Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-240

132 Az országgyűlés képviselőházának 24Ö. illése 1937 július 1-én, csütörtökön. sérti ez a rendelkezés» tehát a kiadandó végrehajtási utasításban eat a kérdést szabályozni kell. Erre hívom fel a miniszter úr figyelmét. A másik kérdés, amelyre szintén fel akarom hívni a miniszter úr figyelmét, az, hogy alkalmas lenne ez a törvényjavaslat arra, hogy a hétvégi pihenőidőt, az úgynevezett week-end kérdést végleg szabályozzák. Ez is régi kívánsága a magánalkalmazottaknak. Ha az állam rendezte a saját alkalmazottaira vonatkozólag ezt a kérdést és elrendelte,, hogy szombat déli 12 órakor a hivatalokban a munka megszűnik és hétfőn délelőtt 10 óráig szünetel, akkor joggal elvárhatják a magánalkalmazottak is, hogy ezt a kérdést náluk is ennek megfelelően az egyenlő elbánás elve alapján megoldják és végre gyökeresen szabályozzák, hogy ne kelljen minden év tavaszán ezt a kérdést az alkalmazottak érdekképviseletének állandóan .napirenden tartani és küzdelmet folytatni a munkaadókkal, akik mereven szembehelyezkednek ezzel a külföldön, különösen a nyugati államokban már bevezetett rendszerrel. Kérem tehát a miniszter urat, hogy úgy a bányászok említett ügyét, mint a hétvégi munkaszünet kérdését szabályozza. Elnök: Szólásra következik $ Brandt Vilmos jegyző: Andaházi-Kasnya Béla! Andaházi-Kasnya Béla: T. Képviselőház! A tör vény jayaslat 3., §-ának intencióit minden tekintetben kielégítőnek tartanám, azonban egy oly^an kérdés vár itt szabályozásra, amelyet egészen csodálatos módon nem találtam meg a törvényjavaslatban. Ennek a rendelkezésnek célja az, hogy végre minimálják, illetve maximálják azt a munkaidőt, amelyet a munkástól a munkaadó joggal követelhet. Ellenben van egy úgynevezett munkatöbblet, fennál a túlórázás lehetősége is, tehát amit kérni szeretnék a miniszter úrtól, az az, hogy méltóztassék meghatározni, mi az a maximális (munkateljesítmény, amelyet túlórában követelni lehet, mert lehetetlenség annyit követelni, hogy a sok munkától az a munkás vagy tisztviselő leforduljon a székről. Szükséges tehát, hogy legyen egy maximum, ameddig túlóra követelhető. Erre nézve azonban sem a törvényjavaslatban, sem az indokolásban támpontot sehol nem találunk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Arra kérem az. iparügyi miniszter urat, legyen szíves ezt meghatározni s ha már a, javaslatba nem tudja felvenni, akkor legalább a végrehajtási utasításban szabályozza, mi az a maximális túlóra, amelyet a munkaadó a munkavállalótól követelhet. •Még egy dologra szeretném a t. Ház szíves figyelmét igénybe venni. Ugyanis több képviselőtársammal ibeszélvén, úgy látom, hogy tegnapi beszédemnek egyik mondatát különféleképpen interpretálták. Miután ennek a mondatnak helyes magyarázatára egyedül és kizárólag én lehetek az illetékes, ki kell jelentenem, fhogy távol állt tőlem az a szándék, mintha én bármelyik minisztérium tisztviselőkarára még csak a leghalványabb formában is inszinuáló megjegyzést kívántam volna tenni, amit igyekeznek ebbe a mondatomba belemagyarázni. Ki kell jelentenem, íhogy a Gaal Gaston által 1930 május 6-án a képviselőházhoz benyújtott indítványa kapósán, amelyet a Ház határozattá is emelt, csak azt mondottam, hogy a törvényjavaslat végrehajtása szempontjából is kívánatos lenne, hogy ennek a házhatározatnak érvényt sízerezzen nemcsak a Haz, hanem maga a miniszter úr is. Készséggel kijelentem, hogy meggyőződtem arról, hogy bár a Ház elé ez az ügy nem került, azonban az 1932. évi 1700-as számú miniszteri rendelettel atz államnál és más hatóságoknál tényleges szolgálatban álló tisztviselők és rangosztályba sorozott havidíjasok mellékjövedelme szabályoztatott és nemcsak szabályoztatok, hanem a rendelkezés minden tekintetben keresztül is vitetett és annak érvény szereztetett. Arra kérem tehát az igen t. Házat és magát a jelenlevő iparügyi miniszter urat is, hogy minden ehhez a mondathoz fűzött más magyarázatot méltóztassanak helytelennek tekinteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kíván még valaki a 3. §4hoz szólni? (Nem!) Ha szólni 'senki nem kíván, a vitát bezárom. Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Ház! Csak meg akarom köszönni AndaháziKasnya képviselő úrnak ezt a lojális rektifikálását, egyébként kérem a 3. §-nak változatlan szövegben való elfogadását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 3. §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Kertész Miklós és társai, valamint Csoór Lajos képviselő urak módosító indítványával, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Szíveskedjenek azok felállani, akik elfogadják! (Megtörténik.) Többség. A Ház a 3. $-t eredeti szövegében fogadta el. Következik a 4. §. Az előadó urat illeti a szó. vitéz Pintér József előadó: T. Ház! Hogy lehetővé tétessék, hogy olyan esetekben, amelyekben a negyedórás munkamegszakításokra nincs szükség, a munkaadó ennél rövidebb időt adjon pihenésre és étkezésre, de úgy, hogy ez a munkaidőbe heszámíttassék, mély tisztelettel indítványozom, hogy a 4. •§ helyébe egy új szakasz iktattassák be (olvassa): »4. §. A munkavállalónak munka közben — ha szükséges — pihenésre és étkezésre megfelelő időt, ha pedig az illetékes 'miniszter úgy rendelkezik, a rendelkezéshez meghatározandó munkaközi szünetett kell adni. A munkaközi iszünet tartama, mely negyed óránál rövidebb nem lehet, eltérő megállapodás hiányában nem számít be a munkaidőbe.« (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Kéthly Anna. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az előadó úr indítványa valamivel közeledett a mi megállapításunkhoz, mégis azt kérem, hogy fogadja el a t. Ház a mi javaslatunkat, amely szerint az 1. bekezdés második sorából töröltessenek a »ha szükséges« szavak, valamint a 2. bekezdés utolsó mondata helyett a következő szöveg vétessék fel: »A munkaközi szünetek tartama beszámít a munkaidőbe.« Az első módosításra vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy egy nyolcórás munkakerethe okvetlenül szükséges a heleillesztése egy olyan munkaközi szünetnek, amely alatt a munkás étkezhet, vagy elfogyaszthatja az ebédjét. Kizárt dolog, hogy tegyük fel, reggel 7 órától délután 3 óráig, tehát nyolc óra alatt ne kerüljön sor arra, hogy a munkásnak valamit fogyasztania kelljen. Teljesen kizárt dolog, hogy a munkás kibírja 8 órán keresztül a munkát, a nélkül, hogy valamit étkezzék. A 2. bekezdés utolsó mondatának az a változtatása, hogy a munkaközi szünetek tar-