Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-245

Az országgyűlés képviselőházának 2^5. hogy a rendőri közeg, midőn helyszíni bírságot szab ki, tulajdonképpen nem végez bíráskodási funkeiót, hanem kizárólag yégrehajtó-közegi minőségben jár el s egyszerűen kirój ja a tettenért kihágóra azt a bírságot, amely a belügyminiszter rendeletében minden egyes kihágásra vonatkozóan, így tehát a szóbanforgo kihágásra is összegszerűen pontosan meg van állapítva és amely bírságnak nagysága, illetve összege a törvényjavaslat 1. §-ába felvett rendelkezés szerint 10 pengőnél magasabb nem lehet. Felmerült ezzel a törvényjavaslattal szemben egy másik ellenvetés is és ez az, hogy a közönség a helyszíni bírságolás során nagyon sok esetben lesz majd indokolatlan zaklatásnak kitéve az eljáró rendőrközegek részéről, mert ezek közt lesznek olyanok, akik kellő intelligencia hiányában vagy nem tudják felismerni a rájuk ruházott hatáskör tulajdonképpeni célját és lényegét, vagy pedig túlbuzgóságukban egyenesen túlértékelik azt és olyan esetben is megkísérelik majd a bírságolás kiszabását, amikor annak egyébként nem lenne helye. Ezzel az ellenvetéssel szemben azonban megnyugtatólag hathat mindnyájunkra az a körülmény, — amint az a törvényjavaslathoz fűzött indokolásból is kitűnik, — hogy a belügyi kormányzat gondoskodni kíván arról, hogy az őrszemélyzetnek azok a tagjai, akiket a helyszínen való bírságolás joga meg fog illetni, a legkörültekintőbb módon és gondossággal legyenek kiválogatva és külön erre az eljárásra nézve alapos kioktatásban részesüljenek, hogy mind ezáltal, mind pedig egyéni rátermettségüknél és magasabb értelmi színvonaluknál fogva, de egyéb szempontokból is minden tekintetben alkalmasak legyenek arra, hogy ezt a közlekedés biztonságosabbá tétele szempontjából annyira fontos funkciót egyrészt a közbiztonság és az általános közérdek szempontjából kifogástalanul, másrészt az utca rendjét szerető és erre a rendre éberen vigyázó, rendettartó közönség felé pedig minden zaklatástól mentesen láthassák el. T, Ház! A most elhangzottakban kívántam a törvényjavaslatot röviden ismertetni, ezek után tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslatot úgy általánosságban, mint pedig részleteiben elfogadni. (Éljenzés a jobboldalon,) Elnök: Szólásra következik Csoór Lajos képviselő úr. Csoór Lajos: T. Ház! A javaslatot, sajnálatomra, nincs módomban elfogadni és tisztelettel kérem, hogy azt kiegészítés végett majd a bizottsághoz visszaküldeni méltóztassék. Az előadó úr előadásában azt domborította ki, hogy ez a javaslat elsősorban közlekedésrendészeti kihágásokra vonatkozik és elsősorban Budapesten fogják alkalmazni. Részemről teljes mértékben helyeselnék egy olyan törvényt, amely a budapesti íköizlekedést megrendszabályozza és ennek keretében ezt a helyszíni bírságolást is lehetővé teszi. Budapest megnövekedett forgalma és különös viszonyai indokolttá és lehetővé teszik azt,, hogy egy ilyen törvényt alkalmazzanak. Ez a törvényjavaslat azonban a legkevésbé Budapestre és Budapest közlekedésére vonatkozik, mert ennek a törvényjavaslatnaik az 1. $-ából kiderül, hogy általánosságban minden kihágásra vonatkozik a javaslat, az 5. §-ban pedig benne van, hogy hatálya az egész országra kiterjesztígaz ugyan, hogy az indokolás magábanKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ XV, ilése 1937 október 29-én, pénteken. 201 foglalja, hogy milyen céllal készíti elő a belügyminiszter úr a törvényt, én azonban nem az indokolásban szeretném látni meghatározva a törvény kereteit, hanem magában a törvényben leszorítva arra a mértékre, amelyet tulajdonképpen meg akar valósítani. Ebben a formájában ez a törvényjavaslat olyan messzemenő felhatalmazást ad a mindeníkori belügyi kormányzatnak, amelyhez a parlament, vagy legalábbis én a magam részéről nem járulhatok hozzá. Nem járulhatok hozzá pedig azon okoknál fogva, amelyeket, mint hiányokat és aggodalmakat az előadó úr volt szíves megemlíteni, nevezetesen, mert a lakosság e törvény alkalmazása során a zaklatások oly» végtelen tömegének lehet kitéve, hogy nem lehet megmaradásuk lakóhelyükön. Mélyen t. Képviselőház! Nagyon jól tudjuk, hogy vidéken, a vidéki városokban, de különösen a falvakban a közigazgatási hatóságok talán képzettek és nagyszerű rendfenntartók, de annyira együtt élnek a néppel, hogy közöttük mindig fennforognak kisebb-nagyobb zsörtölődések. Ezekből pedig olyan visszaélések, bosszúálások és más, meg nem engedhető zaklatások származhatnak, hogy azt a lakosság nem bírhatja el. Itt nemcsak; közlekedés-rendészeti, hanem egyéb általános kihágásokról is van szó. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy falun vannak közegészségügyi kihágások, mezőrendészeti s erdőrendészeti kihágások és általában egész közigazgatási dzsungel van. Ha -most mindezekben a vonatkozásokban lehetőséget adunk arra, hogy az a csendőr-őrszemélyzet a helyszínen bírságoljon, akkor a lakosság minden egyes tagja állandóan, mindennap ki van téve annak, hogy újabb és újabb bírságokat szabnak reá. A trágyáié kifolyik az utcára, azonnal ott lesz a bírság. A szénakazal nem jó helyre van rakva, ott lesz a bírság. Valakinek a lova elszaladt a mezőre, azonnal a helyszínen bírságol a csendőr. A. legkisebb, kicsinyes dolgok idézik elő, hogy az, apró tűszúrások miatt lehetetlenné váljék^ a falusi nép élete a községekben. Különösen áll ez akkor, amikor a lakosság egy — mondjuk — alacsony sorból származó és kisebb intelligenciával bíró olyan hatósági közeggel áll szemben, aki nem tud felemelkedni a komoly, a pártatlan közigazgatás, vagy a pártatlan igazságszolgáltatás színvonalára és bizony könnyen megbünteti bosszúból, haragból, tréfából, vagy egyáltalán hakafántoskodásból az embert, mert éreztetni akarja vele szemben a hatalmát. De még a közlekedésrendészet terén is ilyen lesz a helyzet. Ha annak a parasztembernek a szekerén el fog aludni a lámpa, a csendőr azonnal meg fogja bírságolni a helyszínen 3—4—5, vagy 10 pengőre. Ha a parasztgyerek biciklijével fel fog szaladni a járdára, a csendőr azonnal megbírságolja tíz pengővel. A zaklatások mérhetetlen lehetősége nyílik meg tehát e törvényjavaslat útján. En nem akarok politikát keverni ebbe az egész kér; désbe, de ha Összekapcsoljuk a zaklatásoknak ezt a lehetőségét azzal, hogy esetleg politikai érdemeket is akarnak szerezni az ilyen eljárások során, akkor szinte meg kell borzadnia az embernek arra a gondolatra, hogy milyen 31