Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-239
102 Az országgyűlés képviselőházának 239. hogy az érdekképviseletek meghallgatása a törvényjavaslatban biztosítva van. Ugyanilyen probléma, az utazók kérdése. Ezt a kérdést igen különböző pájrtállású képviselőtársaim hozták napirendre és kérteik az utazóik jogvisizouyain'ak rendezését. Már most mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy tulajdonképpen 'kétféle utazó van. Vannak utazók, akik mint önálló kereskedők, mint vállalkozók lépnek fel és nem ^gy vagy kettő, hanem 5—10 cég képviseletét látták el, akik ezt a ténykedésüket vállalkozásszerűen űzik, saját választásuk (szerint, saját elhatározásuk alapján. Ez:ket nem tudom minden esetben alkalmazottakká degradálni, vagy 1 alkalmazottakká minősíteni. Vannak azonban utazók és ez a nagyobbik kategória, akik a ténykedésüket, mint alkalmazottak végzik. Énre a imásodik kategóriára ennek a törvényjavaslatnak a hatálya kiterjed, de természetesen észszerűen, mert amint már közbeszólás formájában említettem, nem lelhet az utazók (munkaidejét nyolc órában szabályozni és a nyolc óra bekövetkeztekor őket például a vonatról leszállíttatni. Ami azonban a felmondás és a végkielégítés kérdését illeti, — mint méltóztatnak tudni — a törvényjavaslat 15. §-a megadja a lehetőséget arra, hogy azokat a rendelkezéseket, amelyek a kereskedeltmii és az ipari alkalmazottakra vonatkozó lag ma érvényben vannak, olyan kategóriákra is kiterjesszük, amelyek ezeket eddig még nem élvezték. Ki lehet tehát terjeszteni a művezetőkre, az utazókra és én erre a legnagyobb készséggel hajlandó is vagyok. Ennek a törvényjavaslatnak a keretében azonban nem tudok egy új alkalmaztatási jogviszonyt teremteni az utazó és főnöke,, vagy megbízója között akkor, ha az esetleg már más alapon indult el. Azt hiszem azonban, hogy már azok a rendelkezések is, amelyeket a törvényjavaslat biztosít és amelyeket az utazók jogviszonyaira is ki lehet terjeszteni, lényeges lépést jelentenek az utazói kar mondjuk, jogviszonyainak rendezése tekintetében. Éppen ezért kérem, 'méltóztassanak ezt megnyugvással tudomásul venni. Méltóztassanak most megengedni, hogy röviden még áttérjek az egyes felszólalt képviselő urak által említett kívánságokra és észrevételekre. Kertész Miklós képviselő úr azt kifogásolja hogy belvárosi üzletekben záróra után, kiváltképpen szombaton éjszaka foglalkoztatják az embereket. Megjegyzem, hogy a törvény alapján már módom lesz ennek megakadályozására. Sajnálom, de eddig semmiféle törvényes intézkedés nem volt ilyen kétségtelen visszaélések megakadályozására. A képviselő úr azt mondja, hogy a szállítmányozási vállalatok azt mondják, hogy ők, mint közlekedési vállalatok, nem esnek a törvényjavaslat hatálya alá. Ne méltóztassék ebből problémát csinálni, mert ezek kifejezetten aláesnek,, esak a közforgalmi közlekedési vállalatok tekintetében van még kivétel, tehát a vasút, a Hév., a Bszkrt. stb. kísérő személyzete tekintetében. Ezekre vonatkozólag, mint a törvény Indokolása világosan mondja, egészen különleges rendelkezések vannak és maradnak is érvénvben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) De a szállítmányozási vállalat, véleményem szerint, nem közlekedési vállalat, tehát a törvényjavaslat hatálya alá tartósak. A képviselő úr azt állapította meg, hogy a munkaadók örülnek a hatnapos szabadságminimumnak, mert a hosszabb szabadságokat ' ülése 1937 június 30-án, szerdán. is majd erre a mértékre fogják leszállítani. A képviselő úr olvassa el a törvényjavaslat további részleteit is, amelyek világosan kimondják, hogy a hat nap minimum és a miniszter rendelettel fogja (megállapítani az időtartamot, amelyre ezt a hat napot a szolgálati évek, az alkalmazás és így tovább figyelembevételével fel kell emelni. A képviselő úr azután természetesen biztosítani kívánja a szabad szervezkedés lehetőségét is. Erre majd még visszatérek. Müller Antal képviselő úr az ingyenmunka lehetőségét kifogásolja. Már voltam bátor — közbeszólás alakjában — megemlíteni, hogy bármennyire helyes az az elv, hogy mindenki végzett munkája ellenértékekép kapja ímeg a megfelelő díjazást, mégis vannak esetek, amikor az ilyen díjtalan munkának megengedése nem a munkaadónak, hanem a munkavállalónak áll az érdekében, aki gyakornokoskodást vállal azért, hogy egy vagy más ilyen foglalkozási ágnak összes csínját-bínját elsajátíthassa és valamikor maga is, mint önálló exisztencia foglalkozzék az illető munkákkal. Kétségtelen azonban az, hogy itt megfelelő korlátozásra van szükség, nehogy az ilyen ingyenes alkalmaztatás a törvény egyéb rendelkezéseinek kijátszásához vezessen, elvben azonban nem tudnám az ilyen lehetőséget megszüntetni. Amit a képviselő úr a borbélysegédek munkaidejéről beszélt, már voltam bátor említeni, hogy különbséget akarok tenni a készenléti és más szolgálat között, s ennélfogva figyelembe kívánom venni a képviselő úrnak ezt a kívánságát is. Kívánta a képviselő úr, hogy a túlmunkának a későbbi órákban, éjjel, valamint vasárnap magasabb díjazását rendeljük el. Ami az éjjelr díjazást illeti, ebben a tekintetben nem tudok a képviselő úrral egy állásponton lenni azért, mert az éjjeli munka rendszerint folytonos üzemben válik szükségessé. Az ilyen üzemekben turnusokban kerül a 'munkásság folyton munkába, — például fonógyárban vagy villamos üzemben — amely üzemekben a gépek éjjel-nappal folyton futnak. Az ilyen üzemekben az éjjeli munkába kerülő munkásnak a munkáját nem lelhet túlmunkának tekinteni. Itt egy folytonos üzem ellátásáról van szó és véleményem szerint nem lenne helyes a többi, ugyanolyan foglalkozást végző munkássággal szemben az ilyen munkásságnak excepcionális helyzetet biztosítani. Ami egyébként a vasárnap, vagy a túlmunkában végzett munka díjazását illeti, etekintetben elég a törvényjavaslatnak errevon átkozó rendelkezése, amikor a díjazást legalább 25 százalékban állapítja meg és így bizonyos lehetőség van arra, hogy a díjazás mennyisége a túlórák növekedése esetén, vagy vasárnapi munkálkodás esetén megfelelően emeltessék. Megjegyzem, hogy 'eddig is az volt a gyakorlat, — méltóztatnak tudni — hogy a vasárnapi túlmunkáért járó díj 50 százalékkal magasabban volt megállapítva. Propper Sándor képviselő úr kifogásolja a törvényjavaslat keretjellegét, helyette inkább kódexet kíván. Kifogásolta továbbá, hogy nincs benne a murkahiány esetére szóló biztosítás, nincs benne a családi munkabér, nincs^ benne a béregyeztetés, nincsen benre a kollektív szerződés. Ugyanezt mondotta Kéthly Anna képviselőtársam is, Én tovább megyek: fel tudnám sorolni, hogy mi minden nincs benne.
