föléje nőnek az uralkodó eszmeáramlatnak. Nekünk eszmény­képek kellenek és ezt nyújtja Féja pompásan.« ilése 1937 november 3-án, szerdán. 23o Ha tehát a magyar katolikus fiatalság azt látja a Felvidéken, hogy Féja eszményképeket tud adni nekik, akkor nem valószínű, hogy» eb­ben az emberben csak az izgatót látja. t T. Ház! Felolvasok egy másik kritikát is:, méltóztassék ezt is meghallgatni. Nem akarom itt az előzményeket is ismertetni, csak a kri­tika legutolsó passzusát, amely Kovács Imré­nek a »Néma forradalom« című könyvére vo­natkozik (olvassa): »...Nagy sikerének pedig talán egyetlen oka, hogy higgadt, objektív és mély tudással mutat rá azokra a hibákra, ïamik a történelem tanúsága szerint radikális meg­oldást követelnek«. Ha méltóztatnak tudni kí­vánni, hogy milyen folyóiratban jelent meg ez a kritika, iákkor a t. Ház szíves tudomására hozom, hogy ez a »Magyar Könyvbarátok Diá­riumában« jelent meg. A »Magyar Könyvbará­tok Diáriumának« kiadója pedig a Királyi Ma­gyar Egyetemi Nyomda. (Mozgás.) » T. Ház! Rá akarok mutatni néhány szóval a tárgyalásvezetés kérdésére is. Előrebocsátom, hogy sem a bíróság intézményét, sem a bírói kart nem tiszteli nálam jobban senki, hiszen látjuk, milyen verejtékes, szinte fizikai mun­kával dolgoznak például a járásbíróságokon reggeltől késő délutánig. Ez a tisztelet azon­ban nem ment fel engem éppen a bírói tekin­tély érdekében attól, hogy a tárgyalás vezetés­nek ezt a módszerét itt 'szóvá ne tegyem. Való­sággal vitát folytat az elnök. Ez a tárgyalás­vezetés enyhén szólva megfélemlítő hatású a vádlottra. A bíró folytonosan magánvéleményét hangoztatta* valósággal ex cathedra nyilatko­zatokat tett és ami a legsajnálatosabb, eközben rengeteget és súlyosan tévedett. (Ügy van! Ügy van! balfelől — Zaj a jobboldalon.) Vitatkozott az elnök úr és hogy hogyan vitatkozott, arranézve méltóztassék megen­gedni, hogy felolvassam a következő passzuso­kat a Féja-féle pör gyorsírói jegyzeteiből. Az északcsongrádi földreformról volt szó, amikor így szólt az elnök (olvassa): »Ott nem volt ko­moly reform, de másutt nagyobbarányú volt. Vádlott: Sokkal nagyohbarányú az egész or­szágban sem volt! Elnök: Volt bizony!« (Moz­gás és derültség a bal- és a szélsőbaloldalon-) Bocsánatot kérek, azzal elintézni a kérdést, hogy »Volt bizony!«, nem jelent cáfolatot, ez az ő privát véleménye és meggyőződése lehet. de nem egy konkrét ténynek konkrét adatok­kal való megcáfolása. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Vagy például azt mondja a ivádlott (olvassa)' »A lakosság állandóan csökken Gyulán. így van ez, lamikor pedig a magyarságra komoly történelmi szerep várhatna. Elnök: Na, az ön könyvétől sem fognak szaporodni!« (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Rakovszky Tibor: Kabaréstílus!) Bocsánatot kérek, t. Ház, ilyen alapon úgy-e mégsem lehet vitatkozni! Méltóztassék megengedni, hogy rámutas­sak még néhány tévedésre és arra a szem­szögre, amelyből a tárgyalásvezető elnök úr, akinek jóhiszeműségét és jogi hozzáértését egyébként nem vonom kétségbe, a dolgokat nézi. (Zaj. — Fábián Béla: Ne is, mert levág­nak!) Szintén a Féja-perben azt mondja vala­hol a vádlott (olvassa): »A gazda azt is köve­teli, hogy ennek fejében néhány napot ingyen dolgozzék.« tudniillik a szerződés fejében, (Ügy van! Úgy van! balfelől. — Felkiáltások bal­35*

Next

/
Thumbnails
Contents