Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-243

156 Az országgyűlés képviselőházának 2US. volt, aki szervezőképességével a lovassport terén is értékes szolgálatokat tett nemzetének és idegenből is sok jóbarátot szerzett. Elmúlta őszinte gyászba borította az egész országot és koporsója megett az első magyar ember mellett ott állt az egész nemzet kegyelete, siratta, gyászolta a nemzet egyeteme. Végtisztességén a Ház képviseletében személyesen vettem részt és ravatalára koszorút be- ' lyeztem. Az ország Kormányzója előtt mélységes részvétünknek és együttérzésünknek tolmácsolója voltam és felhatalmazást nyertem arra, hogy a főméltósága Kormányzó Ür hálás köszönetét a t. Ház színe előtt kifejezésre juttassam. T. Képviselőház! A világháború előtti országgyűlések egyik jelentős szereplőjének, Gál Sándornak elhalálozásáról, aki a képviselőház elnökének méltóságát is viselte, megilletődött kegyelettel emlékezem meg. Az immár történelmi emlékké vált közjogi harcok idején, a függetlenségi küzdelemnek volt csendes, de elvhûségben s önzetlen hazafiságban előljáró harcosa Gál Sándor, akit munkássága és egyéniségének értéke révén a Ház méltónak talált az elnöki tisztség betöltésére. Fájdalmas rejtélye a trianoni magyar sorsnak, hogy az a férfiú, aki egész életében hazája függetlenségéért folytatott küzdelmet, most az ezeréves hazától elszakított földön, idegen impérium alatt hunyta le örökre mélytüzű magyar szemét. Indítványozom, hogy Gál Sándornak, a képviselőház volt elnökének érdemeit és nemes emlékezetét jegyzőkönyvünkben örökítsük meg. T. Ház! Fájó kötelezettséget teljesítek akkor, amikor bejelentem, hogy a Háznak egyik közmegbecsülésben állott, érdemes és kiváló tagja. Pékár Gyula, nyári szünetünk ideje alatt örökre elköltözött soraink közül. 1901-től, egy ciklusnyi és a forradalom ideje alatti időszaktól eltekintve, mondhatni 36 esztendőn keresztül tagja volt az ország törvényhozásának. Ez alatt az idő alatt mindig komoly, értékes, konstruktiv munkát végzett. Több magas közéleti pozíciót töltött be. Két évig a kultuszminisztérium politikai államtitkára, közvetlenül a forradalmat követő időkben a külföldi hatalmakkal az összeköttetést fenntartó, úgynevezett összekötő minisztérium vezetője, minisztere, kilenc esztendőn keresztül pedig a nemzetgyűlés és a képviselőház külügyi bizottságának az elnöke volt és megbízatásaiban a köznek hasznos, a nemzet egyetemes érdekeinek mindenkor jó szolgálatot tett. De nemcsak a közéletnek ezen a mezején dolgozott és alkotott, hanem a magyar szellemi élet terén is vezető helyet foglalt el. A magyar irodalom munkásai közül egyike volt azoknak, aki kutatója és ismerője volt a magyar és a vele rokon turáni népek történetének, ékestollú művelője a magyar szépirodalomnak. Nagy műveltségével, sokoldalú tudásával s több idegen nyelvnek birtokában kint a messze külföldön is eredményes szolgálatot tudott tenni hazájának. A szakadatlan lelkes munka, az önfeláldozásig menő önzetlen közéleti tevékenység embere volt Pékár Gyula, aki azt, ami reábizatott, jól végezte el. A jólvégzett munka után tért örök pihenőre és most ott, ahol költői képzelete oly látnoki erővel annyiszor kutaülése 1937. évi október hó 26-án, kedden. tott, Attilának és a Hadaknak útján, mint a hűség és hazaszeretet megtért dalnoka álmodhatik és dalolhat egy szebb és boldogabb magyar jövőről. tJgy érzem, mindannyiunk érzelmeinek tolmácsolója vagyok akkor, amikor indítványozom, hogy emlékezetét ne csak a lelkiekben, hanem a Ház jegyzőkönyvében is örökítsük meg. Bejelentem, hogy özvegye előtt a Ház részvétének kifejezést adtam, aki felkért arra, hogy a mélységes gyász óráiban vele való együttérzésünkért köszönetét a t. Ház előtt tolmácsoljam. T. Képviselőház! Mély meghatottsággal jelentem közéletünk egyik kiváló munkásának, gróf Ráday Gedeonnak, egykori belügyminiszternek és törvényhozásunk 15 éven át volt tagjának folyó évi szeptember hó 22-én történt elhalálozását. Ráday Gedeont csaknem három évtizedes közpályáján a kötelességek hűséges és odaadó teljesítése jellemezte, mely méltán osztatlan megbecsülést biztosított számára minden oldalon. A szó nemes értelmében vett konzervativ politikus volt, aki — bár ragaszkodott a hagyományokhoz — sohasem zárkózott el az észszerű haladás eszméje elől. Már a béke éveiben főispánja volt az ország első megyéjének, ennek kormányzatát vette át a forradalmi idők után is. A nehéz időkben súlyos feladatát éber kötelességtudással, erős kézzel és meleg szívvel látta el. Az ország újjáépítéséből a belügyminisztérium élén. is kivette a maga részét s mint képviselő, a kormánynak és pártjának, de az egész magyar közéletnek is erős támasza volt. Ámbár élete utolsó éveiben a törvényhozás felsőházának volt a tagja, mégis mi úgy érezzük, hogy közénk is tartozott és a veszteség minket is éppúgy, mint az egész magyar közéletet, mélyen érint. A mi kegyeletes emlékezésünk is kíséri Őt s ennek kifejezéséül indítványozom tiszteletreméltó emlékezetét jegyzőkönyvünkben megörökíteni. (Helyeslés.) A Ház az elnök bejelentését tudomásul vette és javaslatait magáévá tette. (A Ház tagjai ismét elfoglalják helyeiket.) Bemutatom a t. Háznak a miniszterelnök úr többrendbeli átiratát, amelyben tudatja, hogy a városrendezésről és az építésügyről; a hajón szállított nehéz csomagok súlyának megjelöléséről; az országgyűlési képviselőjelölés újabb szabályozásáról; a légi járóművek biztosítási lefoglalására vonatkozó 1933. évi római nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről; a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról alkotott 1931 : XXVI. tc.-ben a minisztériumnak adott felhatalmazás további meghosszabbításáról és az 1931 : XXVI te. 9. §-ának módosításáról; az 1937/1938. évi állami költségvetésről; a termelő vagy szállító vállalatok jogi kezelése tárgyában a szerb, horvát és szlovén királysággal 1928. évi február hó 22-én kötött Egyezmény becikkelyezéséről; a többgyermekes alkalmazottak családi pótlékának felemeléséről; egyes közmunkák költségeinek fedezéséről; az ezüstből verhető pénzérmék mennyiségének újabb megállapításáról; a kiadatási és bírósági bűnügyi jogsegély tárgyában Budapesten 1936. évi április l hó 24-én kelt magyar-lengyel egyezmény be-