Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-240

142 Az országgyűlés képviselőházának 210. ülése 1937 július 1-ên, csütörtökön. V. törvénycikk 48. §-ának 2. bekezdése alapján Miskolc törvényihatósági jogú városhoz pénzügyi ellenőr kiküldéséről szóló belügyminiszteri jelentés tárgyalása. (írom. 444, 448.) Meskó Rudolf előadó ujrat illeti a szó. Meskó Rudolf előadó: T. Ház! A háború elvesztésével és a trianoni hékediktátumimal az országra kimondhatatlan és soha el nem kép zeit pusztulás, nyomor, és gazdasági válsáí zeit pusztulás, nyomor, és gazdaságf válság szakadt, amely mind erkölcsi, mind anyagi té^„.jelfntkezett és egyedeket, testületeket, közületeiket egyaránt érintett és óriási veszteségeket, károkat okozott. Ezek a veszteségek és károk legtöbbször az érdekelteik hibáján kívül keletkeztek és az érdekeltek maguk csak néha voltak ezeknek okai. A kormány ennek tudatában ott, ahol ez a törvényes rendelkezésekkel nem ellenkezik ,s ahol arra mód adódik, iparkodik az érdekeltek segítségére sietni és hajaikon segíteni. T. Képviselőház! Miskolc törvényhatósági jogú város, ilyen nehéz helyzetbe került és évek óta súlyos pénzügyi válságban van. Terhei és tartozásai körülbelül 15 millió pengőt teszmek^ki. Költségvetése már évek óta hiánynyal zárul, passzív. Zárszámadási hiánya 1,500.000 pengőre szaporodott, ki nem fizetett tartozása 4,357.000 pengőt tesz ki, be nem folyt követelése és adóhátralékai 3,051.000 pengőre rúgnak. Ha ezeket tekintetbe vesszük, akkor látjuk, hogy a követelések a tartozásokat nem fedezik. Állandó hiány van, amihez még az is hozzájárul, hogy a költségvetésben az adóstságok töresztéséről alig történik gondoskodás annak ellenére, hogy a pótadó 95%-ban, a kereseti adó pedig 6%-ban állapíttatott meg. A várost a teljes eladósodás fenyegeti, kötelezettségének nem igen tud eleget tenni, csak radikális beavatkozással lehet megakadályozni a város háztartásának összeomlását és csak ettől remélhető ennek javulása. Ezért minthogy a kibontakozásra más lehetőség nincs, a város gazdálkodását pénzügyi ellenőrzés ( 'alá kellett helyezni. Ez nem az autonómia sérelmét jelenti; az autonómia épségének teljes fenntartása mellett nem az autonómia ellen, hanem az autonómia érdekében történik. A miniszter a minisztertanács hozzájárulásával Miskolc törvényhatósági város gazdálko

; dásának közvetlen ellenőrzésére dr. Borbiro Ferenc, Baja törvényhatósági város polgármesterét pénzügyi ellenőrnek küldötte ki. A (belügyminiszterit a kirendelésnél semmifele politikai szempont nem vezette, hanem tisztána város érdeke, amit legjobban az is bizonyít, hogy az ellenőrzéssel egy, az autonómiában kipróbált tisztviselőt bízott meg. A pénzügyi ellenőrnek nem a folyó ügyek intézése a főcélja, hanem inkább gondolatok felvetése, tanácsok adása és olyan módszer megalkotása, hogy a jelenlegi pénzügyi káosz megszűnjék s a város pénzügyi helyzete ismét a rendes kerékvágásba, a normális keretek közé kerüljön. Ez annál is inkább lehetséges, mert Miskolc az országban talán az az egyetlen város, amely az ország megcsonkítása ellenére helyzeti előnyökhöz jutott. (Rassay Károly: Használja ki!) A város polgársága a belügyminiszternek ezt az intézkedését bizonyára f megelégedéssel és Örömmel fogja fogadni, miért is tisztelettel kérem a t. Házat, hogy a belügyminiszternek ezt a jelentését vegye tudomásul és hasonló eljárás céljából a felsőházhoz áttenni méltóztassék. Elnök: Kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom,, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és kérdem a t. Házat, vájjon méltóztatik-e a belügyminiszter úr most tárgyalt jelentését tudomásul venni? (Igen!) A Ház a belügyminiszter úr jelentését tudomásul veszi s azt hasonló eljárás céljából a felsőházhoz teszi át. T. Ház! Napirendünk anyagával végeztünk. Javaslatot teszek arravonatkozólag, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzzük ki a ma letárgyalt törvényjavaslatok harmadszori olvasását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadja. Jelentem a t. Háznak, hogy gróf Apponyi György képviselő úr félreértett szavainak helyreigazítása címén kért és kapott a Ház elnökétől felszólalásra engedélyt. Gróf Apponyi György képviselő urat illeti a szó. Gr. Apponyi György: T. Ház! ' (Halljuk! Halljuk!) A képviselőház május 25-iki ülésén a belügyi tárca költségvetésének általános vitája alkalmából Kertész Miklós képviselőtársunk beszéde során azt a megjegyzést tette, hogy át kellene térni a mai feudális úri Magyarországról a demokratikus Magyarország felé.^ Később én szólalván fel ugyanennek a tárcának általános vitájában, Kertész Miklós képviselőtársam ebbeli megjegyzésére vonatkozólag azt a megállapítást tettem, hogy nem látok különbséget a szó nemes értelmében vett úri Magyarország és a demokratikus Magyarország közt, de igenis, különbséget látok a ma sok tekintetben parvenü Magyarország és a valódi demokratikus Magyarország közt. Akkor ezért a kijelentésemért elnöki rendreutasításban részesültem. Minthogy éreztem, hogy talán félreértésekre is adhat alkalmat kijelentésem, a rendreutasítás előtt tiszteletel meghajoltam és azt gondoltam, hogy ezzel az egész incidens le van zárva. Később külföldi tartózkodásom alatt, amelyről tegnap tértem vissza, hallottam ott kint, hogy ennek a kijelentésemnek olyan értelmezést adtak, vagy olyan értelmezést próbáltak adni, mintha én ezzel a megállapítással sértő bírálatban kívántam volna részesíteni állami életünk mai vezetőit. Amikor a Napló átnézése után megállapítom, hogy ez a kijelentésem talán tényleg félreértésre adhatott alkalmat, vagy alapot, kötelességemnek érzem a Ház egyik utolsó ülése által nyújtott alkalmat megragadni, hogy nyilatkozatommal kapcsolatos minden akár jóhiszemű félreértést, akár tendenciózus beállítást elhárítsak. Egész felszólalásom tárgyából és irányából megállapítható, hogy kijelentésem semmi mas célt nem szolgált, mint azt, hogy visszautasítsam azt a szerintem téves megállapítást es igazságtalan kritikát, hogy itt valami feudális, úri Magyarország küzd á demokratikus triodes ellen vagy áll a demokratikus fejlődéssel szemben. Ezzel az általánosságban tett megjegyzésemmel rá kívántam mutatni arra, hogy a demokratikus fejlődéssel szemben nemaz uri Magyarország áll, hanem azok a tradíciókat megtagadó, közéleti múltra nem támaszkodó es általam éppen ezért a »parvenü« jelzővel illetett, különböző törekvések vagy azok képviselői, akik a demokratikus elvek s a nemzet alkotmányos és parlamentáris hagyományainak tagadásával, új vezérelvek hirdetésével a ma-