Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-236

4 Az országgyűlés képviselőházának í és került ide a plénum elé ez a törvényjavaslat, amely két elv és két szent eszme talán az a hatóerő az emberiség történetében, amely a teremtő Isten bölcs rendelkezései szerint a világtörténelmet céltudatosan a folytonos kifejlés és tökéletesbülés felé viszi. Ez a két elv, mint ok: az egyik a gyakorlati kereszténység, a másik a gyakorlati nemzetszolgálat, a gyakorlati hazaszeretet. Minden keresztényre nézve gyakorlati eljárás szempontjából az írásnak szava és tanítása áll, amely szerint az ember keresztény volta és kereszténysége a következő tényekből ítéltetik meg: az éhezőknek ételt adni, a szomjuhozóknak italt adni, a, mezíteleneket felruházni, és a másik: a szomorúakat vigasztalni, a tudatlanokat tanítani és így tovább. A kereszténységnek ezek az ismérvei, amely gyakorlati elv alá támasztásául isteni parancsképpen hangzik a felebaráti szeretet törvénye, amely felebaráti szeretet nem azt mondja, hogy szeresd magadat a felebarátod érdekeinek feláldozásával és a felebarátod erőinek felhasználásával, hanem szeresd a felebarátodat magadnak az áldozatkészségével és magadnak a feláldozásával. Sajnos, a kereszténységnek ezek az elvei a gyakorlatban nagyon lassan jutottak érvényesülésre és a felebaráti szeretet törvényeiből és parancsából sokszor a felebarátnak az elnyomása, nagyon szomorú elnyomása lett. Látjuk azt, hogy a munkavállalók és munkások a történelem folyamán hősi küzdelmet folytattak azért, hogy a felebaráti szeretet területén legalább valami keveset is a maguk részére kiharcoljanak. A munkások szervezetei a legutóbbi évszázadban és az utóbbi évtizedekben is folytatták ezeket a hősi küzdelmeket azokért az elvekért, amelyek ebben a törvényjavaslatban kerülnek ma a t. Ház plénuma elé. Mint elsőrangú célok szerepeltek ezek a ma itt a javaslatban előkerülő adatok a munkásszervezetek harcában, sajnos, azonban a másodrangú cél, a szervezeteknek biztosítása, a szervezetek harci készsége, a szervezetek fenntartása és egybekovácsolása okozta talán éppen azt, hogy egyes politikai és technikai okok és adottságok elszakították ezeket a munkásmozgalmakat és a munkásmozgalmak útján magukat a munkásokat is éppen a gyakorlati kereszténység elvétől (Ügy van! a középen.) A gyakorlati kereszténység elveitől való ez az elszakadás próbálta a szentesítő erőt, a^ lélekben is megnyugtató erőt és a lélekig ható kötelességérzetet más egyébbel pótolni, amely más egyéb azonban — legyen az akár a humanizmus jelszava, legyen akár a materializmus jelszava, vagy bármely más egyéb jelszavak -regy mozgalom alá, egy mindent állandóan lélekkel, szeretettel és eredménnyel kitöltő mozgalom alá biztos alapot sohasem tud adni. Látjuk, hogy ezek a munkásmozgalmak az évtizedek folyamán ki voltak téve hangulatoknak, ki voltak téve a világtörténeti gazdasági válságoknak, ki voltak téve állandóan azi óriási küzdelmeknek és óriási válságoknak, A faj és mithosz, — minek beszéljek manap ezekről — mimt szentesítő erő, nem igen tudnak alapot szolgáltatni és biztos eredményt nyújtani. Ezek a munkásmozgalmak végeredményben elszakadva a kereszténység áldásttermő és biztosító szentesítő erejétől, — látjuk a szovjetben napjainkban — a munkások részére biztos eredményt éppen azi itt a törvényjavaslatban felvett területen nem