Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-236

14 Az országgyűlés képviselőházának ; úgy határoztunk, hogy az interpellációkra 12 órakor térünk át, a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket holnap, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzzük ki: a munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalását, továbbá a napirendünk 2—5 pontjai alatt felvett három törvényjavaslatot és jelentést. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Elfogadottnak jelentem ki. Az interpellációkat megelőzőleg a két miniszteri választ fogom felolvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjek a pénzügyminiszter úrnak Tobler János képviselő úr részére adott írásbeli válaszát felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Válasz Tobler János országgyűlési képviselő úrnak a dohánybeváltó hivatali munkások béreinek rendezése ügyében 1937 május 22-én előadott interpellációjára: A dohánybeváltó hivataloknál a munkáslétszámbeli alkalmazottak két csoportra oszlanak és pedig a rendszeresített munkahelyen alkalmazott és 182 főt kitevő állandó munkások csoportjára és a dohánybeváltó hivataloknál felmerülő idénymunkákat ellátó időszaki munkások csoportjára. Az időszaki munkások száma a szükséghez képest változik, évi átlagban a munkáslétszám körülbelül 3000 főnek vehető A dohánybeváltó hivatali munkások napszámbérét a m. kir. dohányjövedéki központi igazgatóság által időnként megállapított kereteken belül — a helyi munkabérviszonyok figyelembevételével — a dohánybeváltó hivatalok állapítják meg. A munkabérkereteket a dohányjövedéki központi igazgatóság az 1928-ban történt 5%-os felemelés után az 1932. és 1933. évben a megélhetés olcsóbbodása, de különösen a mezőgazdasági munkabérek nagyarányú csökkenésére tekintettel leszállította. 1933 ősze óta azonban a dohánybeváltó hivatali munkások bérét a dohány jövedék nem csökkentette, hanem ellenkezőleg, 1937. január—február havában a 24 dohánybeváltó hivatal közül 5 vidéki dohánybeváltó hivatalnál, ahol azt a megélhetés általános drágulása leginkább indokolttá tette — soronkívül körülbelül 15%-os béremelést hajtott; végre. Kétségtelen, hogy a megélhetés általános drágulása a dohánybeváltó hivatali munkásokat is érinti, azonban a dohánybeváltó hivatali munkások helyzete még mindig kedvezőbbnek mondható, mint a velük egy megítélés alá eső mezőgazdasági munkásoké. A dohánybeváltó hivatali munkások ugyanis mindenkor a helyi napszámbéreknél — eltekintve a különleges elbírálás alá eső és mindössze pár hétig tartó aratás alatt fizetett napszámbérektől — magasabb béreket kapnak. Nem. szabad azonkívül figyelmen kívül hagyni, hogy a dohánybeváltó hivatali munka túlnyomórészt arra a téli és koratavaszi időre esik, amikor a mezőgazdasági munka szünetel és hogy a beváltó hivatali munka lényegesén könnyebb, mint a mezőgazdasági munka, a munkaidő is csak nyolc óra, a mezőgazdasági munkások 8—12, sőt 14 órai munkaidejével szemben. Ez a jóval rövidebb munkaidő a túlnyomórészt mezőgazdasági munkások köréből kikerülő dohánybeváltó hivatali munkásoknak Î3 6. ülése 1937 június 23-án, szerdán, lehetőséget nyújt arra, hogy saját háztartási és gazdasági munkájukat is rendszeresen elvégezhessék. A dohánybeváltó hivatali munkások azonkívül fedél alatt dolgoznak és így nincsenek kitéve annyira az időjárás viszontagságainak sem. A mezőgazdasági munkássággal szemben előnyösebb a dohánybeváltó hivatali munkások helyzete még azért is, mert a Dohányjövedéki Betegségi Biztosító Intézet a dohánybeváltó hivatali munkásoknak és családtagjaiknak táppénzt, orvosi kezelést, gyógyszert, gyógyászati segédeszközöket, kórházi ápolást, terhességi, gyermekágyi, szoptatási, temetkezési segélyt is ad. Ezenfelül az öregségi és rokkantsági biztosításba is bekapcsolódnak. Mindezeken felül még a dohánybeváltó hivatali munkások rendkívüli juttatásokban is részesülnek, így például az 1935—36. évben 182 állandó és 300 időszaki munkás, együttvéve 18.700 pengő jutalékban, illetőleg jutalékszerű jutalomban részesült, 1936. év karácsonyán pedig 242 családos dohánybeváltó hivatali munkás 3320 pengő családi segélyt is kapott. Tobler János képviselő úr által az interpelláció indokolásában felhozott adatokra vonatkozólag megjegyzem, hogy téves az a megállapítás, hogy a dohány jövedéknek 1937 március 31-én 17.816 alkalmazottja volt. Ez a létszám ugyanis a Dohányjövedéki Betegségi Biztosító Intézetnek összes taglétszáma volt az említett időpontban., E létszámban azonban a tényleges, szolgálatot teljesítő be váltóhivatali munkásokon felül az összes gyári alkalmazottak, altisztek és tisztviselők, valamint a dohány jövedék összes nyugdíjas, illetve nyugbéres alkalmazottai is bennfoglaltatnak. A^ dohánybeváltó 'hivatali időszaki munkások száma az említett időpontban 7758 fő volt, akiknek napi keresete a helyi munkabér- és megélhetési viszonyokhoz mérten változott és férfi munkásoké 1*10 P-től 3*50 P-ig, a munkásnőké 0'80 P-től 2'90 P-ig terjedt. A legalacsonyabb napszámbérben az egészen fiatal* gyakorlatlan, továbbá az idősebb és másutt már foglalkoztatást alig találó munkások részesültek. A megélhetés drágulása, továbbá a mezőgazdasági munkabérek emelkedésére való tekintettel a dohánybeváltó hivatali napszámbéreik emelését már korábban elhatároztam és ennek a május második felében meginduló válogatási és bálozási munkálatokkai kapcsolatos végrehajtására a dohány jövedéki központi igazgatóságot utasítottam. A dohányjövedéki központi igazgatóság a ' beváltási munkálatok befejezése után a dohánybeváltó hivatali napszámbéreket beható vizsgálat alá vette és az egyes, dohánybeváltó (hivatalok által fizetendő bérek összhangbahozatala és a helyi napszámbérekhez való arányosítása végett 1937 május 15-én kiadott rendeletével a 24 dohánybeváltó hivatalt az eddig tényleg fizetett beváltó hivatali napszámbérek, a^ földmívelésügyi minisztérium által nyilvántartott mezőgazdasági munkabérek, valamint a helyi megélhetési viszonyok figyelembevételével négy bérosztályba sorolta. Az I. bérosztályba a Budapesten, a II. bérosztályba a nagyobb városokban, a III. bérosztályba a kisebb városokban és nagyobb községekben, a IV. béroszátlyba pedig a kisebb községekben lévő dohánybeváltó hivatalok tartoznak. Az? egyes bérosztályokon belül a különböző munkaoso' portokra vonatkozólag a dohányjövedéki köz-