Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.

Ülésnapok - 1935-239

'Az országgyűlés képviselőházának 239. törvényjavaslatot, (Elénk helyeslés a jobbolda­lon és a közében.) továbbá a munkaviszony egyes kérdéseinek szabá­lyozásáról szóló törvényjavaslat részletes tár­gyalását; az iparügyi miniszter úr jelentését a Dunán­túlon ásványolaj, iöldgáz és egyéb ásványolaj­félék kutatását végző ((Eurogasco) céggel kö­tött pótegyezmény tárgyában; továbbá a magyar-lengyel konzuli egyezmény be­cikkelyezéséről szóló törvényjavaslat, az egyes külállamokkal kereskedelmi és forgalmi viszo­nyainkat szabályozó egyezményekről szóló kül­ügyminiszteri jelentés és végül mai napirendünk 2—5. pontjai alatt felvett törvényjavaslatok és jelentések tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomat magu­kévá tenni? (Igen!) Azt elfogadottnak jelen­tem ki. Az interpellációkat megelőzőleg két minisz­teri választ fogok felolvastatni. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a mi­niszterelnök úrnak Esztergályos János képvi­selő úr interpellációjára adott írásbeli válaszát felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Tisz­telt Képviselőház! Esztergályos János ország­gyűlési képviselő a képviselőháznak folyó évi február hó 24-én tartott ülésében az alkalma­zottak és nyugdíjasok járandóságaiból történő szanálási levonások megszüntetése tárgyában interpellációt intézett az összkormányhoz. Ezen interpellációra a következőket van szerencsém előadni: A törvényhozás az 1931:XXVL tc.-kel az államháztartás egyensúlyának biztosítása ér­dekében a kiadások csökkentésére irányuló in­tézkedések megtételére utasította a kormányt. Ezeknek az intézkedéseknek egyike az állami és önkormányzati alkalmazottak és nyugdíja­sok illetményeinek, illetve ellátási díjainak csökkentése. Kétségtelen, hogy ezek a csökkentések ér­zékenyen érintik az alkalmazottakat és nyug­díjasokat, de a csökkentések megszüntetése az államháztartás jelenlegi helyzetében még nem lehetséges. A kormány azonban állandóan figyelemmel kíséri az alkalmazottak és nyugdíjasok anyagi helyzetét és minden törekvése odairányul, hogy amilyen mértékben azt a költségvetési helyzet megengedi, az elrendelt csökkentések fokozatosan megszűnjenek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hangosabban! — Zaj.) A gazdasági élet fejlődése folytán az utóhbi Időben az állam pénzügyi helyzetében jelentkező némi javulást a kormány máris felhasználja arra, hogy tanújelét adja annak a megértésnek és szeretetnek, amellyel a tiszt­viselők és nyugdíjasok ügyét állandóan kezeli. Az ilyen irányban tett első intézkedés volt az a tör­vényjavaslat, amelyet a kormány, a családvé­delmi szempontok "' szeim előtt tartása mellett, benyújtott alkotmányos tárgyalásra a több­gyermekes közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok családi pótlékának felemelésére nézve. Az ebben a törvényjavaslatban foglal­tak szerint a három és hármon felüli gyer­mekkel bíró alkalmazottak és nyugdíjasok csa­ládi pótléka a harmadik és ennél több gyer­mek után 50%-kai felemeltetik. Kérem a képviselőházat, hogy ezen válaszomat tudomásul venni méltóztassék. ülése 1937 június 30-án, szerdán. 105 Budapest, 1937. évi június hó 22-én. Dará­nyi Kálmán s. k.« Elnök: Esztergályos János képviselő úr ninos jelen. (Gr. Festetics Domonkos: Miért nincs itt Esztergályos?) Felteszem a kérdést, méltóztat­nak-e a miniszterelnök úrnak az interpellá­cióra adott írásibeli válaszát tudomásul vennH (Igen! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem hallottuk! — Horváth Zoltán: Mit vettek tudo­másul? — Zaj.) A Ház a választ tudomásul veszi. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a pénz­ügyiminiszter úr Huszár Mihály képviselő úr interpellációjára adott írásbeli válaszát han­gosan felolvasni. Vásárhelyi Sándor jegyző (olvassa): »Vá­lasz Huszár Mihály országgyűlési képviselő úrnak illetékegyenériték ügyben előterjesztett interpellációjára. A t. interpelláló képviselő úr azt kívánja, hogy az egyházi javadalmasokra kivetett ille­têkegyenérték adó töröltessék el vagy szállít­tassék le, vagy legalábbis az alap megállapítá­sánál az egyházvagyonokat terhelő állandó te­hertételek, megterhelések vétessenek figye­lembe. Az .illetékegyenérték kulcsának Of 6 szá­zalékról O'l százalékra való mérséklését java­solja, hogy a javadalmasok ugyanolyan kulcs szerint fizessék az illetékegyenértékeit, mint a különféle szerzetesrendek és a jótékonysággal vagy oktatással foglalkozó rendek. Mindenekelőtt utalok arra, hogy a t. kép­viselő úr a képviselőház 1934. évi november hó 21-én tartott ülésében dr. Imrédy Béla akkori pénzügyminiszterhez ugyanezt a tárgyú inter­pellációját már előterjesztette. Hivatali elődöm a válaszában hangsúlyozta, hogy nem látja el­érkezettnek az időt a lelkészkedő papság ille­tékegyenértékének törlésére vagy leszállítá­sára, mert ez a teher az egyéb rétegek terhéhez viszonyítva rendkívülinek nem mondható és mert a kívánság teljesítése az illetékegyenér­téknek és az illetékeknek egész területén ha­sonló kívánságok felmerülését vonná maga után, ami az államháztartás egyensúlyát ko­molyan veszélyeztetné. Mindazok az okok, amelyek ebben a tekin­tetben az 1934. évben fennállottak, ma is fenn­állanak s az azóta eltelt idő a gazdasági hely­zetben nem hozott olyan változást az államház­tartás helyzetében pedig olyan mérvű javulást, amely a it. interpelláló képviselő úr kívánságá­nak a teljesítését ezidőszerint is lehetővé tenné. A beszerzett és feldolgozott adatok szerint a lelkészkedő papság évi illetékegyenérték terhe 309.773 P. Ez az összeg 123.041 kat. hold föld­terület és 1543 ház után van kivetve. A kat. holdankénti illetékegyenérték tehát ezidősze­rint évi 1 P 90 fillér. Nézetem szerint ezt a ter­het elviselhetetlenül súlyos tehernek mondani a jelenlegi gazdasági viszonyok között sem le­het. Ezért nem járulhatok hozzá ahhoz a kíván­sághoz, hogy a lelkészi javadalmak az illeték­egyenérték fizetése alól mentesítttessenek, il­letve, hogy az illetékegyenérték kulcsa velük szemben 0'6 százalékról 0*1 százalékra .mérsé­keltessék. Túlzott a t. interpelláló képviselő úrnak az az állítása, hogy az illetékegyenérték súlyosabb a természetes; személyek által viselt illetékte­hernél. Az illetékegyenérték kulcsa a rendkí­vüli pótlékkal együtt évi 0*6%, tíz évre tehát 6%. Az öröklési illeték kulcsát az átszállott

Next

/
Thumbnails
Contents