Képviselőházi napló, 1935. XV. kötet • 1937. június 23. - 1937. november 16.
Ülésnapok - 1935-239
Az országgyűlés képviselőházának 239. még ki, hogy nincs aggályom atekintetben, hogy a kormány, amint odaadással fogta meg a szociális kérdések megoldását, az életbe is minél előbb át fogja ültetni azokat a helyes elgondolásokat, amelyeket a törvény megvalósítani kíván. Én bízom abban, hogy a kormány ezt minél előbb meg fogja tenni és bizonyára meg fogja szívlelni azt az elvet, hogy: »Bis dat, qui cito dat.«. Fenntartva magamnak azt a jogot, hogy a törvényjavaslathoz annak részletes vitája folyamán még hozzászólhassak, a kormány iránti bizalomból és bízva abban, hogy ez a törvényjavaslat üdvösen fogja éreztetni az életben a mágia hatását, hogy ennek nyomán több szociális igazság fog fakadni és több szociális egyenlőség is, a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Ember Sándor! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik*? Brandt Vilmos jegyző: Csik József! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő lir nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik 1 ? Brandt Vilmos jegyző: Nincs senki sem feliratkozva. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Bornemisza Géza iparügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A szociálpolitikai problémák állandóan foglalkoztatják az egész világ 1 politikai és gazdasági közvéleményét s én a most lefolyt vitából örömmel állapíthatom, meg, hogy etekintetben a magyar politikai ós gazdasági közvélemény sem kivétel. Ezt a törvényjavaslatot, amely a munkaidőt, a lögikk'i j 'bib munkabért é-3 a fizetéses szabadságot kívánja szabályozni, az egész Ház — mondhatni, kivétel nélkül — a legnagyobb megértéssel fogadta. (Ügy van! Úgy van!) A javaslatot magáévá tette a Nemzeti Egység Pártján kívül a Kereszténypárt és a Független Kisgazdapárt is s örömmel kell mondanom, hogy a felszólalásokból azt vettem ki, hogy azok, akik a javaslat ellen iratkoztak fel, tehát a szociáldemokrata párt s a demokrata párt. tulajdonképpen szintén a javaslat mellett szólaltak fel, mert általában szükségesnek és időszeríínek tartották mindazoknak a kérdéseknek a rendezését, (Farkas István: Csak többet kellett volna hoznia a törvényjavaslatnak!) amelyeket a törvényjavaslat felölel. Csak abban volt különbség a törvényjavaslat ellen és a törvényjavaslat mellett felszólalók között, hogy az ellene felszólalt képviselő urak talán a tempót kissé lassúnak tartották és egy sereg újabb követeléssel állottak elő. Mindenesetre hálásan köszönöm a felszólaló uraknak azt a nagy megértést, amellyel a törvényjavaslatot fogadták. Ne méltóztassék azt hinni, hogy nem tulajdonítok ennek a megértésnek nagy fontosságot. Én ennek rendkívül nagy fontosságot tulajdonítok, mert ebből a megértésből látom, hogy a kormány szociálpolitikája helyes irányban halad, s amellett nagyra értékelem a mélyen t. Képviselőháznak ezt a megértését már abból a szemülése 1937 június 30-án, szerdán. 97 pontból is, hogy méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy bármilyen kristálytiszta célkitűzéssel és bármiiyen határozottsággal is haladunk a cél felé, azonban az ilyen kérdések rendezése úgy gazdasági, mint társadalmi vonatkozásokban olyan nagy érdekeket érint és esetleg sért, hogy mindig igen nagy ellenállással kell találkoznunk s ennek az ellenállásnak leküzdésére kétségtelenül igen nagy segítséget jelent az ország közvéleményének és elsősorban a képviselőháznak egyöntetű támogatása. Mint említettem, szociálpolitikai problémáktól hangos a közélet világszerte s éppen azért a szociálpolitikai problémák nemcsak magyar jelentőségűek, nem is európai kérdések, hanem az eigész világ témái. És hogy ez így van, ennek oka tulajdonképpen az, hogy az utolsó évszázadban az ember élete igen jelentős változásokon ment keresztül. Az elmúlt század a technika százada volt. A műszaki tudományok hatalmas fejlődése és a tudományok eredményeinek alkalmazása megváltoztatta a termelési módszereket, meggyorsította a közlekedést és a fogyasztást is megkönnyítette. A technika fejlődése folytán nemcsak azoknak a száz évvel ezelőtt fennállott szükségleteknek kielégítése lett könnyebb és egyszerűbb, hanem a technika fejlődése új szükségleteket is termelt és gondoskodott azok kielégítésének technikai feltételeiről. Ha valaki száz évvel ezelőtt előre megálmodta volna azt a fejlődést, amelyen a technika folytán az emberi élet átment, akkor bizonyára azt mondotta volna, hogy az emberiség, amely majd élvezni fo g,ja a technikának ezt a hatalmas fejlődését, boldog lesz. Mi azonban, akik nem csupán a technika fejlődésének vagyunk tanúi, hanem egyúttal ennek társadalmi következményeit is látjuk, tudjnk azt, hogy a műszaki fejlődés, a tedhnikának ez a hatalmas fejlődése nem hozott minden tekintetben áldást az emberiségre. Az ember elleste á természet titkait, felhasználta azoknak rejtett erejét, azonban nem tudott minden vonatkozásban észszerűen élni ezekkel az erőkkel és nem tudta ezeknek az eszközöknek erejét és eredőjét az egész emberiség szolgálatába állítani. Ennek oka pedig az, hogy a nagy gazdasági és műszaki fejlődés sokaknak kezéből kivette azokat az eszközöket, amelyek az ilyen szükségletek kielégítéséhez nélkülözhetetlenek, mégpedig azáltal, hogy a gépeknek és általában a technikai eszközöknek elterjedése mindjobban csökkentette az emberi munka jelentőségét, mindinkább kisebb és kisebb területre j szorította nemcsak gazdasági, hanem társadalmi vonatkozásban is. Az emberiség folyton szaporodik és mindennek természetes velejárója azután az, hoigy a gazdasági életben, mondjuk, az alkalmazotti fronton, a munka frontján a gazdasági életnek kereslet és kínálat törvénye szerint mindig olcsóbb lett az emberi munka. Hiszen azi ember, hogy megélhetését biztosítsa, hogy egyáltalában munkáihoz, juthasson, ezért a munkáért sokszor fillérek ellenében kénytelen testi, szellemi erejét rendelkezésre bocsátani, erkölcsi értékeit vásárra vinni. Az ilyen módon teljesen szabadjára engedett gazdálkodás tulajdonképj pen önmagát, teremtőjét, magát az embert teheti tönkre. (Úgy van! Ügy van!) Már pediig minden gazdasági fejlődés középpontjában az ember kell, hogy álljon. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) És ha azt látjuk, hogy a társadalmi rendszer alakulása az emberi exisztencia megsemmisülésére vezethet,