szolgáltattak. Ter6. ülése 1937 június 23-án, szerdán. mészetes, hogy ezek a mozgalmak adtak sokszor kenyeret és sokszor több kenyeret — helyesen — a rájuk bízott munkások részére, csakhogy ez a több kenyér bizony nagyon sokszor több keserűséggel is volt egybekapcsolva. A munkások öntudatának emelkedése, a munkásság szociális és kulturális igényei és azok az akadályok, amelyeket a nagytőkék ezek elnyerésével szemben mindig támasztottak, állandó izgalomban tartották a munkáslelkeket, állandó harcra késztették, állandó gyűlöletre ébresztették, úgy, hogy amit a munkásság nyert a vámon, azt elvesztette a réven. amit nyert talán több kenyérben és több fizetésben, azt elvesztette a lélek nyugalmában, elvesztette a belső berendezettségnek boldogságában. Ezekkel a küzdelmekkel természetesen együtt jár a nagyfokú lelki kiüresedés. Az égbekiáltó bűnöket hangoztatták állandóan a munkássás előtt, — hiszen azok a vétkek, amelyeket a munkásokkal szemben évszázadokon keresztül elkövettek, valóban égbekiáltó bűnök voltak — mondom, az égbekiáltó bűnöket hangoztatták a munkások előtt és a munkások szívükben és lelkükben érezték ennek keserűségét. Minthogy pedig erre orvoslást nem kaptak, természetes, hogy ezzel együtt járt az égtől való elpártolás, a lelkiektől való elszakadás, a természetfelettiekből való teljes kikapcsolódás. Ez pedig a munkásságra külön nagy veszedelmet és csapást jelent. így adódott, hogy az egyház^ amely politikai és közgazdasági kérdésekbe soha nem avatkozik bele, mert nem ez az Ő területe, hanem elsősorban a lelkiek gondozása, kénytelen volt mégis már 50 esz;tendővel ezelőtt felemelni szavát a híres pápai bullákban a munkások és proletárok nyomorának enyhítése érdekében. Tette ezt azért, mert ez nemcsak anyagi nyomorúság volt, hanem nagy lelki nyomorúság, nagy lelki dezoláció is volt es a lelkek nagy veszedelme. így születtek meg azíok a pápai bullák, amelyek annyi avatott tolltól kaptak méltatást az újságírásban és annyi avatott szónoktól nyertek méltó elismerést a magyar parlamentben m> utolsó 50 esztendő folyamán. A Eerum Novarum és a Quadra gesimo Anno bullák hatásai maradandók voltak >a nemzet történetében. Es amidőn én keresem ia legmélyebb okokat, melyeik ezt a javaslatot ma a parlament elé hozták, iáikkor ezek egyikét megtalálom ennek a gyakorlati kereszténységnek előnyomulásában, megtalálom a törvényhozás azon törekvésében, hogy a (munkásság szociális jólétét akarja emelni, megtalálom az egyik legfőbb okot a szociális törvényalkotásnak az igazán biztos és sziklaszilárd alapra: a keresztény nemzeti alapra való _ helyezésében. Látjuk, t. Ház, a ma történetében, hogy nagy népi és nemzeti erők vannak előnyomulóban. Azt mondom, népi és nemzeti erők. Valamiképpen a kettő egymásba kapcsolódik, meirt a népi erő annyit is jelent a nemzetivel kapcisolatbain, hogy a nép a nemzetnek birtokosa lesz, a nép öntudatára ébred annak, hogy ő a nemzet, hogy ő is birtokosa a nemzetnek. A nép bekapcsolódása a nemzet történetébe, annyit jelent, hogy a nemzet történelmének intézői és vivői már nem csupán a kiválasztott emberek, nem csupán a kiválasztott osztályok, hanem maga a nép, mely öntudatára ébredt eme méltóságának, öntudatára ébredt történelemhordozó és nemzetalapító voltának. Eis ez logikus is. A világháborúban az egyszerű munkás nép, a munkavállalóik nagy tömege volt az, mely a kötelesség